Koncertbeszámolók

Már amikor tavaly decemberben megtudtam, hogy hazánkba látogat az Amorphis akkor biztos voltam benne, hogy ott a helyem a bulin, főleg, hogy a tavalyi Under the red cloud albumukat az év egyik legjobbjának tartom. Így aztán kis csúszással, de negyed kilenc körül Kieron kollégával meg is érkeztünk a koncert helyszínére Barba Negrába. És milyen kár, hogy késve értünk oda, mert így sajnos lemaradtunk az első zekekarról, a görög Poemről. ...

2016. Április 3-án kis hazánkba látogatott az 1989-ben alapított, dán banda a Royal Hunt. Két hazai zenekar is helyet kapott az est folyamán az A38 színpadán, név szerint Vicky Sunday és zenekara, valamint az alig négy éves Roscksystem. Az időben érkezők pedig még egy ajándék cd-t is zsebre tehettek az utóbb említett csapattól. Az estet Vicky Sunday és zenekara nyitotta, akiknek tavaly jelent meg The Best Album...

Tavaly nyáron derült ki, hogy Udo Dirkschneider, az egykori Accept frontember 2016-ban egy utolsó turnét csinál az Accept klasszikus dalaival. A turnét követően a saját csapatával, a U.D.O.-val azonban már csakis saját dalokat ad majd elő. Bevallom töredelmesen, az U.D.O.-érából én leragadtam az első három nagylemeznél, pedig biztos vagyok benne, hogy alsó hangon is megjelent vagy 15 stúdiólemezük, de számomra az 1990-es Faceless World koronggal lezárult a történet. Így...

Előre leszögezem, hogy eme írás nem koncertbeszámolóként, hanem inkább élménybeszámolóként fog hatni, ugyanis egy ilyen frenetikus eseményt nem vagyok képes egyéb módon szavakba önteni. Michael Angelo Batio (számomra csak Báció) tavaly, a Pecsa Caféban megígérte, hogy eljön idén is. Tartotta szavát és eljött, a közönség (az a maréknyi ember) meg maga alá rottyantott. Pont, ahogy ennek történnie kellett. Sokszor találkozom gitárosokkal, akiknek vagy fogalmuk nincs emberünk...

2016-ban duplán ünnepelhettük a szebbik nemet és a Zoltánokat, ugyanis március 8-a után 14-én is őket köszönthettük a Barba Negra Music Club-ban Ganxta (Döglégy) Zoli és a Kartel főszereplésével.     Az est folyamán a szervezők mindenkinek megadták az egy perc hírnév lehetőséget, ugyanis ha feltöltött valaki egy képet az instagramra, „be tegelte” , hogy „zoltannap2016” annak a képe megtekinthető volt a kivetítőn. Ezek a posztok nem...

Harminc év az nagy idő. Azok a bandák, akik eljutnak ehhez a mérföldkőhöz, rendszerint már kiöregedett zenészekből állnak, tucatszámra megjelent albumokkal, és világsztár státusszal a hátuk mögött. Az F.O. System nem ilyen. Összesen egyetlen album szerepel a csapat diszkográfiájában, és noha 1986-ban kezdték pályafutásukat, 1991-től nem számítanak aktív bandának. 2006-ban tértek vissza, hogy pár évente egy koncerttel azért még emlékeztessék a nagyérdeműt, hogy nem szabad elfeledni a hazai rockzenei...

Vannak azok a bulik, amiért éveket várnak a rajongók, hiszen olyan csapatok koncertjeiről van szó, akiknek magyarországi fellépései ritkaságszámba mennek. Akármennyire hihetetlen, egyre több ilyen hazai zenekar van. Vagy egyszerűen a csapat már nem aktív, és csak hébe-hóba állnak össze egy-egy fellépés erejéig, vagy a sors külföldre vetette őket, és határainkon túl terjesztik a rock igéit, esetleg a tagok már inkább más projektekben lelik mindennapi örömüket. A szombati Black-Out...

A Five Finger Death Punch munkásságát az első albumuktól kezdve követem, az egyik legizmosabb és legígéretesebb zenekarnak tartom őket a mai mezőnyben. A Way of the Fist annak idején első hallásra megfogott, az első három albumukat rongyosra hallgattam. Volt már hozzájuk szerencsém fesztiválokon és előzenekarként, azonban mostanáig kellett várnom hogy főzenekarként láthassam őket. A tavalyi donington-i fellépésük alapján két-három éven belül akár főzenekarként is el tudtam volna őket képzelni...

Az előzményeket gondolom különösebben nem kell bemutatnom. Adott a világ talán legismertebb progresszív-metal zenei csodája, a Queensrÿche, annak egykori frontembere Geoff Tate és legnépszerűbb lemezeik az Operation: Mindcrime I-II. Geoff és a Queensrÿche közös útja az 1981-es megalakulástól egészen a közelmúltig, 2012-ig tartott, majd egy igencsak rögös útelágazáshoz ért, mely végül a progresszív-metal zene történetének legbotrányosabb szakítását – Geoff-nál rendesen elgurult a gyógyszer- eredményezte, ami aztán minden...

Nyilván nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a hétköznapra eső rendezvényekkel mi az egyetlen problémám: ember (lánya) legyen a talpán, aki egy-egy késő éjszakába nyúló tisztességes „metálkodás” után másnap a munkahelyén a beszív-kifúj-bólogat funkciónál többet tud produkálni. Korábban persze nem volt ennyire vészes a helyzet, a mókát követő napon csillogó szemmel, enyhén „horvátcsárlis” hanggal és a frissen beszerzett, vadiúj zenekaros pólómban róttam a folyosókat és meséltem fűnek-fának –...