Jylhä címmel jelent meg február elején a finn Korpiklaani tizenegyedik albuma, amelyen ezúttal is kizárólag finn dalszövegek hallhatók. Már a lemez címét sem egyszerű magyarra fordítani, a magasztos táj írja le legjobban a szó jelentését. Humel a basszusgitáros Jarkko Aaltonen-nel beszélgetett az album megszületéséről.
A Jylhä az első lemez, amin Samuli Mikkonen dobol, az albumot nyitó Verikoira-ban komolyan le is teszi a névjegyét. Már a zeneszerzésben is aktívan részt tudott venni?
Alapvetően nem változott a zeneszerzés folyamata. Samuli a már feldemózott dalokat nézte át Jonne házi stúdiójában, sokat hozzátett a végső dalszerkezetek kialakításához. Volt olyan szám, amit az ő javaslatai alapján gyúrtunk át. Nagyon boldog volt, hogy ezentúl nem csak valaki más dalait kell majd eldobolnia a koncerteken.
Mennyiben volt más a Jylhä felvétele? Jobb volt úgy dolgozni, hogy nem volt rajtatok nyomás a szokásos album – turné – album mókuskerék miatt?
Alapvetően nem tértünk el az előzetes terveinktől, a stúdiót már a koronavírus miatti leállás előtt lefoglaltuk. A koncertek törlése miatt viszont rengeteg időnk volt felkészülni a lemezfelvételre. Jonne stúdiójában végigmentünk minden gitár, dob és basszustémán, soha korábban nem volt időnk ilyen alaposan felkészülni a stúdiózásra. Végre részletesen kidolgozhattuk azokat az apró finomságokat, amik általában idő hiányában elmaradnak, szerintem ez jól hallatszik az anyagon.
Tehát szeretnétek majd a jövőben is ebben a tempóban dolgozni?
Igen, nagyon remélem, hogy sikerülni fog, ez egy hatalmas lecke volt mindannyiunknak. Most ülhettem le otthon először nyugodtan, hogy kidolgozhassam a végső dob- és gitársávok alapján a basszustémáimat. Soha korábban nem élveztem ennyire lemezfelvételt! Számomra ez volt a tökéletes módszer. Már csak abban bízom, hogy legközelebb nem egy világjárvány miatt lesz ennyi időnk dolgozni…
Az előző lemezetek (Kulkija) talán a Korpiklaani legkönnyebben befogadható anyaga, a Jylhä keménysége természetes reakció volt erre?
Nálunk semmi nincs előre kitalálva. Minden lemezünk más. Egy adott anyag felvétele után ürességet érzünk, lehetőségünk van egy teljesen új irányba elindulni. Mindig történik valami, ami megadja nekünk a kezdő lökést, és egyben megmutatja a következő anyag irányát. Tehát sosem tervezzük el, hogy a következő lemez legyen a legpoposabb, vagy a legkeményebb.
Tudsz példát mondani? Mi inspirál benneteket?
Ez bármi lehet. Akár annyi is elég, hogy rosszul érezzem magam attól, hogy napok óta nem foglalkoztam zeneszerzéssel. Maga az érzés rákényszerít a munkára. Vagy ott van Jonne, aki szinte megszállottam gyűjti a különböző hangszereket, rengeteg dalunk született úgy, hogy éppen egy új hangszerrel ismerkedett.
Jonne a Korpiklaani mellett egy szólóprojektet is futtat, ahol akusztikus zenét játszik. Gondolom ez a felállás sokat segít az ötletek szétválogatásában is, bármi, ami kemény, az megy a Korpiklaani-ba.
Igen, szerintem ezzel mindenki jól jár, így nem kell kompromisszumokról vitatkoznunk. Vannak olyan zenekarok, ahol belefér egy metal album után egy akusztikus lemez, én nem szeretném így keverni a műfajokat…
Ennek ellenére a Jylhä talán az eddigi legváltozatosabb lemezetek. Ott van például a Leväluhta, amiben keveredik a reggae, a metal, és a balkáni népzene.
Jonne rengeteg reggae zenét hallgatott régebben, ezek a hatások előbb-utóbb felszínre kerülnek. Nem azonnal, lehet, hogy öt vagy tíz évnek is el kell hozzá telni. Abban teljesen igazad van, hogy a Jylhä nagyon változatos lett. Sokszor csak a zeneszerzés végén derül ki, milyen szerteágazó lesz az anyag.
Visszatértetek Janne Saksa producerhez, ennyire jól ment vele a Kulkija felvétele?
Igen, nagyon jól megy vele a munka. Ha egy új producerrel kezdesz el dolgozni, nagyon könnyű negatívan nyilatkozni a korábbi lemezekről, én ezt mindenképp el szeretném kerülni. Aksu Hanttu mellett is rengeteget fejlődtünk, és vele is nagyon jó volt dolgozni. Egyszerűen úgy éreztük, hogy mi másképp szeretnénk nekiállni a következő lemeznek. Janne segítségével pontosan ezt tudtuk elérni, ezért nem is volt kérdéses, hogy vele fogjuk folytatni a munkát.
Mi a fő különbség a két producer munkamódszere között?
Janne mellett kicsit lazábban ment a felvétel, most valahogy minden a helyére került. Azt éreztük, hogy minden újabb nekifutásnak oka van. Aksu mellett nem így éltük meg a felvételeket, sokszor kellett valamit újra felvennünk, de nem igazán értettük, hogy miért. Emiatt nem szóltunk olyan frissen és nyersen, ahogy szerettünk volna. Janne az első, vagy második nekifutásra felvett témákat használja, emiatt úgy érezzük, hogy az énektémák sokkal izmosabban szólnak, minden sokkal természetesebb.
A koronavírus miatti megszorító intézkedések mennyiben befolyásolták a stúdiózást?
Szerencsére nem nagyon. Az eredetileg lefoglalt helyet nem tudtuk használni, ezért Jonne saját stúdiójában dolgoztunk. Ezen kívül semmi problémánk nem volt. Ez még a komolyabb megszorító intézkedések előtt történt, tehát egyszerre többen is együtt dolgozhattunk. Tavaly szeptemberben még koncertezni is tudtunk Finnországban, akkor még más világ volt.
A Pidot című dalban egy vendég is feltűnik, az EXODUS-os Jack Gibson játszik benne bendzsón. Őt honnan ismeritek?
A turnékról, sok olyan fesztivál volt már, ahol mindkét zenekar fellépett. Az EXODUS mellett Jack bendzsózik egy Coffin Hunter nevű bluegrass zenekarban is, tehát már régóta tervben volt a közös munka. Amikor legutóbb Finnországban léptek fel, elmentünk megnézni őket, vittünk pár sört, és az egésznek ez lett a vége, haha 🙂
A Jylhä összes dalszövege finnül van, ezúttal milyen témákat dolgoztatok fel?
A szövegeket most is Tuomas Keskimäki írta. Ha egy gondolatsort kellene kiemelnem, az a gyilkosság lenne, illetve a halottak. Ennek nincs semmi konkrét oka, egyszerűen így alakult. Ezen kívül természetesen megjelenik a finn folklór, és a ránk jellemző bulihangulat.
Elég látványosan kerülitek a Kalevalát, ez valami titkos megállapodás az Amorphis és köztetek?
Erről nem beszéltünk velük, viszont miattuk nem nyúlunk ehhez a témakörhöz. Már a kezdetekkor elhatároztuk a zenekaron belül, hogy nem fogunk ebbe az irányba menni. Aztán amikor vagy tíz éven keresztül az Amorphis is másról írt szövegeket meggondoltuk magunkat. A Manala albumon kiadott Rauta című dalt Ilmarinen története ihlette, azt viszont nem tudtuk, hogy az Amorphis velünk párhuzamosan egy teljes albumon ír majd ugyanerről a témáról. Tartanunk kellett volna magunkat az eredeti elhatározásunkhoz…
Angol dalszövegeket várhatunk majd tőletek? Nem gondoljátok, hogy a finn szövegek esetleg elijesztenek potenciális hallgatókat?
Nem hiszem. Az első lemezeken nagyrészt angol nyelvű szövegek voltak, de csak azért indultunk el ebbe az irányba, mert akkor nem voltunk elégedettek a finn szövegeink minőségével. Az áttörést az jelentette, hogy elkezdtünk külsős finn szövegírókkal dolgozni, egyből minden a helyére került. Sokkal jobban ki tudjuk fejezni a zenénket az anyanyelvünkön. Az angol szövegeket ma már színészkedésnek éreznénk.
18 éve vagytok a pályán, a folk metal népszerűsége nagyot nőtt az évek során. Mi a véleményed a műfaj mai helyzetéről?
Tíz évvel ezelőtt volt egy nagy robbanás, a Paganfest turnék ezt rendesen ki is használták. Mindenki folk metalt akart játszani. Minden zenész bőrbe öltözve vedelte a sört az ivókürtökből… Mostanra letisztult a színtér, lényegében azok a zenekarok maradtak sikeresek, akik már a robbanás előtti években is jelen voltak. Nagyon örülök, hogy sikerült megtalálnunk azt a közönséget, amely a kezdetek óta támogat minket.
A Jylhä megjelenését öt videóval vezettétek fel. Nem spóroltatok, a mai megszokott szöveges YouTube videók helyett itt nagyobb költségvetésű klipekről van szó. Ezek közül négyben ugyanaz a szereplő, és egymáshoz lazán kapcsolódó történetek láthatunk bennük. Megéri ma ilyen költségvetéssel forgatni?
Amikor felmerült történetmesélős ötlet, egyből lecsaptunk rá. Tudod, mi még abban az időben nőttünk fel, amikor a heavy metal videók mögött volt valami koncepció, akkor még fontos volt, hogy ezek szóljanak is valamiről. Hogy ne mindig csak a zenekart lássuk, ahogy valami színpadon előadják az adott számot… Mivel a koronavírus miatt nem tudjuk koncertekkel megtámogatni a lemez megjelenését, ezért a videókon keresztül próbáltuk fenntartani az érdeklődést, illetve célba juttatni az új dalokat. Az tény, hogy a gatyánk is ráment, elég valószínű, hogy ezzel a lemezzel egy vasat nem keresünk majd, hahaJ Reméljük, hogy hamarosan elkezdhetünk turnézni, akkor végre pénzügyileg is biztosabb alapokra állhatunk majd.
Szerinted mikor lesz lehetőség újabb koncertekre? Legalább Finnországon belül látsz fellépési lehetőségeket a következő hónapokban?
Itt is egyre rosszabb a helyzet, a közeljövőben biztosan nem tudunk majd koncertezni. Szeptembernél korábbra nem tervezünk semmit. A nyári fesztiválokat még nem mondták le, de szerintem ezek nem fognak összejönni. Természetesen én lennék a legboldogabb, ha tévednék.
Ha jól számoltam össze, eddig 19 alkalommal léptetek fel Magyarországon, szinte hazajártok hozzánk. Melyik volt ezek közül a legemlékezetesebb koncert?
Talán az a legnagyobb élményem, hogy nem csak a legkézenfekvőbb helyeken sikerült fellépnünk. Emlékszem, hogy a korai években egy kisvárosban léptünk fel egy fesztiválon (2006-os pécsi Rocktriathlon), vagy ott van a budapesti hajó, ahol nagyon szeretek játszani. Remélem, hogy hamarosan folytathatjuk az ország felfedezését!
