Augusztus 29-én a Dürer-kertben szerepelt a “Tirpunk együttes Mosonmagyaróvárról”, ahogy Jocó szokta felkonferálni saját magukat. A Káderek lemezbemutatóján léptek fel vendégként, és egy bitang jó koncertet adtak, ám az összhatást némileg rontotta, hogy Jocó gitárja a koncert utolsó számánál állt csak be az optimális hangerőre, addig alig hallatszott. A koncert után készséggel álltak rendelkezésemre. Mivel mindannyian jó cimboráim, elég kötetlen beszélgetést folytattunk, repkedtek a poénok és a nevetések. Igyekszem visszaadni valamit a hangulatból, valamint arra is törekedtem, hogy olyan kérdéseket tegyek fel, amik alapján a bandát kevésbé ismerő Rocközön-látogatók is képet kaphatnak a zenekarról. A kifulladt zenészeket (Borsics Jocó énekes/gitárost, Lauer “Tim” Gábor gitárost, Bíró Máté basszert és Fittler Marci dobost) a Dürer-kert eldugott (és ósdi bútorokkal rogyásig tömött) klubszobájában kaptam mikrofonvégre.
In medias res kezdeném: hogy láttátok a mai koncertet?
Jocó: Én semmit sem láttam, mert a pofámba világított a mikrofon… (óriási röhögés) Vagy a reflektor?
Marci: Én a többiek hátát láttam. Komolyan véve a kérdést: voltak ugyan hibák, de fő az igyekezet.
Ugorjunk vissza korai évekhez…
Tim: Arról hadd meséljek én!
Te még ott sem voltál akkor! (röhögés) Marci, tudom, hogy megkértél, hogy erről ne kérdezzelek, de hogy jött a név? (röhögés)
Marci: A nevet Jocó meg az előző basszerosunk, Andris találták ki. Van ennek egy régi keletű sztorija, de nem igaz, hogy a termálban találtuk ki seggesugrás közben.
Jocó: Nem, mert hasast ugrottunk! Ez egyébként egy szar szóvicc, a tirpák és a punk szó összemosásából született, és tizenhat évesen még kib*szott viccesnek tűnt…
Tim: Neked még mindig annak tűnik! (röhögés)
A név alapján egy csomó ismerősöm azt hitte, nyíregyháziak vagytok, de valójában az ország másik csücskéről, Mosonmagyaróvárról jöttetek. Milyen volt ott a punk-rock színtér az elmúlt években, és milyen most?
Marci: Nekünk ez nagyon kimaradt. Szinte azt lehet mondani, hogy minket Óváron nem ismernek, mert például Pécsett többet játszunk mint otthon, és ez mindent elmond szerintem.
Jocó: Mosonmagyaróváron nagyon sok kezdő és ígéretes zenekar van, mint például a Tirpunk is, ha-ha! De Óváron ennek egyrészt nincsen kultúrája, másrészt nincs olyan hely, ami összefogná a helyi undergroundot. Most van valami mozgolódás, valami klubot akarnak létrehozni, és én nagyon szorítok nekik. Hívtak minket is, és ha összejön, örömmel megyünk, mert nagyon szeretnénk, hogy legyen valami az óvári rockéletből, mert ami eddig volt, az finoman fogalmazva lóf*sz!
Az ország rockéletének vérkeringésébe az Újra albummal és az azt követő turnéval kapcsolódtatok be, ugyebár a Junkies-zal is mentetek pár kanyart, Alvinékkal, asszem Fürgéékkel is…
Jocó: Meg a Prosecturával, meg a Macskanadrággal…
Ja, igen, persze… Ezek a lehetőségek hogy jöttek, és mennyire tudtátok kiaknázni őket?
Tim: Fürgééknek küldtem az Újra anyagból, felvettem velük a kapcsolatot, írogattak vissza… megkedveltek minket… én is megkedveltem őket… ez egy szerelem volt… (röhögés) Aztán ez a szerelem egy turnéban csúcsosodott ki.
Marci: És a zárókoncert volt az orgazmus!
Jocó: Fürgéék voltak nekünk a nagy elsők…
Marci: És örökké azok is maradnak, attól függetlenül, hogy feloszlottak, ami a legrosszabb dolog a világon!
Az Újra-turné közepén történt meg az első, és máig (meg remélem sokáig) az utolsó tagcserétek, ekkor lépett a képbe Máté. Mi volt a baj Andrással?
Marci: Nem tudta kezelni az indulatait. Nem arról van szó, hogy szétverte a pofánkat, csak elég sokszor hőbörgött velünk részegen, és olyankor elég udvariatlan dolgokat mondott nekünk. Minden koncerten picit tartottunk attól, hogy mikor issza meg megint az öt sörét, és küld el minket a p*csába. Végül ő egy nappal megelőzte, hogy kirúgjuk, ugyanis kilépett. Nagy slamasztikában voltunk egy ideig, de eszembe jutott Máté, tudtam, hogy gitározik, jól ismerjük egymást, barátok vagyunk, miért is ne próbáljuk meg? Eleinte picit vonakodott, de aztán nagyon rövid idő alatt megtanulta a számokat. Körülbelül három közös próba után már tudott 15-20 dalt, onnantól meg már minden oké volt. Ráállt a humorunkra is…
Jocó: Azóta pedig már ki se tudjuk rúgni a zenekarból! (röhögés) De most olyan érzésünk van, hogy Mátéval nagyon a helyére kattant valami, emberileg éppúgy, mint zeneileg.
Marci: Meg ügyes a szája is, és bő nyállal csinálja! (irgalmatlan nagy röhögés)
Máté: Az idióta humorukat nehéz volt megszokni (röhögés), de mit lehetett tenni? Én is nagyon örültem, hogy meghívtak, azóta már többször is rájöttem, hogy ez életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. Ennyit tudok mondani, kérem, kapcsolja ki! (röhögés)
Mi tartott négy évig az Újra után, miért kellett ennyit várni a Tiprunk megjelenéséig?
Tim: Turnézgattunk, témázgattunk… Többet koncerteztünk, mint próbáltunk, és ez ma is jellemző, ami azért szomorú, mert már kevesebb koncertünk van. Amikor pedig neki akartunk látni a felvételeknek, jött a tagcsere, ami picit hátráltatott minket.
Marci: Az alapvető probléma, hogy négyen négyfelé vagyunk az országban, illetve most már háromfelé, ugyanis Jocó felköltözött Pestre, Tim is ott lakik, Máté otthon, én meg Piliscsabán tanulok, ahonnan elég ritkán tudok feljutni Pestre.
Tudtommal elég furcsa körülmények közt szerezte meg Tim a felvételre szánt összeget, hogy is történt ez?
Tim: A pénz a felvételre megvolt, azt összedobtuk, de a gyártás költségeit Vágó István bácsinál nyertem meg.
Marci: Csalt és lesett és puskázott! De ezt azóta sem vettem észre.
Máté: A zoknijában volt a puska.
Tim: Volt ott más is! (röhögés)
Szerintem felírtad a karodra, és Vágó nem vette észre, azt hitte, az is tetkó. (röhögés) Szóval megszületett aztán ez a lemez…
Marci: A címet Máté találta ki.
Roppant ötletes a szójáték, akartam is dicsérni. A kiadótok a saját újságjának lemezkritika rovatában is azt írta, hogy az együttes neve az albumcím. Tényleg, hogy kerültetek a Hammerhez?
Tim: Már az Újrával is futottunk pár kört, hátha összejöhet valami, de akkor még fogalmunk nem volt az ilyesmiről. Jelzem, most sincs! Kéne nekünk egy menedzser, aki menedzselné a csapatot, tegye fel a kezét, aki vállalná! (röhögés) A Tiprunkkal is megkerestük őket, tetszett nekik… Egyébként mindenkinek tetszett eddig, aki hallotta, kivéve az egyik internetes portál kritikusát…
Marci: De ő süket volt!
Jocó: Már a halakkal alszik! (röhögés)
Tim: A Hammer felajánlotta, hogy kihozzák az albumot a magazin mellékleteként, aminek nagyon örültünk, mert úgy gondoltuk, hogy így nagyon sok emberhez juthat el, például olyanokhoz is, akik nem feltétlenül ebben a zenei stílusban jártasak.
Marci: És csak kevesen vannak, akik a Vaterán árulják. De mindig van egy-kettő! (röhögés)
Tim: Vannak olyan boltok, ahol 1500 forintért árulják, de mi ingyen osztogatjuk. Egyébként a metalosok egy részének is bejött az anyag.
Ez valóban egy rockosabb, metalosabb album lett, mint a korábbi dolgaitok. Tudatosan alakult ez így?
Jocó: Ez leginkább annak köszönhető, hogy Tim vett egy Avenged Sevenfold CD-t! (röhögés) De az ikergitáros témák sokasága majd csak ezután jön.
Marci: Nagyjából úgy működik a dolog, hogy Jocó hozza a nóták egyik felét, Tim a másikat, én pedig a felvételek előtt írok két dalt, hogy legyen számom a lemezen. (röhögés)
Tim: Egyre több metalos elem kerül be a zenénkbe, de attól még punkrock marad az egész. Nem tiszta punk, van benne mindenféle. Hiphop nem lesz benne!
Jocó: Lényegében mindent belerakunk, amit szeretünk!
És hogy álltok az új nótákkal?
Tim: Van kábé hét.
Jocó: A múltkor még tíz volt.
Tim: De azóta rájöttem, hogy közülük három nagy baromság! (röhögés)
Jocó: Elég elb*szott időszakon vagyunk túl, Máté meg én államvizsgáztunk, melót kerestem, költöztem… Timnek mindig van a tarsolyban egy csomó dalvázlata, én most kezdem el összerakosgatni az ötleteimet, Marci pedig majd a stúdiózás előtt két héttel hoz két nótát. (röhögés)
Marci: Ilyen szempontból akkor voltam egyébként a csúcson, mikor az Újra albumot vettük fel. Két számom szerepel az anyagon, és a feléneklés előtt szóltak a többiek, hogy kéne rá szöveg. Kimentem, és megírtam két cigi mellett.
Jocó: Szeretnénk jövő nyáron stúdiózni, viszont ott van rajtunk az a szokásos teher, ugyanis a Tiprunk egy f*sza album lett, és félek, hogy nehéz lesz ennél jobbat csinálni, sőt, ennek a szintjét is nehéz lesz hozni.
Tim: Én úgy érzem, hogy túl tudjuk szárnyalni… az én témáim alapján! (röhögés) Jó számok lesznek rajta!
Marci: Nehéz lesz összehozni a bandát, ugyanis négyen ötfelé leszünk, viszont szükségünk van egy két-három hetes intenzív dalszerzési periódusra, napi négy-öt órás próbákkal.
Jövőre lesztek tíz évesek, készültök-e valamivel? Extra koncert, élő felvétel, válogatás, vagy csak simán az új lemez?
Jocó: DVD lesz, dupla DVD!
Tim: Csináljunk egy aranylemezt!
Marci: 3 DVD+2 CD-s packot fogunk kiadni, pengetőkkel! (röhögés)
Tim: Ezzel a lemezzel még turnézgatunk egy kicsit, aztán a tervek szerint nyáron felvétel, ősszel pedig azzal kezdünk koncertezni, és szeretnénk egy kiemelt, tízéves bulit. Pesten mindenképp, de lehet, hogy még egy pár helyre eljutunk a szülinapi műsorral.
Marci: Én már leszerveztem a Rammstein menedzsmentjével, hogy azokat a fény/hang/pirotechnikát, amivel ők dolgoznak, kikölcsönzik nekünk…
Jocó: A műf*szt ki ne hagyd! (röhögés)
Marci: … igen, azt is hozzuk, és mindezt bepakoljuk Óvárra, a tizenöt négyzetméter alapterületű Faházba, és felgyullad! (röhögés)
Tim: Beveszünk még három billentyűst is…
Marci: Mondták már azt egy koncertünk után, hogy jók vagyunk, de vegyünk be egy billentyűst is…
Jocó: Ez a figura egyébként a rotyiban talált rám (röhögés), és hugyozás közben elkezdte ecsetelni, hogy ahhoz, hogy olyanok legyünk, mint a Deep Purple, be kell venni egy billentyűst. Mondta, hogy meghív minket a saját fesztiváljára. Azóta se hallottunk róla. Szerintem csak k*rvára részeg volt! (röhögés)
A következő koncertetek hol lesz?
Tim: Október másodikán biztosan megyünk Miskolcra, de szeptemberben szeretnénk egy egri bulit is. Szeptember végén… “Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldell a nyárfa az ablak előtt, de látod amottan a téli világot? már hó takará el a bérci tetőt”…
Marci: Na, mondd végig, könyörgöm… (röhögés)
Ez lesz a következő cover, vagy a Csókkirály?
Tim (felháborodva): Ugyan, ez saját szám! Most írtam a szövegét! Egyébként utálom Petőfit!
Legyen ez a végszó, srácok! Köszönöm az interjút, és további minden jót nektek!
