Ki emlékszik még a ’90-es évek elejére? Például annál a hírnél az egész világ seggre ült, amint kiderült, hogy 5 remek album után Vince Neil énekes kilépett a Mötley Crüe zenekarból. Ő úgy emlékszik, kirúgták, de abban mindenki egyetért, hogy 1992-ben egy próba alkalmával elhangzott néhány udvariatlan kifejezés, majd másnap már nem volt a zenekar tagja. A Nikki Sixx – Tommy Lee – Mick Mars hármas ott állt 1992-ben, a grunge-divat kellős közepén énekes nélkül, új dalok nélkül, de legalább a lemezszerződésük megvolt. Keressenek egy másik szőke kaliforniai félistent, és próbáljanak úgy tenni, mintha a zeneiparban mi sem történt volna? Vagy mentsék át a nevet az új évtizedbe, de aktualizálva? Folytassák más név alatt? Számtalan opció felmerülhetett, és ott volt még a kiadó, a menedzsment és ki tudja még kik, akik a saját érdekük szerint igyekeztek befolyásolni a zavarodott zenészeket. Sosem tudjuk meg, mi zajlott a fejekben és a színfalak mögött, de hamar bevették John Corabi énekest, és az ő segítségével született meg a zenekar sokak szerint is legjobb lemeze. John Corabi 1992 és 1996 között volt a Mötley Crüe énekese és ez idő alatt a szóban forgó egyetlen album készült vele, ez pedig alaposan megosztotta a rajongótábort a korábbi lemezektől eltérő hangzása miatt. Mint az közismert, Vince Neil végül visszatért a bandába, így Corabi-nak távoznia kellett, most azonban kiderült, hogy van még két kiadatlan dal ebből az időszakból, amit az énekes Tommy Lee-vel, Nikki Sixx-szel és Mick Mars-szal írt.
„Azt állítják, hogy ezek a dalok a producerünk, Bob Rock közreműködésével születtek, de ez nem igaz, vagy legalábbis addig nem dolgozott rajtuk, amíg én a zenekarban voltam. Minden dalt én írtam Tommy-val, Nikki-vel és Mick-kel. Két kiadatlan nótáról tudok: az egyik a The Year I Lived A Day, a másik pedig a La Dolce Vita, ami egy nagyon különleges téma. Talán úgy tudnám a legjobban leírni, mintha a Led Zeppelin ‘No Quarter’-je keveredne valamelyik The Dark Side Of The Moon-os Pink Floyd számmal és mindezt megfejelnénk a Mötley Crüe stílusával. Egy monumentális, hétperces dal, tele tempóváltásokkal, gyors és lassú részekkel és őrült riffekkel. Sajnos azt nem tudom, hogy mi lehet ezekkel a nótákkal, mert amikor kiléptem, minden nálam lévő felvételt leadtam a bandának.”
Az 1994-es Mötley Crüe albumról ezt mondta az énekes/gitáros:
„Csodás volt az az időszak, amikor a lemez készült. Egyáltalán nem sajnálom a dolgot. A mai napig is találkozom olyan arcokkal, mint például a Sevendust, a Staind zenészei, vagy akár a fiam bandájának tagjai, akik imádják az albumot. Súlyos volt, de dallamos is. Jól zenéltünk és nagyon büszke vagyok rá. Arra a tényre is büszke vagyok, hogy sokak szerint az volt minden idők legjobb Mötley anyaga, egy olyan klasszikus lemez, ami kiállta az idő próbáját.”
A Mötley Crüe gitárosa, Mick Mars korábban azt nyilatkozta, hogy a zenekar 1994-es albuma az egyik kedvence, amelyen nem Vince Neil, hanem John Corabi énekelt, és a banda dobosa, Tommy Lee is hasonló véleménnyel volt a lemezről:
„Egyszerűen zseniális a hangzása annak az albumnak. A mai napig elcsodálkozom rajta, ha meghallgatom. Egyetértek Mick-kel, nekem is ez az egyik kedvenc Mötley-albumom. Egyszerűen kurva jó lett a dalok és a hangzás szempontjából is. Próbáltunk eljátszani róla néhány nótát élőben Vince-szel, de nem igazán működött, amit valahol meg is értek. Biztos nagyon furcsa érzés olyan dalokat énekelni, amik eredetileg mással készültek. Vince szemszögéből nézve ezek igazából feldolgozások lennének.”