Újabb fejezet a mankóban: a technika
Most átvesszük azt, hogy mit is használj, mire lesz szükséged alapvetően, nem csak profiknak.
Tehát a hozzávalók: Mindenek előtt kell egy fényképezőgép. Egy fotós ismerős azt mondta, hogy neki ilyen–olyan, nagyondrága gépe van, és az jó. Alapvetően csak annyit tudok mondani, hogy ami képes fényképezni és kicsit lehet rajta állítgatni, azzal már indulhatsz is akár fotózni. Tehát van géped. Fontos, hogy ismerd, hogy mit tud, mire is képes a fényképeződ. Ne a zoomra (nagyítás), vagy a megapixelre (felbontás) gondolj, hanem a legfontosabbakra, úgy, mint:
Fényérzékenység:
Másnéven ISO. Minél magasabb az értéke, annál kevesebb fénnyel tudsz fényképezni. Képzeld el úgy, mint a retinádat. ISO 100 mondjuk az emberé, 400 a kutya, 1600 a macska, 3200 a bagoly. Azt azért tudnod kell, hogy minél magasabb az érék, annál zajosabb a kép — mindenféle szines pöttyök a képen, amik nagyon zavaróak tudnak lenni a sötét részeken és részletvesztést okoz a világosabb helyeken.
Itt a füst és a kép nagy részén látszanak a szines kis pöttyök. Zajos és sok minden nem látható emiatt.
Miért jó ez neked mégis? Mert minél magasabb annál rövidebb expoziciós időt használhatsz.
Expoziciós idő, zársebesség:
Ha az ISO érték volt a retinád, akkor az expoidő az, ahogyan pislogsz. Próbaképp csukd be a szemedet, „nézz” magad elé és csinálj egy negativ pislogást! (Kinyit – becsuk)
Idézd fel, hogy mit láttál! Ha fényes helyen vagy, akkor rövidebb, ha sötét, akkor hosszabb ideig kell nyitvatartanod a szemedet, hogy láss. Ez az expo idő; amíg a masina beengedi a fényt és készíti a képet. Mértékegysége általában a másodperc tört része — például 1/100, 1/1500. A rövidebb jobb, hiszen ha valami mozog, akkor élesebben fog látszódni a képen. Minél hosszabb az exponálás, annál jobban elmosódnak a mozgó tárgyak és annál világosabb lesz a fényképed. Tehát így tudod elkészíteni a pofáraesve a hóban című négymegás képet, ami csak fehér. 🙂 Vagy így tudsz csíkokat fotózni az autók lámpáiból, így tudsz mozgást érzékeltetni.
A nyughatatlan Blind Myself
A fenti két értéket nagyjából minden gépen lehet állítani. Nézd meg, hogy mikor lesz jó a képed ISO szempontjából — általában a legnagyobb alatti értékkel még nem lesz nagyon zajos, tehát ha a géped pl. ISO 1600-ig állítható be, akkor ISO 800 még szinte tökéletes — a zársebesség tekintetében eléggé változatos értékekkel játszhatsz. Tapasztalatból mondom, hogy mondjuk egy rockbandánál az 1/50 is néha kevés. Ha lehet, válassz rövidebbet!
Egy másik alapszabály, hogy a zoom értéknek is nagy szerepe van tiszta képek esetében, ezt is össze kell hangolni, mert mondjuk teljes zoomon már csak a kezed remegése miatt is kell sacc 1/100-s zársebesség.
Rekesznyílás:
Fontos dolog. Tulajdonképpen a fényképezőgéped pupillája. Ha te a fénybe nézel, a pupillád összeszűkűl, igy kevesebb fényt ereszt be a szemedbe. Gyakorlatilag ugyanezen az elven működik a gépedben is, azonban itt más lényege is van: Minél kisebb az nyílás, annál nagyobb az a rész, ami éles lesz a képeden. (Itt is fordítva van a számozás, vagyis a nagyobb érték kisebb lyukat jelent)
Amikor olyan képet látsz, ahol a háttér elmosódott, akkor ott nagy rekesznyilással lett csinálva a kép — pl. 2,8-cal, hogy számozzuk is. Ahol olyat látsz, hogy a kép szinte majd minden részlete — ami közel van az is, meg ami messze van az is éles — ott kis rekesznyilással készült a fotó — pl. 22-es. Vigyázni kell, mert részletvesztést okozhat a túl nagy rekeszérték. Mivel a koncertek este vannak, vagy kevés fényben, ezért próbálj meg valami közepes értéket beállítani és pontosan fókuszálni! (Én általában 3,5 – 5,6 között szoktam tartani.)
Fókusz:
Ha nincsen gyors géped, de van lehetőséged, használj fix fókuszpontot! Ennek azért van értelme, mert a fókusz állítása mechanikusan történik és mint ilyen, idővel jár. Ha fix pontra fókuszál a géped, minimális időt vesztesz azzal, hogy a géped a megfelelő pontra élesít. Az élességállítás közben a fényképezőgéped figyeli, hogy a fókuszpont közelében mikor van kontrasztos részlet. Ha talál, úgy veszi, hogy éles a kép. A baj akkor van, ha több fókuszpontot használsz és mondjuk nem azt a pontot élesíti be, ami neked kellene. Ilyenkor van az, hogy a kép balszélén belógó kar éles, de a zenekar egy balladai homaly.
Minden rendelkezésre áll hát, hogy a színpad elé állj és elcsattintsd az első képet. Ott állsz, kezedben a gép, zársebesség 1/50 érzékenység ISO 800. Énekes kijön, célzol, éééééés… És? Ennyi az egész. Kivéve, ha…
Kivéve, ha nem tükörreflexes géppel fotózól, mert a kicsiknek és közepeseknek (kompakt, bridge) mindíg van egy késeltetése. Kevés fényben egy kis kompakt hajlamos szenvedő szerkezetet játszani, néha csak fél másodperccel később exponálni. Ekkor azt látod, hogy bár amikor lenyomtad a gombot, az énekes még pont ott állt, ahol le akartad kapni, a képen már csak a bal lába látszik oldalról, meg a mikrofon állványa. Tehát tervezned kell. Minél egyszerűbb géped van, annál jobban.
Majdnem Crossholder
Tehát figyelned kell; felmérned, hogy a zenekar tagjai hogyan mozognak. Ha ez megvan, akkor várd ki a pillanatot! Próbáld meg elképzelni, hogy mit akarsz látni a kész képen! Kis koncerteken szerencséd lesz, mert a zenekar tagjai pózolnak majd neked (is).
Kerüld el a belógó dolgokat!
Az első részben már mondtam, hogy menj elölre! A baj az, hogy a színpadon „mindenféle felesleges dolog” van: hangláda, mikrofonállvány, stb. Ezeket próbáld meg elkerülni, vagyis helyezkedj jól!
Ez a kép tökéletes lett volna, ha nincs ott az állvány, a belógó gitár, meg a többi tereptárgy.