Koncertbeszámolók

A turné nyitó buliján ugyan jelen voltam a Rocktogonban, de néhány nap múlva már erőteljesen hiányzott egy újabb buli Koppánynékkal, ezért kapóra jött, hogy a székesfehérvári a Fezen Klub került sorra a tavaszi turné keretein belül. Előző nap Tatabányán járt a különítmény, és a szemtanúk szerint orbitális zúzással sikerült kipipálni a bulit. Ezúttal is a szokásos hármas fogat állt a színpadra, elsőként a váci Rocken Dogs, majd a...

Végre eljutottam egy újabb MagneticA koncertre. A koncert felvezetése a szokásos családias hangulatban telt. Ismét sikerült megismerkednem néhány kedves RÖF taggal akikkel az Extasy of gold kezdetéig kellemesen elbeszélgettünk Ez után belecsaptak a fiúk a húrokba és bőrökbe. Már a beállásnál lehetett hallani, hogy tuti lesz a hangzás. Ez kellemes megelégedéssel töltött el mert tudtam, hogy ma is egy jó koncertet fogok hallani. A meglepetés akkor ért amikor először átjött...

És végre, végre, végre. Röpke 13 év után ismét kis hazánkba látogatott a finn HIM zenekar, akik a két Szigetes fellépés után, idén a Budapest Park színpadát is kipróbálták.  Az előzenekar szerepét meglepő módon a hazai Anti Fitness Club kapta. Egyetlen kérdés megválaszolására várok azóta is. Bevallom, közben több is felmerült bennem, például vége lesz-e végre mire megszámolom a szemöldököm, de a fő kérdés megmaradt: Miért?   ...

Idén harmadik alkalommal rendezték meg a Petőfi Csarnokban a Tribute fesztivált, amely keretein belül a nagy rock és metal zenekarok hazai képviselői álltak a színpadra, és tolták az arcunkba az anyazenekarok legjobb nótáit, saját előadásban. Ezúttal, igencsak mostoha körülményekkel kellett megbirkózniuk a szervezőknek, mintha minden összeesküdött volna ellenük. Az egész heti, rendkívül bosszantó BKV sztrájk, biztos vagyok benne, hogy több száz embernek vette el a kedvét a kimozdulástól,...

„Új év, új kezdet” Akár  lehetett volna ez is a Világ vége-eleje fesztivál mottója, hiszen a buli a PeCsa falain belül került megrendezésre, ahol egy hatalmas,élményekben dús este kerekedett a Dreyeland, az EGO-Projekt, a Long Road, az Akela és az Omen zenekarok jóvoltából. Bár sajnos elég családias hangulatban zajlottak a koncertek a hely méreteihez képest, mert a megszokott teltház helyett csak kb 400 fős tömeg gyűlt össze. A  bandák előtt viszont...

Bruce Dickinson neve önmagában garancia arra, hogy egy jó buliban lesz részünk. Az Iron Maiden frontembere ugyanis valami olyat tud a hangjával, így közel hatvanhat évesen is, amit kevesek.  Egyszerűen nem öregszik, nem hibázik. Ráadásul akkor sem amikor beteg, de erről majd kicsit később. The Mandrake Project címmel március elején jelent meg a legendás énekes hetedik szóló lemeze, és mivel klasszikus értelemben véve szóló lemezeinek turnéjával harminc éve volt utoljára...

Emlékszem,  mikor egy cimborám először mutatta a No Boundaries-t úgy 10 éve. Nem értettem mi történik. Pumukli megragadott egy Dean-t, és olyan tempókat játszott le, hogy elsírtam magam. Nem beszélve arról, hogy konkrétan nem látod a bal kezét a cirkuszi mutatványok közepette. Nekem ugyan nem sok közöm van a gitározáshoz, de már akkor éreztem, hogy emberünk nem szarral gurigázik. Majd eztán belehallgattam a többi dalába és leborultam a székről,...

A Hatebreed tavalyi koncertjének hangos sikerét követően az idei szezon sem maradhat hardcore/punk buli nélkül a Parkban, így aztán július 22-én hosszú kihagyást követően ismét Budapestre látogatott a NYHC legenda, a Sick Of It All! A vendégzenekar az Evergreen Terrace volt. Szerencsére az új Sick Of It All lemezre sem kell már sokat várnunk, a Tue Madsen producerkedésével az USA-ban felvett lemez The Last Act Of Defiance címmel szeptember 29-én jelenik meg. Most...

Mindig is szerettem, amikor egymástól valamelyest eltérő stílusú zenekarokat van lehetőségem megnézni egy este. Igaz, hogy kamaszkoromban rendre megkaptam a "majd kinövöd" és az "előbb vagy utóbb benő a fejed lágya" frázisokat, de a harmadik x-et betöltve sem kapok agyérgörcsöt, ha egész nap vagy egész este szól a metal. Ez akkor sem volt másképp, amikor két skandináv zenekart, név szerint az norvég Enslaved és a svéd Grand Magus megosztott...

Őrült kis együttesünket, a Firkint az a megtiszteltetés érte, hogy egy ötállomásos turnéra kapott meghívást az észak-amerikai kontinensre. Kanadát igyekeztük az -  általunk magyarosan fűszerezett - ír muzsika és eldalolt sze/k/szkultúra bűvkörébe bevonni, vagy ahogy mi hívjuk: firkinizálni. Döbbenetes volt, amikor a torontói  reptéri vámos srác felkapta a fejét, hogy „tényleg ti vagytok a Firkin?” – persze mindezt angolul. Igazán jóleső érzés volt tapasztalni, hogy vendéglátónk jegyet foglalt hírünknek...