Mint egy falat kenyér. Úgy hiányzott már az élő koncertek varázsa. A beállások, az egyre csak növekvő tömeg, a jó kedélyű beszélgetések, a rohangáló technikusok, a hideg sör, majd végül a hangfalakból megdörrenő zene. Hosszú idő volt amíg nélkülözni kellett, de talán most vége, reméljük végleg. Pénteken végre leporolhattam a majdnem egy éve a polcon árválkodó fényképezőmet, és a megújult Analog Music Hall nagyterme felé vettem az irányt munka után. Nem volt nagy vállalkozás, mert konkrétan egy kerítés választja el a munkahelyem az Analogtól, így igen hamar átértem, és a teraszról figyeltem, hogyan telik meg szépen a hely az esti zenés-táncos rendezvényre.
Nyolc óra után nem sokkal végre élő zenét láthattam, hallhattam. A Soulocracy kedzte meg az esti hangulat ízzitását. Még szerencse, hogy amúgy is kurva meleg volt, így igen hamar elértük a maximális hőfokot. Az Analog személyzete persze a koncertek között próbálta hűteni a helyet, de ez egy elég hamvába holt próbálkozás volt, így megbékéltem azzal, hogy a koncert jegy mellé szauna bérlet is jár. Sebaj, ez legyen a legkisebb gond. Ennyi hónap várakozás után az sem érdekelt volna, ha láva folyamban tapicskolva kellett volna végig állnom az estét. Bokodi Bálint és csapata egyébként rendesen odatette magát. Nem ijedtek meg az előzenekarok sokszor hálátlan szerepkörétől. A mind vizuálisan, mind zeneileg a Corey Taylor-i vonalon mozgó Bálint, és csapata tökéletes felvezetésnek bizonyult a két főfellépő előtt. Már itt is hallható volt, hogy az Analogban nem malmozással töltötték az időt a pandémia okozta leállás alatt, hanem végig azon dolgoztak, hogy egy országos szinten kiemelkedő koncert helyszínt kapjunk. Sikerült! Gratulálok. Kevés, ennyire jól megszólaló koncertteremmel találkoztam itthon.
Remek felvezetés után vártam a Watch My Dying hangversenyét. Itt muszáj egy kis kitérőt tennem. A WMD egy nagyon régi szerelem az életemben. Azon kevés hazai zenekarok egyike akik érzelmileg is el tudtak érni. Szövegvilágban az egyik legmélyebb, legmegrázóbb gondolatokat ébresztő csapat. Az utóbbi pár évben valahogy mindig elkerültem őket. Hogy tudatosan e, azt nem tudhatom. De hajlok afelé, hogy igen. Valahogy nem vette volna be a gyomrom a történeteiket, még akkor sem, ha zeneileg meg egy olyan képzett és virtuóz csapatról van szó, akiket bármikor öröm hallgatni és nézni. Kb. négy évet hagytam ki WMD adag nélkül, de úgy döntöttem itt az idő visszatérni abba az érzelmi folyamba ahova ők képesek elkalauzolni. Mi baj lehet nem? Persze amikor ezt eldöntöttem még nem tudtam, hogy a koncert napjának délelőttjén, egy elég erős érzelmi sokk fog érni, ami ki hat az estére is. Na de se baj, ha már elígérkeztem, akkor nem hagyom ki. Hogy ezek után mit kaptam? Tömény érzelmi hullámvasutat. Egyszerre hullámzott a zenei varázslat amit látok, a dalszövegekben rejlő érzelmi mélység amit megélek, és mindez összeállt egy felszabadító érzéssé. Rohadtul megbántam volna ha ezt a bulit kihagyom. Rövidsége ellenére tökéletes volt. A hang, a vizuál, minden. Szükségem volt már megint egy kis WMD-re. Talán most újra havi szinten életem részét képzi majd, mint sok-sok éven át mindig. Mindenesetre azóta itthon is megállás nélkül pörögnek Veres Gáborék dalai.
Miután kicsit leülepedett a WMD okozta “sokk”, még várt rám egy jó Cadaveres buli. Hálátlan feladat egy minden szempontból tökéletes WMD után játszani, de nem féltettem a srácokat, hogy ne tudnák ezt megoldani. Itt már kicsit hátrébbről szemléltem az eseményeket. Egy sör társaságában bólogattam az extrém tempókra. Itt is jelesre vizsgázott a helyszín, ami a hangosítást illeti. A hazai underground egyik legnevesebb bandája pedig a felgyülemlett nézősereget még egyszer utoljára rendesen megtornáztatta. Nem csodálkoznék, ha az első sorokban vadul tomboló rajongók másnap erős nyakizom görccsel ébredtek volna.
Összegezve nem lehet panasz. Láthattam egy számomra még új, de remek bandát a Soulocracy személyében. Kiütötte a hallójárataimat a Cadaveres gyilkos tempója, és újra hagyhattam magam elsodorni a WMD érzelmi óceánjában. Az Analog Music Hall pedig kitűnőre vizsgázott, és üde színfoltja lesz majd a fővárosi koncert helyszíneknek. Találkozunk még itt.
Cikk és Képek: Kieron
További fotók IDE KATTINTVA.
