Szombaton került sor a Nevergreen együttes lemezbemutató bulijára a Wigwam Rockclubban. Kapunyitás nem sokkal nyolc után, egyből tódultak be az odakint keményre fagyott rajongók, körülbelül 20 percen belül feltöltve a szórakozóhelyet. Épp, hogy átmelegedtünk a zord kinti hidegtől, máris nekikezdett az est vendégzenekara, a Virrasztók. Megvallom őszíntén, nem ismertem annyira a munkásságukat, egy-két számukat hallottam eddig, de mint az este folyamán erre rájöttem,
azok mind a gyengébb dalaik közé tartoztak. A zenekar, mely sajátos módon vegyíti a folk és gótikus metál elemeit, fergeteges koncertet adott, rövid idő alatt feltöltve a teljes táncteret a színpad előtt.
Ami plusz egy lapáttal rátett a zenei élményre, az a show volt, amit előadtak, kezdve a gyertyagyújtásoktól a pálinkaosztásig.
Igazi, húsba maró szomorú dallamok, a folkmetalra jellemző könnyedséggel keverve, kellőképpen bemozgatták a tömeget
az utánuk következők számára.
Pár pillanattal a Virrasztók elköszönése után nekikezdett a főzenekar, a
Nevergreen, és már az első számukkal heveny “bólogatógörcsöt” idézett elő szinte mindenkinél. Zenéik leginkább az új albumról szóltak, mégis szinte az összes számot végigénekelte a közönség. Megszólalt, többek között, a Fehér Orosz, a Kereszt az Égen, A Harang Értünk Szól, Az Elveszett Világ, valamint az Ó, Fortuna. A hab a tortán a két cover nóta volt… legalábbis szerintem. A Frozen (Madonna) coverjük alatt az összes maradék hangomat kiénekeltem, épp ezért ütött mellbe az It’s a wonderful life c. nóta (Black), melyre már csak tátogni tudtam, de azt legalább teljes erőbedobással. Nem hagyott minket cserben a zenekar, több mint másfél órán át játszottak, és búcsúzóul természetesen újra nyergelte a lovát a barbár!
Gratulálok mind a kettő zenekarnak és a szervezőknek, egy igazi metál estet kerekítettek nekünk.
