Koncertbeszámolók

Végre eljött a pillanat, hogy a svéd melodic-death nagy alakjait az In Flamest személyesen is lássam. Úgy látszik, ezzel az érdeklődéssel nem csak én voltam így, hiszen több mint egy órával a koncert kezdete előtt is kígyózó sorok vártak már a bejutásra. Fél kilenc után nem sokkal már bőven teltház volt mikor a szlovén Noctiferia belecsapott a húrokba. Érdekes egyveleget nyújtott számomra az industrial, a black és a...

Idei negyedik Demonlord koncertemre jobban vártam, mintha Hetfieldék ismét ellátogattok volna hozzánk, (bár tavaly Ők is megvoltak kétszer) mégis nagyon féltem ettől a bulitól. Lehet egy zenekar számára rosszabb időpontot találni egy városszéli koncertre, mint amikor Budapest legkedveltebb szabadtéri szórakozóhelye sok év működés után a záró buliját tartja? Talán egy Tankcsapda koncert 800-ért, ugyanebben az időpontban. Nos, a kettőt vonjuk össze, vigyük el a koncertünket a főváros egykor...

Szeptember 22-én épp a Rocktogon mellett akadt dolgom (Egy kis születésnapi iszogatás hogy konkrétak legyünk), és ha már ott jártam, gondoltam benézek. Potom nyolcszáz pénzért cserébe megkaptam a piros karszalagomat, és bejutottam. Aki évekkel ezelőtt velem járta az éjszakát, az tudja, hogy amikor én még kissrác voltam sokat jártam a ’togonba, de aztán valahogy elhanyagoltam, és legutóbb is csak egy Super Bad Heroes koncert alkalmával tettem be a lábamat...

Bár nagyjából a kezdetektől ismerem a Kényes Foltok tánczenekart – avagy minek is nevezzelek…? :) - egy ideje nem követtem naprakészen figyelemmel a dolgaikat. Legutóbb talán még Zamárdiban hallottam őket, nagyon az elején, de meglepő volt a pozitív fogadtatása. Na, nem azért, mert nem jó, hanem mert a különböző tagoktól más-más stílust szokhatott meg a nagyközönség, és mint tudjuk, hajlamos a nép elutasítani, ha a megszokott képtől eltérő...

HiJack és Kowalsky meg a Vega koncert a Club 202-ben, szemptember 17-én. Kicsit korán érkeztünk a Club202-be szombaton, ahol a várakozásoknak megfelelően ismételten fantasztikus bulit hoztak össze a fellépők. Belépés után két dololg tűnt fel azonnal. Az egyik az este kilenckor még éppen csak lézengő, tömegnek nem nevezhető embermennyiség, iletve Kowa, aki éppen két rajongójával fotózkodott. Rövid kitérő (a szokásos mosdó-pult) letelepedtünk és vártuk, hogy történjen valami. Laza...

Nagyon vártam már egy hamisítatlan Black-Out koncertet, hiszen, ha jól emlékszem, november elején voltam utoljára teljes zenekaros, „bedugós” koncerten, az pedig nem tegnap volt… Több embertől is hallottam, hogy még, még, még, még kellene ilyen, sokszor! :)   Sajnos az első két számról lemaradtunk, amit nagyon sajnálok, hiszen a Szabadlábon az egyik kedvenc dalom. Ahogy odaértünk, azonnal előrerohantunk a rendezői jobb oldalra, a színpad mellé, és...

A Wall Street túlvan a ma már hagyományosnak mondható saját szervezésében zajló nyári táborán. A Kiskunlacházán történő rajongói toborozás immár a harmadik volt a banda életében. Az égiek azonban nem kímélték a zenekart, hiszen pont arra az időpontra szakadt ránk az ég. Villámok, mennydörgések és orkán erejű szél söpört végig kicsiny hazánkban, de nagyjából 400 Wall Street fanatikust a zord időjárás sem tántorított el attól, hogy kedvenceikkel töltse...

„Illa berek, nádak, erek, a motorosok jó emberek!” – Köszönjük Nagy Ferónak ezt a már-már közhellyé avanzsált mondatot, de ugye tudjuk, hogy minden közhelynek van alapja. Ezt ismételten megtapasztaltam. Tokaj nekem egyébként is a szívem csücske, de 5 év után újra visszatértem az itteni motoros találkozóra. Csütörtökön, augusztus 11-én érkeztem sátorral, mert úgy az igazi, s bár út közben rájöttem, hogy kiöregedtem én már a kempingezésből, ez a...

Gyermekkori álmom várt valóra, mikor tavasszal kiderült, hogy a Sziget-fesztivál egyik fő fellépője az idén negyven éves Judas Priest lesz. Ez az egy zenekar maradt, akit még mindenképpen meg kellett néznem ahhoz, hogy azt mondhassam, most már mindenkit láttam, akit lehetett, és akik igazán fontosak számomra, már nyugodtan meghalhatok. Egyetlen egy dolog adott okot az aggodalomra, mégpedig, hogy a Sziget nem arról híres, hogy 70-80 percnél több játékidőt...

Kellemes, június eleji nyári péntek délután volt, én pedig az állomáson álltam, a rekkenő hőségben. Irány Nyírbátor és a Port Side! Én azt hittem, közel van Miskolchoz. Hát nem. Három óra aszalódás különböző vonatokon, a kedvenc az Apafa-Nyírbátor között közlekedő „kispiros”, ami mellett, ha szaladok, talán hamarabb odaérek. Néhány sör elfogyasztása és a nap lemenetele után színpadra lépett az ünnepélyesen újjáalakult Hopika zenekar. A banda igen régi múltra...