A Három anya történetének következő darabját hoztam ma Nektek, amit 3 éven át érlelt Argento úr, hogy még grandiózusabb, rejtélyesebb, véresebb legyen! Ezzel egyben szeretném lezárni a tematikus hetünket is, köszönjük, hogy ezúttal is velünk tartottatok!
Rögtön az elején maga az alkimista Varelli hoz tisztába minket a film mitológiájával kapcsolatban: a Sóhajok anyja, a Sötétség anyja és a Könnyek anyja nagy hatalmú boszorkányok, akiknek Freiburgban, New Yorkban és Rómában épített különleges lakhelyet Varelli. Szerintem a trilógiából ez a darab lett a legkegyetlenebb és legsötétebb, ami nem is csoda, hiszen a Mostohák közül a legfiatalabb és egyben leggonoszabb, Mater Tenebrarum áll a középpontban. Azért kicsit Rómába is kitekintünk, a csodaszép Mater Lachrymarum szemében égő gonoszságba is belenézhetünk.
Mark Rómában hallgat zenetudományt, húga pedig New Yorkban Varelli házában él. Kétségbeesve hívja haza, hiszen a szomszédos antikváriumban talált könyv alapján megfejtette a ház rejtélyét (egy egyébként nagyon hangulatos pincés-csatornás vízalatti jelenetben) és most veszélyben érzi magát. Ezután nincs domináns történetszál: mindenféle csini lány lép színre, akik nagyom hamar, mindenféle változatos módon meghalnak. Mark végül találkozik az Anyával, és megküzd vele.
Tulajdonképpen nagyon hasonló hangulattal és trükkökkel állunk szemben, mint elődjénél. A különbség annyi, hogy mindenből még több van, ami szerintem nem feltétlenül előnyére szolgált az Inferno-nak. Ebben a pszichedelikus, látomásszerű világban egyik lánnyal sem tudunk azonosulni, vagy legalább izgulni értük, mert olyan gyorsan eltűnnek és olyan egyformák. Mindenesetre akinek a Suspiria tetszett, ne hagyja ki semmiképpen a szórásból!
értékelés: 8/10
DeerWoman
Forrás: Cinegore
