Az Avatar egy 2009 decemberében bemutatott 3D-s sci-fi film James Cameron rendezésében, aki egy teljesen egyedi történetet és világot dolgozott ki a film számára. A 166 perces „egyediség” egyes források szerint 237 mások szerint 500 millió amerikai dollárba került.
rendező: James Cameron
forgatókönyvíró: James Cameron
operatőr: Mauro Fiore
zene: James Horner, Simon Franglen
producer: James Cameron, Jon Landau
executive producer: Colin Wilson
vágó: John Refoua, Stephen E. Rivkin
szereplő(k):
Sam Worthington (Jake Sully)
Sigourney Weaver (Dr. Grace Augustine)
Zoe Saldana (Neytiri)
Stephen Lang (Miles Quaritch)
Giovanni Ribisi (Selfridge)
Michelle Rodriguez (Trudy Chacon)
Joel Moore (Norm Spellman)
CCH Pounder (Moha)
Dileep Rao (Dr. Max Patel)
Mielőtt megnéztem volna, számtalan kritikát olvastam az alkotásról, amelyek ódákat zengtek a filmről, így egy kisebb beruházással igénybe vettem az Imax szolgáltatásait, ha már lúd, legyen kövér.
Ami a látványt illeti, valóban csodálatos, nem vitás, hogy egyetlen film sem vetekedhet ezen a téren az Avatarral. A moziban ülőket szinte letaglózta a képi világ, teljes joggal. A másik, ami hihetetlenül tetszett, az a film zenéje. Azt hiszem filmzene kategóriában csak a Gyűrűk Ura vagy Titan AE (eredeti verzió) veheti fel a versenyt James Cameron alkotásával.Bármennyire is zseniális a látvány és remek a zene, nem szabad, hogy pusztán erről szóljon egy film, pláne, ha a beharangozókban „mindenidők legjobb filmje” vagy „utánozhatatlan filmművészeti alkotás”-ként beszélnek róla. Miután felocsúdtam a látványorgiából igen nagy meglepetésként ért a dolog, hogy a várt egyediség és utánozhatatlanság nincs sehol.
Kezdjük talán a Cameron által „megálmodott” világgal. Számomra nem egyedi attól egy bolygó, hogy hatalmas fák, fura kinézetű virágok és kék lények mászkálnak benne. Elismerem, hogy valóban gyönyörű a világ megjelenítése, köszönhetően a rengeteg CGI munkának, de a szép világ, még nem feltétlenül egyedi. Több, a Pandora bolygón élő állatot számítógépes játékokból emeltek át (Banshee és Thanator) és csinosítottak ki modern technikai eszközökkel. Nos, ez minden, csak nem egyedi.A másik, számomra megdöbbentő hiányosságot a történetben fedeztem fel. A sztoriról szintén ódákat zengő kritikusokkal szívesen elbeszélgetnék: – Nem láttátok a Pocahontast? Kisebb módosításokkal ugyanazt a történet kapjuk. Gondoljuk csak végig, itt is arról van szó, hogy telepesek érkeznek, és ki akarják sajátítani a területet, ahol már őslakosok élnek. Ezt sem James Cameron találta ki, csak finomított egy klasszikus mesén, átültette egy csillagközi világba, megszórta jó adag számítógépes grafikával és kész is a szuperprodukció. A két történet között csupán annyi a különbség, hogy az Avatarban egy új bolygót, és nem új földrészt keresnek, azért, mert a túlszaporodott emberiség felélte a Föld energiakészletét. Minden más, a szerelmi szál, de még a kultúrabeli különbségek is tökéletesen egyeznek a Disney klasszikussal, tehát szó sincs semmiféle utánozhatatlanságról. A film tanulsága végképp lelombozott, tipikus „védd a földet, mert ez lesz a vége” történet. Félreértés ne essék, tényleg borzasztó, amit az ember művel, de várjunk csak:
„Szeretném megosztani Önnel, mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer.”
Ugye rémlik ez a monológ Smith ügynöktől a Mátrixból? Bár a Mátrix sem egy hibátlan film és közel sem annyira egyedi, mint amennyire sokan hiszik (aki látta a Ghost in the shell-t az tudja mire gondolok), mégis jobban „üt” egy ilyen monológ, mint egy klisészerű befejezés.
Összefoglalva, nem nézhetetlen borzalom az Avatar, mert közel sem az, de nem igaz rá, hogy mindenidők legjobb filmje, sőt az sem, hogy egyedi és utánozhatatlan. A várakozáshoz képest, számomra meglepően unalmas és itt-ott lopott cselekménnyel találkoztam és végeredményben, egy látványban tökéletes, zeneileg szinte hibátlan, ugyanakkor pici módosításoktól eltérően egy hétköznapi történetet kaptam és 166 perc eltelte után, nem letaglózva vagy örömmámorban utaztam haza, hanem bizony keserű szájízzel.
