Kovács “Viking” Erik, a Bastards of Bodom (Children Of Bodom tribute) énekes-gitárosa küldte a beszámolót:
„Ezt is megértük – megkaptuk első ’külföldi’ fellépési lehetőségünket, mégpedig az Erdélyi Rendezvényszervező Iroda hívott meg bennünket a sepsiszentgyörgyi városnapokra. 24-én, éjjel 11 körül csaptunk a lóerők közé Budapestről. Egyesek az örömtől, mások a szesztől úsztak mámorban már az indulásnál. (Az utóbbi meg is hozta a kellemes hatását – úgy aludtunk mint a bunda, leszámítva persze Zolit és Balut, akik nagyon kitartóan, küzdve az álommanók gonoszságaival vezettek – RESPECT!) Átlépve a határt egy csodálatos táj tárulkozott elénk, mely – szerény véleményem szerint – nagyon sokban hasonlít kedves szülőföldemre, a Felvidékre. Gyönyörű dombok, völgyek és persze a Kárpátok.
Dél előtt valamivel meg is érkeztünk Sepsiszentgyörgy szívébe röpke 11óra utazás után. Valószínűleg tovább tartott volna az utunk, ha nincs a helyi kamionosok lelkesedése, ugyanis gyakorlatilag hajtottak minket maguk előtt függetlenül attól, hogy városban voltunk e vagy sem. Kisebb kavarodás és néhány ősz hajszáltöbblet árán lejutottunk a Dózsa Klubhoz. Nemsokára megjelent a szervező, Martinka Jancsi is. Szállás, kaja, pia, pihi, húrozás, megint kaja, megint pihi… és eljött az idő, menni kell. Kocsiba be, aztán RAKENROLL! A belülről kicsit lerobbantnak tűnő ex-Excalibur még szinte üres volt, mikor 21 óra tájban megérkeztünk. Kisvártatva elkezdett az első zenekar pusztítani. Számomra picit kontrasztos volt a Metallica-s/Sepu-s thrash után egy Ez az a ház, de ezt leszámítva jók voltak
Mi ilyen 11 magasságában másztunk a színpadra (mármint nem szó szerint másztunk), rövid beállás, hangolás után meg is szólalt egy sejtelmes intro. Közben mondanom sem kell, hogy a hely megtelelt 350-400 emberrel, akik végig nagyon lelkesen tomboltak. A bő egy órás műsor alatt voltak kihagyhatatlan klasszikusok – Silent night, Hate me, Downfall – és voltak csemegék – Warheart, Bed of Razors, és igen, a személyes kedvenc, Red light in my eyes pt.I – is.
A viszonylag nagy színpadon kényelmesen elfértünk, koncert közben persze ment a tőlünk megszokott bohóckodás és a hangosítás is szokatlanul jó volt. Buli után ismerkedés, haverkodás, viccmesélés, pálinkázás. Elnézést kell kérjünk az utánunk játszó két zenekartól, mivel az előbb felsorolt okokból kifolyólag az ő koncertjükről lemaradtunk, de reméljük legközelebb is együtt zenélhetünk! Meg kell, hogy mondjam, az erdélyiek végtelen közvetlensége és vendégszeretete a pesti elridegült világhoz képest ég és föld. (ez többek közt abban is megnyilvánult, hogy Jancsi koncert közben mindannyiunknak felhozott egy-egy sört a színpadra, amit még eddig sehol nem tapasztaltam). Reggel Zoli eljátszotta az óvó néni szerepét és szó szerint kirúgott minket az ágyból. Rövid reggeli, pakolás és huss! Újra a kocsiban. Zúgunk vissza a komor Budapestre, fájó szívvel magunk mögött hagyva egy gyönyörű országot. Köszönjük a meghívást Martinka Jancsinak, aki végig nagyon lelkesen leste minden kívánságunkat, és persze Nektek, akik megtiszteltetek a jelenlétetekkel. Szívből reméljük, hogy mihamarabb újra találkozhatunk! REAP ’N’ ROLL!!!” – Kovács ‘Viking’ Erik
