Hol is lenne érdemes kezdeni? Talán amikor 2007-ben A Tóparti Rockparty-n (Arló) láttam őket először zúzni a húrokat.
Éppen kedvenc hazai malátaszörpömet kortyolgattam a meleg augusztusi estén, amikor véget ért a beállásuk, és elkezdtek játszani. Az első pár taktus után erős késztetést éreztem, hogy otthagytam a cimborákat a beszélgetést és elkezdjek konvergálni a színpad irányába.
Az arlói koncertek és a színpad is megérdemel néhány szót, mert a színpad előtt egy csípő magasságig érő legalább 43-as cipőméret széles fal húzódik, ami fellépők előtt majdnem teljes szélességben húzódik, s ezzel a bátraknak esélyt ad, hogy a közönség közé ugorjanak. Na de nagyon elkanyarodtam!
Szóval elkezdtek játszani, és egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy ott csápoljak az első sorban. Tehát gyorsan kiittam a maradék szörpömet, és bevetettem magam a koncert forgatagába. Az első sorokban nagy volt a mozgás, ment a pogó ezerrel. Jó volt hallgatni a thrash metál vad mégsem kegyetlenül durva hangjait. Különösen tetszett, hogy zenéjükben mind a három gitár hallatszott, ami sok zenekarnál sajnos nem működik, mert olyan jellegű a zenéjük. Számaik közül, kifejezetten tetszett akor a Drug You Daily Crave és a The Pain Merchant. A koncert alatt nagyon jó hangulatot csináltak, még a sátraikban henyélő rockerek is előkerültek.
Nemrég jött ki az új lemezük, amelynek a kritikáját a MetalNews.hu oldalán olvastam el, és hát kapnak hideget meleget, de én azért kíváncsi vagyok rájuk élőben, mert az a fontos.
Remélem sikerült néhány őrült Thrash-er figyelmét felkeltenem, és eldöntik ők maguk, hogy mekkora figyelmet érdemel az együttes.
