Pénteken, aki ellátogatott a Dürer kertbe, egy igazi időutazáson vehetett részt. Három zenekar repítette vissza a kockásinges publikumot a ’90-es évek Seattle-jébe – a Superunknowns (Soundgarden Tribute Band), a Foo Lighters (Foo Fighters Tribute Band) és a Men In The Box (Alice In Chains Tribute Band). Ha azt mondom, hogy egy csoda volt az este, akkor sem fejezi ki elég képletesen, amit éreztem, éreztünk. A Superunknowns kezdett, én most hallottam először őket, de amikor belekezdtek az első számba, már libabőrös voltam, amikor pedig az énekes, Székely Marci elkezdett énekelni, hát azt hittem, lepisilem a bokámat. Az csak egy dolog, hogy olyan karizmatikus, hogy majdnem felgyújtotta a színpadot az energiájával, és a kisugárzásával, de úgy énekel, hogy egy percig sem jutott eszembe összehasonlítani Chris Cornellel (ahogyan arra hajlamos az emberek nagytöbbsége, ha tribute bandát hallgat), vagy attól félni, hogy nem tud egy-egy hangot kiénekelni. Tökéletes volt! Csak túl rövid…
Utánuk a Foo Lighters következett, akiket még szintén nem hallottam, de nagyon korrektül visszaadták a FF dalokat, akkorra már kezdett beindulni a kedves közönség a Csordás Robi vezette zenekar majd’ egy órás performanszára.
Fél 11 magasságában pedig a MITB is színpadra állt. Nem tudom és nem is akarom leplezni elfogultságomat és rajongásomat a fiúk iránt. Zseniális, amit csinálnak, és süt az egészből, hogy mennyire szerelmesek a zenébe és az együtt zenélésbe. Nem tudok nem szuperlatívuszokban beszélni az egészről, nem tudok kiemelni semmit, az a közel két óra, amíg a színpadon álltak a különböző és szokásos vendégzenészekkel (Csányi Szabi, Csordás Robi, Sznák Zaba Zoltán, Szekeres András, Szentpéteri Zsolt Attila, Áron Andris), egyetlen hosszú pillanatnak tűnt, mint amikor lehunyod a szemed és valami csudaszépre gondolsz, és mikor kinyitod a szemed, csak a melegség, jó érzés és a levakarhatatlan mosoly marad az arcodon. Az i-re a pontot pedig az tette fel, amikor a háttérben lévő kivetítőn, amin addig AIC képek futottak, megjelent egy videóüzenet. Nancy Staley személyesen, aki üdvözölte a magyar rajongókat és megköszönte, hogy ápoljuk a fia emlékét. Libabőr, pityergés, áhítat és nincsenekszavak.
Aki nem volt ott, vagy nem érzi a grunge zenét, annak litániákat zenghetnék még itt, de akkor sem tudnám eléggé hatásosan érzékeltetni, hogy mi is ez. Nekem örök szerelem. És még sokunknak. Az ilyen esték, pedig meghitt randevúk a szerelmünk tárgyával. Még sok ilyet akarok!
Képek Hutter Zsófitól itt találhatók: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.301059790005435.66135.237246519720096&;type=1
