Anneke van Giersbergen nehéz időszakot tudhat a háta mögött. VUUR névre keresztelt projektje komoly finanszírozási problémává vált, ezzel párhuzamosan a házassága is válságba került. Anneke úgy döntött, hogy a zene segítségével próbálja meg rendezni az életét, a világtól elvonulva készítette el első szóló akusztikus lemezét, amely The Darkest Skies Are The Brightest címmel hallgatható meg február 26-a óta. Humel egy ismét mosolygós, jókedvű Annekével beszélgetett a lemez megírásának hátteréről.
Kijelenthetjük, hogy a The Darkest Skies Are The Brightest az eddigi legszemélyesebb hangvételű lemezed?
Teljes mértékben. Eddig is az életemről és az érzéseimről énekeltem, most viszont egy különlegesen fontos időszakban születtek meg a dalok egy nagyon egyedi témában.
Rob mit szólt hozzá, hogy a kettőtök problémáira ilyen részletesen rálát majd a közönséged?
Már egymillió éve együtt vagyunk, és ez alatt sikerült teljesen kiismernünk egymást. A dalszövegekben semmi olyan nincsen, amit ne beszéltem volna át vele korábban, tehát tökéletesen tisztában volt az érzéseimmel. Azt is nagyon jól tudja, milyen témák ihletnek meg, és hogy milyen rendszer szerint születnek a dalaim. Egy kicsit valóban furcsa volt, amikor először megmutattam neki az anyagot, viszont teljesen megnyugodtam, amikor azt mondta, hogy ezek az eddigi legjobb dalaim. Általában ő a zeném legnagyobb kritikusa, ha szerinte valami nem elég jó, azt mindig őszintén elmondja. Nyilván ő is azt szeretné, hogy minden dalból a lehető legtöbbet hozzam ki. És mivel ennyire jól ismer, pontosan ráérez, mikor lehetne valamin tovább javítani. Ez a fajta kapcsolat nekem is nagyon fontos. Sosem értettem azokat a művészeket, akik olyan emberekkel veszik körül magukat, akik csak bólogatni tudnak. Sokszor én magam sem tudom eldönteni, hogy amit írtam az jó, vagy rossz.
Ez egy elég érdekes kijelentés 23 albummal a hátad mögött, azt gondolnám, hogy ennyi idő alatt sikerült már ráérezned, mitől fog egy adott dal igazán jól működni.
Ez csak részben igaz. Nyilván rengeteg tapasztalatom van már a zeneszerzésről. Ha benne vagyok egy adott lemez elkészítésében, mindig érzem, merre akarok menni, mit szeretnék majd hallani. Viszont sokszor elveszek a részletekben. Hogy egy példát említsek, egy dal nem lehet túl hosszú. Sokszor annyi mindent el szeretnék mondani a szövegeimben, ami már az összekép rovására megy. Mindig jól jön, ha valaki kívülállóként rámutat ezekre a pontokra. Meggyőződésem, hogy ha egy zeneszerző elkezd elégedett lenni a saját munkájával, az a vég kezdete. Ha nem kérdőjelezem meg a saját munkám minőségét, akkor megölöm magamban a folyamatos fejlődés iránti igényt. Mindig éreznem kell, hogy valami lehet még jobb! Ezért minden alkalommal nehezemre esik befejezni egy lemez felvételét. A várakozás a lemez megjelenéséig mindig idegőrlő időszak… Azon agyalok, mit csináltam volna másképp, ha visszamehetnék az időben. És ez az érzés általában akkor szűnik csak meg, amikor végre hallhatom a közönség véleményét az adott lemezről.
A kintsugi filozófiáját szőtted bele a szövegekbe, mióta ismered ezt a művészeti ágat?
A szövegírás során találkoztam vele. Tökéletesen illeszkedik a lemez hangulatához. A kintsugi a törött dolgok újjáépítéséről szól. Egy törött vázát meg lehet úgy javítani aranyszínű ragasztóval, hogy kihangsúlyozzuk a törésvonalakat. A megjavított tárgy szebb lesz az eredeti formájánál, mivel látszik, hogy története van, karakteresebb lesz tőle. És ez ugyanígy igaz egy kapcsolatra is. Egy megsebzett lélek hihetetlenül érdekes tud lenni. A begyógyult sebeken keresztül látjuk, min ment keresztül az adott személy. És persze a gyógyulás folyamata a jellemet is építi.
Ez az első akusztikus lemezed. A dalszövegek témája miatt döntöttél az akusztikus hangszerelés mellett?
Igen! Rengeteget koncertezek egyedül, csak egy gitárral a nyakamban, ennek ellenére még sosem adtam ki teljesen akusztikus lemezt. Az ötlet mindig ott volt, de valahogy sosem jutottam el a megvalósításig.
Egy másik nagy különbség a korábbi lemezeidhez képest, hogy most nem dolgoztál együtt társszerzőkkel.
Így van. Mivel általában keményebb anyagokat adok ki, szükségem van valakire, aki az ötleteimet formába önti. Ott van például a VUUR, fogalmam sincs, hogyan írjak metal riffeket, a gitártudásom egyszerűen nem elég jó hozzá. Minden lemezem hangzásához megvan az elképzelés, viszont kellenek társak, akikkel az ötleteimből dalokat tudok varázsolni. És a zeneszerzés folyamata is sokkal élvezetesebb, ha nem egyedül dolgozom. Ez a lemez más volt. Mivel ennyire személyes témákról írtam, teljesen elvonultam a külvilágtól. Nem volt rajtam semmilyen nyomás, csakis magamnak akartam megfelelni. Kitisztítani a fejem, kiírni magamból az érzéseimet. És hogy őszinte legyek, a végeredménnyel magamat is teljesen megleptem. A dalok megírása után vontam csak be Gijs Coolen-t, aki segített végső formába önteni az anyagot és felvenni a lemezt.
És miért pont őt kérted fel erre a feladatra?
Más szóba sem kerülhetett. Régóta ismerjük egymást, együtt dolgoztunk az Agua de Annique lemezen. Nem csak csodálatos gitáros, emberileg is jól kijövünk, nagyszerű vele együtt dolgozni. Gijs egy csendes és kiegyensúlyozott személyiség, aki nem akarja az egóját rám erőltetni. Nem az a fajta producer, aki a rádiós siker miatt változtatásokat akar lenyomni a torkomon. Nyilván fontos, hogy egy adott lemez sikeres legyen, most viszont egyáltalán nem az volt az elsődleges szempont, hogy minél több emberhez eljusson a zeném. Csak ki akartam magamból írni az érzéseimet. Gijs pontosan tudja, hogyan lehet a lehető legszebbé varázsolni az adott dalt, a kereskedelmi szempontokkal pedig majd ráérünk később foglalkozni. Szerencsére eddig nagyon jók a visszajelzések, és ez szerintem pontosan ennek a szemléletnek az eredménye. Ebből én is sokat tanultam. Eddig is az ösztöneim után mentem, mostantól még inkább a megérzéseimre próbálok majd hallgatni.
A lemez címét a már megírt Agape dalszövege inspirálta? Vagy a lemezcím már megvolt, és ehhez írtad meg a dalt?
Az Agape a lemez egyik legfontosabb pillére, sikerült tökéletesen elcsípnem a hangulatát. A The Darkest Skies Are The Brightest sor a lemez megírása közben többször is előkerült, illetve mások is egyből felkapták rá a fejüket. Ez pedig egyértelmű jelzés volt számomra, hogy megvan a lemez címe.
A The End című dalt a lemez közepére raktad, ezzel egy természetes ívet akartál adni az anyagnak? Kifejezni, hogy a vég nem feltétlenül a befejezést jelenti?
Ez teljesen tudatos volt, és nagyon örülök, hogy ezt észrevetted. A The End volt az első dal, amit ehhez a lemezhez írtam. Sokszor érzem úgy, hogy valami kezd kicsúszni a kezeim közül. Ilyenkor vagy teszünk ellene, vagy valóban jön a vége felirat.
Az elmúlt évben láthattunk már online koncerteken, tervezel valami hasonlót a közeljövőben az új lemez dalaira építve?
Eddig két online fellépésem volt, lefoglalt a lemezfelvétel. Nagyon élveztem azt a két koncertet. Nyilván más volt az üres Effenaar-nak játszani, de ennek ellenére is éreztem, hogy a közönség figyel. A következő hetekben tervezek valami hasonlót az új lemez megjelenése kapcsán, már készülünk a bejelentésre. Szeretnék majd több online fellépést szervezni, mivel szerintem ebben az évben sem lesz még lehetőségem nagyobb turnékra.
Az akusztikus koncertjeiden többször is elővetted már az Iron Maiden-től a Wasted Years-t, miért pont ez a feldolgozás lett a setlistek egyik állandó darabja?
Sokszor lépek fel metal és alternatív közönség előtt. Ha jól van megírva, akkor még a legkeményebb metal dal is jól szól akusztikus előadásban. A Maiden dalokban pedig szinte kivétel nélkül ott vannak a hatalmas dallamok és a jó dalszövegek. Akkor tűnik fel leginkább, milyen jól vannak összerakva, ha lecsupaszítod őket. A dallamok tökéletesen átjönnek egy szál gitáron is. A Wasted Years szövegét pedig a legtöbben kívülről fújják. Nagyon szeretem elővenni, minden alkalommal hatalmas a fogadtatása.
Két éve kitüntettek a Buma ROCKS díjjal, amelyet a nemzetközi szinten is legsikeresebb holland zenészek kapnak meg. Méretéhez képest Hollandia rengeteg világszinten is elismert rockzenekar szülőhazája. Szerinted mi ennek a titka?
Ezt a kérdést nagyon sokszor feltették már nekem. Valóban rengeteg holland zenekar vált nemzetközileg is ismertté. A The Gathering és a Within Temptation volt az énekesnővel felálló rockzenekarok első generációja. Ez rengeteg helyi fiatalnak adta meg a lökést, hogy hasonló zenét kezdjen el játszani. Itt volt a műfaj bölcsője, emiatt ma is rengeteg nőt találsz a metal színtéren. Nem csak a mikrofon előtt, de bármely más hangszeren is.
Korábban nagyon őszintén beszéltél a VUUR első lemeze és turnéja körüli pénzügy nehézségekről, lesz valaha második VUUR lemez?
A szólólemezem miatt teljesen le kellett állítanom a VUUR-t, ez viszont nem azt jelenti, hogy a zenekar megszűnt volna. Ha bármikor kedvem, illetve lehetőségem lesz ismét egy súlyosabb anyag kiadására, akkor azt a VUUR-rel bármikor megtehetem. A Darkest Skies turnéja a körülmények miatt a szokásosnál hosszabb lesz majd, viszont akár ebben az időszakban is jöhetnek majd olyan ötletek, amiket a VUUR-ben fel tudok majd használni. Akár egy EP is szóba jöhet.
A streaming szolgáltatók miatt egyre többen adnak ki EP-ket, vagy akár csak egy-egy dalt albumok helyett. Látsz rá esélyt, hogy te is elmész majd ebbe az irányba?
Mindenképp! A fiam most 16 éves, rajta keresztül látom, hogy mennyire megváltoztak ma a zenehallgatási szokások. Mi albumokat hallgatunk, ő különböző számokat és lejátszási listákat. Előfordulhat, hogy a következő évben kiadok majd egy VUUR EP-t, és utána akár pár szóló akusztikus felvételt. Sokkal rugalmasabb lett a rendszer. Már nem kell fizikai adathordozó kiadásával egybekötni, ha valamit el akarok juttatni a közönséghez.
