Elvonultak a rabló pogány hordák, de a szívünk velük robogott tovább – fogalmazta meg nekem egy kedves fesztiválos. 2009.09.28-án betörtek a budapesti Diesel Club területére és egy éjszakára birtokba vették a területet. A koncertsorozatot egy feltörő kalózmetál zenekar a Swashbuckle nyitotta egy mindent elsöprő YO-HO-HOOOOO!-val. Én személy szerint erőtejes pozitív csalódáson estem át, mivel nem hittem volna, hogy ez a koncert ennyire fel tudja pörgetni az embereket. Csúszás nem volt, pontosan a kiírt időpontban kezdett és zárt az összes zenekar. A soron következő csapat a kanadai légionáriusok, az Ex Deo volt a legutóbbi, Romulus névre hallgató lemezük dalaival. A zenekar a Római Birodalom történetét dolgozta át folk-death metalos formába, elsöprő sikerrel. Páncélba öltözött gladiátorok és katonák rohangásztak a színpadon a felállított hatalmas SPQR sas körül. A légiósok után berobbant az este egyik leghíresebb zenekara, a Dalriada. Számaik, a régi nóták mellett természetesen, a helyszínen megjelent és dedikált Arany-album lemezükről szóltak. Megvédték a magyarok becsületét, erősen kitettek magukért, a Swashbuckle tagjai is elismerően nyilatkoztak zenéjükről. Érkeztek a Skótok, vagyis az Alestorm zenekar. Hogy milyen volt a koncert?

 

Röviden: bombasztikus. Nem láttam embert, aki ne énekelte volna végig az összes nótát köztük természetesen a nagy slágereiket, mint például a Keelhauled-et, és a Wenches and Mead-et. Alig fújtuk ki magunkat a záró nóta után máris dübörgő dobszóló következett: megérkeztek az apokalipszis német lovasai, a Die Apokalyptischen Reiter. A zenekar a saját maga által kialakított Reiter-, vagyis lovas metál stílusával átütő sikert aratott. Előadásuk érdekessége volt a halálfal (wall of death), mely Thor kalapácsának erejével csapott le. Oh, ha már Thor…A lovasokat a viking metál jeles képviselői, az Unleashed tagjai követték, a stílustól már megszokott színvonalassággal és lendülettel, ami valamiért minden gumirockert menekülésre késztet. Az estét a kedvenc szarvasagancsos őrültjeink, az erdei törzs, vagyis a finn Korpiklaani zárta. Nem teketóriáztak, egyből berobbantották az adrenalin-bombákat, jött sorra a Vodka, Beer Beer, Happy Litte Boozer, Joudan Viina. Hatása: féktelen tombolás, ugrabugra, körtánc, be-be rekedő torkok és önfeledt mulatás. Sajnos, mint minden jó, ez az este is véget ért lassan, elfáradtak vikingjeink, s lassan hazaszállingóztunk mi is, sok kellemes tapasztalattal gazdagodva.

Röviden-tömören: A fesztivál piszkosul jóra sikerült, le a kalappal mind a zenekarok, mind a szervezők előtt.

 

JÖN!JÖN!JÖN! A Korpiklaani és az Alestorm interjú, magyar nyelvre fordítva!