Vasárnap folytatódott és zárult az öt év kényszerszünet után újra megrendezésre kerülő Rockmaraton Fesztivál. A Szalki-sziget lehet még fel sem ébredt az előző napi Judas Priest koncertből, de nem volt megállás. Rendhagyó vasárnapi napi zárással érkeztünk a jubileumi harmincadik fesztivál végéhez. Sajnos mint mindenki tudja, a Sick Of It All a teljes turnét is lemondta, így igazából headliner nélkül maradt a zárónap, de így sem lehetett panasz. HC és Black metál nemzetközi produkciók, na meg a hazai rockzenei élet öreg motorosai gondoskodtak a négy napos fieszta méltó lezárásáról.
Én is már kicsit fáradtabban vágtam neki a negyedik napnak, de ahogy körbe pillantottam a fesztiválozókon , szintén hasonló tekintetekkel találkoztam. Kicsit komótosabban vágtam tehát bele a napba, nem rohangáltam színpadról színpadra, hogy minden koncertbe bele tudjak nézni mint az első nap. Ezért előre is elnézést kérek ha valakik kimaradnak, ez most nem felsorolás jellegű beszámoló lesz, hanem ténylegesen az élményeken alapuló, mert többet időztem egy-egy színpad előtt mint az ezt megelőző napokban.
Mint fentebb írtam, a HC és a Black metál vitte a nemzetközi vonulatot tegnap, de a Metal.hu arénában a magyar mezőnyben is megfért egymás mellett ez a két stílus. Jómagam inkább a HC-t preferálom, ezért valószínű jobban sajnáltam a SOIA lemondását mint a black metálos ismerőseim, és nem volt kérdés, hogy a Ratos de Parao és a Dog Eat Dog lesz nálam ma a főfogás. Nem is kellett csalódnom, mindkét brigád elementáris erővel mozogta be a színpadot. Előbbi a súlyosabb kaszabolósabb HC, utóbbi pedig a lazább táncolósabb vonalon mozdította meg a rájuk sereglett néző közönséget. Persze azért át-át néztem a pusztító black dallamok irányába is, elvégre is a Rotting Christ nálam is a megbecsült zenekarok között van abban a műfajban. A görögök harminchét éves múlttal rendelkező zenekara most is pokoli bulit csinált, ami ráadásul extrán jól is szólt. Tényleg kár, hogy egy időben voltak a Dog Eat Doggal.
A Hell és a Borsodi Nagyszínpad napi produkciójában még egy fiatal produkció volt terítéken, nevesítve Juhász Marcié, illetve a régebb óta fiatal korosztály képviselői adtak hatalmas rock slágerekkel teletűzdelt igazi retró hangulatú bulikat. A Moby Dick, a Lord, a Sing Sing, a Pokolgép és az Ossian is rendesen odatette magát. De Paski Endrééket külön ki is emelném. Habár sosem voltan nagy Ossian rajongó, tegnap látványban, produkcióban és energiában is elsöprő bulit csináltak. Tényleg csak kalapot lehet emelni előttük. 
Végezetül még a Marduk és az Uada halálhörgés kánanánjában lehetett egyet megborulni, már akinek még volt energiája, a fesztivált pedig Katona Főnökék zárták az Akelával idénre.
És hogy csak idénre? Több mint valószínű, hogy igen, hiszen kifelé sétálva a Szalki-szigetről az alább látható molinó fogadott mindenkit. Ez amúgy eddig is ott volt, és csak én nem vettem észre, vagy direkt az utolsó napra rakták ki a szervezők?
Köszönjük a szervezőknek, és mindenkinek aki idén a Rockmaratonért dolgozott, hogy újra a rockzenéé lehetett a főszerep a Szalki-szigeten, és újra együtt bulizhattuk át ezt a pár forró júliusi napot.
Cikk és fotók: Pásztor Csaba *Kieron*
További képek IDE KATTINTVA.
