Időről időre felfigyelünk a hazai underground mélységeiből előtörő zenekarok friss munkáira is. Millió egy anyagot kapunk naponta meghallgatásra, és ahogy időnk engedi igyekszünk is ezeket végig fülelni. Aztán vagy kitűnik valami, vagy nem annyira. Ez előbbi halmazba került most a debütáló albumával jelentkező Auraleak is.
A majdnem három éve alakult formáció jó pár single után most végre egy kerek egésszé gyúrt anyaggal jelentkezett, amit ha úgy nézünk, hogy semmit nem tudunk a tagokról vagy a zenekar hátteréről, akkor simán hihetnénk, hogy egy újabb aktuálisan nagyot futó nemzetközi csapat anyaga. Ez az állítás pedig egyszerre pro és contra érvrendszerben is megállja a helyét az album hallgatása közben.
Ahogy írtam az Auraleak nem tegnap kezdett el együtt zenélni, és a The Spirit Matrix címmel megjelent lemezen hallatszik is a megfontoltság. Elég sok zenekar esik abba a hibába, hogy kidob két-három erős single-t aztán a többi hat-nyolc dalt jól összecsapja, csak hogy mihamarabb lemez lehessen belőle. Itt szerencsére nem ez történt. Mind a tíz tétel megállná a helyét egy önálló anyag formájában is. Nincs igazán gyengébb alkotás a korongon. Persze vannak még így is kiemelkedőbb dalok, mint például a klippel is megtámogatott Comet, ami mint a címe is utal rá, üstökösként robbanó refrénjével igazi slágerdal lett. Vagy épp a Shelter amit még Trent Reznor is simán kiadna egy Nine Inch Nails “Japanese Bonus Edition” korongon sajátjaként.
Amúgy az egész albumra jellemző egy fajta NIN hatás, ami folyamatosan ott zúgott bennem míg újra és újra pörgettem a korongot. De ez abszolút nem baj, sőt az egyik legnagyobb erőssége is a lemeznek, hogy olyan zenei hatásokra épült, ami mindig is az igényesség egyik magasiskolája volt a könnyűzenében. Ez a fajta tökéletesség-orientáltság eredményezi azt is, hogy hiába vannak slágeresebb refrének vagy dallamok a lemezen, azért még sem egy könnyen emészthető alkotás. Egyelőre inkább sorolnám a zenészektől a zenészeknek, vagy expertebb zeneszeretőknek mezőbe, mintsem a szélesebb nagyközönségnek halmazba. Semmiképpen sem az az elsőre az ajtón páros lábbal kategória. Még nekem is, aki azért erősen a progresszív zenén szocializálódott kellett három nekifutás, hogy egyben pörögjön végig az album. Zeneileg tömény és igen masszív, az utolsó milliszekundumig aprólékosan kidolgozott hangképek. Nincs üresjárat, folyamatosan dübörög, morajlik és mindig van mire figyelni. Sőt egyszerre nem is lehet ennyi mindenre koncentrálni, mindig jön egy újabb dolog ami előző alkalommal még talán fel sem tűnt. Ráadásul szöveg világában is nagyon érdemes fülelni a részletekre. Gerő Andris prozódiái szintén nem a kínrím szakkörben íródtak, hanem valódi tartalommal rendelkeznek. Ezen a téren is megáll az album minden dala saját lábán, ugyanakkor lehet, és kell is koncept formátumban hallgatni a szövegeket.
Na, és épp ez az ami egyszerre teszi zseniálissá a debüt lemezt és kicsit akasztja is meg a kerítésen a dolgot. Zseniális mert tényleg minden részletre figyeltek a készítésénél. Nem sok zenekar mondhatja el magáról, hogy produceri szempontból egy ennyire hibátlan anyaggal jelentkezzen mint első lemez. Zeneileg és prozódiailag egyaránt. Ugyanakkor annyira tökéletesen kidolgozott, hogy egészében picit monton is. Konstans hoz egy nagyon magas színvonalat, de nem hullámzik. Az első tétel első felében felrakott a csapat egy lécet az egekbe és nyílegyenesen ott tartja azt. Ez pedig tényleg az eladhatóságát és a befogadhatóságát nehezíti a The Spirit Matrixnak.
Ahogy az elején írtam, simán lehetne egy aktuális trendekbe besimuló nemzetközi produkció is ez. Csak míg nyugatabbra ez a fajra perfekcionizmus már a mindennapok része, nálunk még igen-igen akadozik a gépezet. Ugyan az underground már kezdi érezni de a mainstream még jóformán köpi. Ezért is gondolom, hogy az Auraleak inkább zenél jelenleg a zenészeknek mintsem a szélesebb közegnek. Vagy inkább zenélne nyugatra mint haza. Ahogy egyébként ezt tavaly személyesen is volt szerencsém megtapasztalni a salzburgi Lake Rock fesztiválon, hogy egy szinte senki által nem ismert magyar zenekar koncertjét mennyire nagyra értékelte az osztrák és német közönség.
Egyszóval nem könnyítette meg a saját dolgát az Auraleak. Leraktak egy borzasztó jó lemezt az asztalra, mégis baromi nehéz lesz vele itthon lavírozni. Hogy nyugaton mire jutnak vele, az meg majd csak a csapat saját talpraesettségén múlik, hogy hogyan tudja eladni kintre, az amúgy oda való zenéjét.
Számomra a The Spirit Matrix nem fog hamar a süllyesztőben elveszni, és mindenkit csak arra tudok buzdítani, hallgassa és szeresse. Ha esetleg nem is jön be elsőre, vagy sok, akkor is erősen javallom, adjatok neki még egy, vagy még több esélyt. Meg fogja érni. Az Auraleak meg ennél sokkal többre is vihetni. Csak győzzék majd a saját maguk által egy polgári bérház 4 méteres belmagasságban a majdnem plafonig felpakolt lécet megugrani, anélkül, hogy hozzáérnének, vagy levernék azt.
8/10
A zenekart IDE KATTINTVA éritek el minden létező felületen.
