Szívinfarktus következtében október 21-én elhunyt Martin Stricker, ismertebb nevén Martin Eric Ain, az egykori Celtic Frost és Hellhammer basszusgitárosa. Martint utoljára a Celtic Frost 2006-os, legutolsó albumán, a Monotheisten lehetett hallani, a 2008-ban megalakult Triptykonba már nem követte gyerekkori zenésztársát, Thomas Gabriel Fischert, azaz Tom G. Warriort. A Celtic Frost 1993-ban feloszlott, 2001-es újjáalakulásuk pedig 2008-ban azért ért véget, mert Ain már nem akart a zenekarral foglalkozni. Warrior azért nem vitte tovább a Celtic Frostot, mert Ain olyan fontos részét képezte a ’80-as évek egyik legfontosabb csapatának, hogy nélküle már nem lett volna ugyanaz a csapat.
Ain a zenélés után inkább a vendéglátóiparra nyergelt át, Mascotte néven klubot is üzemeltetett Svájcban, de volt DVD boltja is. Halálát Fischer is megerősítette. Nyáron töltötte be az 50. életévét… Nyugodj békében, Martin!
A Celtic Frost 1984-ben alakult Zürichben. Előzményének tekinthető a Hellhammer zenekar, melyben már együtt zenélt a Celtic Frost két alapító tagja Martin Eric Ain és Tom Gabriel Fischer. A Hellhammer egyetlen mini-album után feloszlott 1984 közepén, de a két említett úriember, kiegészülve Stephen Priestly stúdiódobossal megalakította a Celtic Frostot. 1984 júniusában jelent meg debütáló mini-LP-jük a Morbid Tales. A kiadvány sikert hozott a zenekarnak az undergroundban, és megkezdték első turnéjukat Németországban és Ausztriában. Ezt követően adták ki az Emperor’s Return című EP-t 1985-ben. Ezen már Reed St. Mark dobolt Stephen Priestly helyén.
1985 októberében jelent meg a To Mega Therion című albumuk, melyen Dominic Steiner basszusgitározott Martin Eric Ain helyén. Martin azonban továbbra is a zenekar tagja maradt, így a következő Into the Pandemonium című, 1987-ben megjelent lemezen már az ő játéka hallható. Mindkét album az extrém metal klasszikusának számít, melyek úttörő megoldásaikkal a Bathory és Venom lemezek hatásához mérhető. A Celtic Frostot az experimentális/avantgard metal stílusba sorolták/sorolják, mivel az előbbi albumokon elsőként kisérleteztek az extrém metal keretein belül női énekkel, vagy éppen klasszikus zenei megoldásokkal. Az Into the Pandemonium kiadása után észak-amerikai turnéra indultak, ahol csatlakozott hozzájuk Ron Marks turnégitáros. A turné során pénzügyi és kiadós gondokkal, belső feszültségekkel kellett szembenéznie a zenekarnak. Végül újra Stephen Priestly lett a dobos, Oliver Amberg a másodgitáros Tom Gabriel mellett, az új basszusgitáros pedig Curt Victor Bryant.
Ez a felállás készítette el 1988-ban a Cold Lake című albumot. A lemez a maga glam metalos zenéjével óriási csalódást okozott a rajongótábornak, noha az észak-amerikai piacon jelentős sikereket ért el. Ezt követően az 1987-es turnén már szerepelt Ron Marks vette át Oliver Amberg helyét. Vanity/Nemesis címmel 1990-ben jelent meg a soron következő nagylemez, mely újra a régi stílust tartalmazta. Ennek ellenére a zenekar már nem tudta visszanyerni megtépázott hírnevét. Kisebb szünet után 1992-ben megjelent egy válogatásalbum Parched With Thirst Am I and Dying címmel. A címet egy régi római imádság ihlette meg. Az albumon a régi dalok újrafelvett változatban szólaltak meg. 1993-ban a zenekar feloszlatta magát,
Majdnem tíz évig szóba sem került egy új Celtic Frost album elkészítése. Tom az Apollyon Sun nevű electro-industrial projektjével töltötte az időt. 1999 őszén aztán a Celtic Frost kiadója, a Noise úgy döntött, hogy remasterelve, bónuszokkal újra kiadja mind a hat anyagot. A munkát természetesen Tom G. Warrior felügyelte és az igényes reprodukciókat a közönség is jól fogadta. Egy évre rá megjelent az Are You Morbid? című Celtic Frost könyv a frontembertől és lassan beindulni látszott a gépezet. Tom mellett újra felbukkant Martin Eric Ain és az Apollyon Sun-ból Erol Unala gitárossal kiegészülve 2001 végén újra dolgozni kezdtek egy Celtic Frost albumon. A klasszikus felállásból Reed St. Mark dobos nem tudott csatlakozni hozzájuk, így Franco Sesa lépett a helyébe.
A cél egy nagyon sötét és nehéz album elkészítése volt. A projekt a tervezettnél jóval tovább eltartott, de Fischer és Martin szerint a valaha rögzített legsötétebb aurájú Celtic Frost album született meg. A lemez producere maga a zenekar és Peter Tägtgren volt. A visszatérő albumot végül Monotheist címmel 2006 május 30.-án adta ki a Century Media. Május 29-én kezdődött meg pályafutásuk leghosszabb turnéja a “Monotheist Tour”. Felléptek fesztiválok főbandáiként Európa-szerte (pl Wacken Open Air-on 50 000 ember előtt), továbbá az Egyesült Államokban és Kanadában, és első ízben Japánban 2007 januárjában. 2007-ben újra az Egyesült Államokban turnéztak, különleges vendégük a Type O Negative volt. Ezt további fesztiválfellépések követték 2007 közepén. A koncerteken V Santura a Dark Fortress tagja volt a kisegítő másodgitáros. A turné befejeztével nekiláttak a következő album munkálatainak és gyakran kijelentették, hogy a közeljövőben meg fog jelenni.
Martin Eric Ain elviselhetetlen egoizmusa azonban lehetetlenné tette az album befejezését, Fischer pedig 2008 áprilisában a zenekar honlapján tudatta a rajongókkal, hogy kilépett a zenekarból. Martin bejelentette, hogy Fischer nélkül nem folytatja tovább a zenekart, így a Celtic Frost ismét feloszlott.
