Külföldi

Heringparti, retró hangulat és egy professzionálisan előadott zenei szemfényvesztés. Címszavakban a tegnap esti The Sisters Of Mercy koncert. Andrew Eldritch kvázi egyszemélyes popkultusza negyven éve kikerülhetetlen a gót szubkultúrában, de nincs olyan „átlag” rockzenét szerető ember aki ne ismerné a TSOM nagy slágereit. Sőt mivel a Sláger Rádió és hasonszőrű tematikájú társai is orrvérzésig nyomták a Temple of Love-ot és a More-t, nem meglepő, hogy a tegnapi Dürer Kertes...

Végre egy nagyszabású szabadtéri esemény, ahol nem erőltették a “(mini) fesztivál címkét”...pedig erre most tényleg teljes joggal ráaggathatták volna ezt a jelzőt. Egy nyári hétfő, két összehangolt színpad, bitang erős zenekarok a nemzetközi és a hazai felhozatalból, rengeteg metal arc, fülledt meleg, drága sör és minden ami a fesztiválozó életérzéshez kell, a beázott sátrakon, a hajnali napfényre ébredésen, és a lestrapált zuhanyzóknál sorbanálláson kívül. A délután ötórai, a felhozatalhoz mérten...

A kinti fényviszonyokkal együtt sötétedett a benti hangulat is.. Így lehetne röviden jellemezni a tegnapi Ultima Ratio Fest hangulati ívét a Barba Negrából. Vasárnap késő délutántól négy zenekar vette birtokába a Barba Negra Red Stage-et, hogy egy tempóban egyre lassuló, hangulatában pedig egyre sötétebb vizekre evező minifesztivált varázsoljanak, a Negra kb háromnegyedig megtelt közönségének. Negyed hét magasságában sétált a deszkákra a Harakiri For The Sky, hogy egy tempósabb, post-hc, black...

Nagyjából 20 éve lehetett, amikor életem első Def Leppard kazettáit másolgattam át, illetve ekkortájt láttam először a 92-ben megjelent kult-klasszikus Kőbunkó c. filmet.         Joggal merülhet fel a kérdés, mégis mi az isten köze van ezeknek az Amerikai thrash legenda Sacred Reich-hoz. Tulajdonképpen annyi, hogy a Leppardot és a Reich-ot is ugyanabból a filmből ismertem meg. Örökké bennem él a pillanat és az érzés, amikor meghallottam az American...

Tavaly nyáron derült ki, hogy Udo Dirkschneider, az egykori Accept frontember 2016-ban egy utolsó turnét csinál az Accept klasszikus dalaival. A turnét követően a saját csapatával, a U.D.O.-val azonban már csakis saját dalokat ad majd elő. Bevallom töredelmesen, az U.D.O.-érából én leragadtam az első három nagylemeznél, pedig biztos vagyok benne, hogy alsó hangon is megjelent vagy 15 stúdiólemezük, de számomra az 1990-es Faceless World koronggal lezárult a történet. Így...

Nagyjából egy hónappal a koncert előtt értesültem a hírről, hogy két év után, a Road Salt turnéjának keretében a svéd illetőségű Pain Of Salvation végre ismét hazánkba látogat. Pechemre az előző budapesti koncertjükről sikeresen lemaradtam, hisz jóval a jeles esemény után volt szerencsém — Ese barátom jóvoltából — megismerni számomra minden idők egyik legjobb lemezét — Scarsick — és így magát a fent említett zenekart. Az előző sorokból egyértelműen...

"Égni kell, hogy felgyújtsd a világot! Égni kell, vad tűzben égni el"...szóval, hogy mennyire hitted el, az előadásuk után ezt a mondanivalót...? Nah, ezt hozzáfűzhetnéd;-)! Igaziból az emberemnek csuda jó dolga volt, mert két szőke csajjal volt most kénytelen koncertet látogatni:-) Olyan fél nyolc felé értünk oda, és akkor már ment a Hard...valószínű, úgy negyed nyolc körül kezdhettek. Immár másodszor érte az a megtiszteltetés a Béres Ferenc, Csillik Zsolt, Donászy Tibor, Kalapács József,...

Ha a metal egy epikus akció/kaland/fantasy film lenne, akkor bizony a Kamelot muzsikája is szerepelne azon a soundtrack-en olyan bandákkal karöltve, mint a Blind Guardian, a Rhapsody, a Myrath, és még sorolhatnám. Legutóbb (és először) 2015-ben láttam a multikulti bandát a Dream Theater előtt. Már akkor is meglepődtem ezen a párosításon, mint ahogy a mostani koncerten is. Nem, mintha bármi bajom lenne a Leaves’ Eyes-zal, de mondjuk egy Myrath...

Előre leszögezem, hogy eme írás nem koncertbeszámolóként, hanem inkább élménybeszámolóként fog hatni, ugyanis egy ilyen frenetikus eseményt nem vagyok képes egyéb módon szavakba önteni. Michael Angelo Batio (számomra csak Báció) tavaly, a Pecsa Caféban megígérte, hogy eljön idén is. Tartotta szavát és eljött, a közönség (az a maréknyi ember) meg maga alá rottyantott. Pont, ahogy ennek történnie kellett. Sokszor találkozom gitárosokkal, akiknek vagy fogalmuk nincs emberünk...

Az éjszakai bombariadót kiheverni próbáló bulizók ismét a Balaton parton találtak menedéket a hőség elől. Öröm volt így sétálni a parton, hogy az iszappal dobálózó német kisgyerekek helyett mindenhol söröző rockerek henyéltek. El tudnám viselni máskor is. Az utolsó nap két nagyágyút is tartogatott, hiszen a svéd Sabaton mellett az egyik legelső thrash metál zenekar az Overkill is megtisztelte Balatonszemest.    Mint minden napot, ezt...