Koncertbeszámolók

Vannak azok a bulik, amiért éveket várnak a rajongók, hiszen olyan csapatok koncertjeiről van szó, akiknek magyarországi fellépései ritkaságszámba mennek. Akármennyire hihetetlen, egyre több ilyen hazai zenekar van. Vagy egyszerűen a csapat már nem aktív, és csak hébe-hóba állnak össze egy-egy fellépés erejéig, vagy a sors külföldre vetette őket, és határainkon túl terjesztik a rock igéit, esetleg a tagok már inkább más projektekben lelik mindennapi örömüket. A szombati Black-Out...

A Five Finger Death Punch munkásságát az első albumuktól kezdve követem, az egyik legizmosabb és legígéretesebb zenekarnak tartom őket a mai mezőnyben. A Way of the Fist annak idején első hallásra megfogott, az első három albumukat rongyosra hallgattam. Volt már hozzájuk szerencsém fesztiválokon és előzenekarként, azonban mostanáig kellett várnom hogy főzenekarként láthassam őket. A tavalyi donington-i fellépésük alapján két-három éven belül akár főzenekarként is el tudtam volna őket képzelni...

Az előzményeket gondolom különösebben nem kell bemutatnom. Adott a világ talán legismertebb progresszív-metal zenei csodája, a Queensrÿche, annak egykori frontembere Geoff Tate és legnépszerűbb lemezeik az Operation: Mindcrime I-II. Geoff és a Queensrÿche közös útja az 1981-es megalakulástól egészen a közelmúltig, 2012-ig tartott, majd egy igencsak rögös útelágazáshoz ért, mely végül a progresszív-metal zene történetének legbotrányosabb szakítását – Geoff-nál rendesen elgurult a gyógyszer- eredményezte, ami aztán minden...

Nyilván nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a hétköznapra eső rendezvényekkel mi az egyetlen problémám: ember (lánya) legyen a talpán, aki egy-egy késő éjszakába nyúló tisztességes „metálkodás” után másnap a munkahelyén a beszív-kifúj-bólogat funkciónál többet tud produkálni. Korábban persze nem volt ennyire vészes a helyzet, a mókát követő napon csillogó szemmel, enyhén „horvátcsárlis” hanggal és a frissen beszerzett, vadiúj zenekaros pólómban róttam a folyosókat és meséltem fűnek-fának –...

Nem sok szerencsétlen zenekar kaphatja meg azt a megtiszteltetést, hogy ugyanazon az estén, ugyanabban a városban játszhat egy akkora névvel, mint Slash. Ezt a csapást most a Battle Beast és velük együtt fellépő három banda nyerte el, és bár nem tudom, milyen lehetett a párhuzamosan zajló buli, mégis úgy gondolom, sajnálhatja az, aki nem a Barba Negrába jött. Kapunyitás után is csak pár ember mozgolódott a hatalmas...

A Gary Meskil féle, 91' óta tevékenykedő NYHC brigádot reményeim szerint nem kell bemutatnom. Azt viszont mindenképp érdemes kiemelni, hogy nemrég jelent meg a tizenötödik lemezük, az - ismét - igencsak tökösre sikerült Voice of Rebellion. Az ebből az apropóból szervezett őszi klubturné sokunk örömére minket is elért, így két év után végre volt alkalmam jóvátenni, hogy kihagytam a legutóbbi táncmulatságot. Ám vagyok annyira pofátlan, hogy előre...

Biztosan sokan vártak már egy ilyen koncert-összeállítást a fővárosban, amelyet a Folkfest kínált, hisz' ez az egyik legnépszerűbb műfaj a metál keretein belül.  A hazai keménymag főként Dalriadára és Virrasztókra jött, a külföldi formációk közül pedig az Arkona és a Kopriklaani mozgathatta meg az emberek fantáziáját.                 A szervezéskor az volt a koncepció, hogy este 7 órakor kezdenek, és másnap hajnali 5-ig tart a zenebona, de...

Kishazánkban tevékenykedő koncertszervező brigádoknak és a lelkesen turnézó zenekaroknak hála igencsak eseménydús őszi-téli klubszezonnak nézhetünk elébe. Egészen konkrétan az októberi hosszú hétvége például felér egy komplett metál fesztivállal, ha azt nézzük, hogy 3 egymást követő estén is lesznek olyan koncertek, amelyeken mondhatni kötelező a részvétel. Arról nem is beszélve, hogy az eklektikusabb ízlésű rajongóknak sok esetben dönteniük kell, hogy melyik bandát lessék meg a gyakran előforduló ütközések miatt, amennyiben...

Az új Michael Monroe album az év egyik meglepetése lehet a klasszikus punk rock rajongók számára. A Blackout States lemezbemutató turnéja a Heardcore Superstar társaságában zajlik, ez önmagában véve is tökös húzás, mivel a jóval fiatalabb svédek hihetetlenül erős élő teljesítményre képesek. Papíron nem a legideálisabb választás egy kedd esti buli, sejtésem be is igazolódott, a Waterfront-ban kicsit több, mint félház előtt léptek fel a csapatok. Őszintén szólva nem...

A Paradise Lost az Paradise Lost. Mindegy, épp melyik korszakukat élik, hogy ismét a hörgősebb, doomosabb világban úszkálnak, vagy a Depeche Mode-ot megszégyenítő szintipop vizeken eveznek, a zenéjük így is, úgy is különleges és egyedi. Újabban ismét a korai vonal felé haladnak vissza, sőt, teljesen el is érték azt. Nick Holmes énekes újra hörög, elhagyták az elektronikus elemeket, a gitárok pedig a legsúlyosabb hangzásban ontják magukból a sötétséget. A...