Külföldi

Május 16-án ismét össznépi mulatozásra invitált minket a Russkaja, helyszínül pedig a Budapest Park volt soron. Az elmúlt napok időjárását úgy érzem, nem kell bemutatni senkinek, nem volt hozzánk épp kegyes, sőt, elég kiábrándító volt, de a szervezőket sem ejtették a fejükre, így nem az eredeti terv szerint, de azért volt ám buli. Az előzenekar szerepét a magyar Skafunderz töltötte volna be, de a nagyszínpadról a Party...

A szerdai Everlast koncertről most kicsit nehezemre esik beszámolót írni, mert ez a zene nekem mindig kicsit több lesz egy átlagos bulinál. Van, ahova azért megyek el fotózni, beszámolót írni, interjúzni, mert Ti, az olvasók igénylitek, de esetleg én kevésbé szeretem az adott zenekart. Van, ahova viszont azért, mert én is szeretem a zenekart, vagy, ahogy az Everlast esetében is, köt hozzá valami élmény, valami maradandó, ami miatt kötődöm...

Amikor 2010 májusában dühösen és csalódottan jöttem ki, az azóta sajnos megszűnt Metálfeszt Open Air nagyszínpadától, nem gondoltam volna, hogy én valaha is elmegyek még egy Sonata Arcica koncertre. Azt meg végképp nem, hogy még akár élvezni is fogom. A négy évvel ezelőtti gyalázatos koncert élmény után, azonban mégis úgy hozta a sors, hogy idén újra szembe kerültem a Tony Kakko vezette finn csapattal. A farkasok a Club 202...

Sok zenekart láttam már életemben, de az Amaranthe még nem volt kipipálva azon a bizonyos képzeletbeli listán, így mikor megláttam, hogy jönnek hozzánk, egyből el is döntöttem, hogy megnézem a svéd három énekeses csapatot. Valahogy a hétköznap esti buliknak sosincs olyan hangulata, mint a hétvégieknek, hisz a munka miatt ilyenkor jóval kevesebb ember látogat el egy-egy koncertre, és szinte a befejezés után azonnal mindenki meg is indul hazafele. Most...

Épp egy éve, hogy a Hellish Rock Tour part 2-val a Helloween és a Gamma Ray együtt látogatott hazánkba, és hát akkor sajnos a szürke, beindulni nemigen akaró buli után jópáran már temetni készültek Kai Hansent, akitől gyakorlatilag a Helloweenben kitaposott germán speed-power ered. ÁM! A mágus úgy döntött, hogy ez még nem lehet a vége, és Empire of the Undead lemezük megjelenéséhez egy turnét is igazítottak, mellékszerepben egy...

Egy igazi skandináv turné érkezett el először Magyarországra, három éves fennállása óta, főzenekarként a majd’ 20 éves Borknagart hozva, akik eleve először turnéznak komolyabban, de minket vagy 12 évig elkerültek a Summer Rocks-os koncertjük után (igaz, ők sem játszották túl magukat fesztiválokon). Niflheim a norvég mitológiában a köd birodalma, ellenben március ide vagy oda, szép napsütéses időben történt a kapunyitás, legalább egyszer, csak egyszer lehetett volna Budapesten akkor szar...

Nagy várakozás előzte meg a pénteki Within Temptation koncertet a részemről, hiszen idén hét éve már, hogy nem láttam a Sharon den Adel vezette csapatot. Az akkori fantasztikus szigetes buli óta eltelt években sorra hozták ki a jobbnál jobb lemezeket, de valahogy sosem tudtam eljutni egy bulijukra, pedig kedvből akkor sem volt hiány, maximum az idő vagy az anyagiak állták utamat. Most már az idő is nekem kedvezett, így...

Úgy vágtam neki a Royal Hunt koncertnek, hogy addig igazából nem ismertem őket. Néha leadtam egy-két daluk a rádióban, de semmi más élmény nem köt hozzájuk, és ugye tapasztalatok nélkül, az ember mindig kétkedőbben látogat meg egy-egy eseményt, koncertet. A végére aztán vagy jól sül el a dolog, és pozitívan csalódom, vagy maradok ott ahol addig voltam, és nem foglalkozom mélyebben a zenekarral. Szerencsére itt az előbbi történt…. ...

November 21-én, csütörtökön az északi metal fenegyerekeinek újabb hazánkba érkező csoportja vehette birtokába a Club 202 színpadát. Sajnos a Sybreed zenekar lemondta a turnét, így az estét a norvég Keep of Kalessin kezdte lágy dallamaival betöltve a teret....  ...De tényleg, néha az is volt benne. Az abszolút darálásban néhol felcsendült egy-két thrashesebb, dallamosabb riff is, Robin "Wizziac" Isaksen háttérvokáljai pedig külön színezték, tették teljesebbé a produkciót. Bár a...

Aki nem volt ott, az bizony bánhatja… A zene történelem legnagyobb show-ját hozta el nekünk tegnap Roger Waters. Az 1979-es klasszikus Pink Floyd album, a The Wall aréna turnéjára, minden eddiginél monumentálisabb színpadképpel, fény- és hangtechnikával készült a veterán zenész, aki hatvanas éveinek végéré inkább hasonlít Richard Gere-re mint egykori önmagára.   Lehet azzal vádolni Waters-t, hogy ő maga is annak a kapitalizmusnak az áldozatává vált, ami...