Michael Dougherty egyszer már megcsinálta! Igaz akkor a nagystúdiók, a pénzemberek nem álltak mögé teljes mellszélességgel, így bő két év csúszással került csak széles körben bemutatásra a Trick ’r treat, de megérte várni, hiszen instant klasszikus született. De vajon most, mikor Universal és Legendary Pictures áll mögötte, akkor is sikerül a bravúr? Kattints a folytatásra…
Régóta tudjuk, hogy a karácsonyból bizony pont az hiányzik, ami a lényegét adná. A meghittség, a szeretet és, hogy picit egymásra figyeljünk. Ne kapkodjunk, kicsit lassítsunk és töltsünk el pár percet olyan emberekkel, akikre egész évben alig jutott időnk. Nem a minél nagyobb és drágább ajándék a lényeg, hanem hogy – akár némán is -, de szenteljünk a másikra kis figyelmet. Max sem akar mást, csak hogy olyan legyen a karácsony, mint régen, mikor a nővérének még nem a barátja és a twitter jelentette a világmindenséget, az apja nem a munkájával volt elfoglalva, édesanyja pedig nem a saját keserűségébe fulladt bele. Egyetlen partnere a dologban a német ajkú nagyi, aki még hiszi, hogy a családnak együtt kell lennie, legalább szenteste. Lassan szállingóznak is a rokonok a családi vacsorához, az elviselhetetlen kuzinok és idióta szüleik. Max pedig megbánja, hogy télapónak szánt levelében, nem játékokat és szemfényvesztő tárgyakat, hanem egész családjának pozitív, spirituális dolgokat kívánt. Széttépi a levelet, a lelke mélyéről feltörő keserűség hívására pedig nem a Télapó, hanem annak árnyéka a Krampusz jelenik meg és osztogatja halált hozó ajándékait (amelyekről nem árulok el többet, legyenek meglepetések!).
Az első fele a mozinak unalmas és ötlettelen. Nem, hogy a komplett Vakáció kollekció de még az – uramisten – Kőkemény család is viccesebben tálalja a mindenkori családi sztereotípiákra épülő karikírozott paneleket. Semmi eredeti, sem kimondottan hahotázós poén nem sül ki belőle, a karakterek tulajdonsága, fejlődésre vagy megbánásra való törekvése pedig már a castingon egyértelművé válik, ergo teljességgel felesleges a felvezetés elhúzása. Aztán jön Krampusz bácsi és már-már azt hinnéd, hogy a Cooties-hoz hasonlóan jön a morbid elfajzás, de nem, mert mégiscsak erősebb a tömegszórakoztatás nyomása. Egyedül a nagyi stop-motion animációba foglalt története ad reményt, hogy mégsem lesz happy end a vége…
Ettől függetlenül meglepően vértelen az egész, pedig nem kellett volna megijedni a krampusz és játszótársai erejétől. Viszont, ami miatt mégis egy picit feljebb értékelem, az a régimódi ijesztgetés és hatáskeltés. Nincs teli pakolva CGI szörnyekkel, ahol lehetett, mindig kézzelfogható maszkok és trükkök sorjáznak, ezzel valahogy a hagyományos film- és hangulatkészítést idézték, ami valamit csak felelevenít a Trick ’r Treat világából, és emiatt némi keserűséggel ugyan, de boldogan hagytam el a mozit. Az ugye több kis sztori omnibuszba való összefűzése volt, itt talán a történetben nem volt száz perc. Jó indulattal:
Értékelés: 7/10
Miskei
Forrás: Cinegore
