Magyar

Őrült kis együttesünket, a Firkint az a megtiszteltetés érte, hogy egy ötállomásos turnéra kapott meghívást az észak-amerikai kontinensre. Kanadát igyekeztük az -  általunk magyarosan fűszerezett - ír muzsika és eldalolt sze/k/szkultúra bűvkörébe bevonni, vagy ahogy mi hívjuk: firkinizálni. Döbbenetes volt, amikor a torontói  reptéri vámos srác felkapta a fejét, hogy „tényleg ti vagytok a Firkin?” – persze mindezt angolul. Igazán jóleső érzés volt tapasztalni, hogy vendéglátónk jegyet foglalt hírünknek...

Bár nagyjából a kezdetektől ismerem a Kényes Foltok tánczenekart – avagy minek is nevezzelek…? :) - egy ideje nem követtem naprakészen figyelemmel a dolgaikat. Legutóbb talán még Zamárdiban hallottam őket, nagyon az elején, de meglepő volt a pozitív fogadtatása. Na, nem azért, mert nem jó, hanem mert a különböző tagoktól más-más stílust szokhatott meg a nagyközönség, és mint tudjuk, hajlamos a nép elutasítani, ha a megszokott képtől eltérő...

Szeptember 22-én épp a Rocktogon mellett akadt dolgom (Egy kis születésnapi iszogatás hogy konkrétak legyünk), és ha már ott jártam, gondoltam benézek. Potom nyolcszáz pénzért cserébe megkaptam a piros karszalagomat, és bejutottam. Aki évekkel ezelőtt velem járta az éjszakát, az tudja, hogy amikor én még kissrác voltam sokat jártam a ’togonba, de aztán valahogy elhanyagoltam, és legutóbb is csak egy Super Bad Heroes koncert alkalmával tettem be a lábamat...