A várva várt hosszú hétvége bevezetéseként egyből sikerült fejest ugrani és majdhogynem be is tetőzni a hangulatot az április 28-ai Beltine Fest-el. Az egyik legkomolyabb folk metal megmozdulás hazai állomásán öt zenekar tette tiszteletét Budapesten, a Crazy Mama Music Pubban.
Elsőként a Stribog zenekar tagjaiból alakult horvát Oganj lépett színpadra. Az énekes hölgynek, Ana Backonjanak erőteljes és gyönyörű hangja van és kiegészítik egymást a férfi vokállal. Fantasy és történelmi témájú szövegeikkel, kellemes témáikkal elég rendesen bemelegítették az összegyűlteket. Hiába játszottak olyan keveset a lassútól az igazi őrületig mutattak mindent.
Őket követte a tavaly új albummal jelentkező csehCruadalach. Zenéjükben a folk metálos elemek mellett akad egy kis középkori beütés is. Ha valaki, hát az énekes Jan Vrobel értett a népek feltüzeléséhez, a hangulatkeltéshez. Folyamatosan mozgott, le-leugrált a közönséghez, pogózott velük. Megmozgatott embert, széket egyaránt. Ez a kis mozgás pedig egy pillanatig sem hátráltatta abban, hogy játsszon a hangjával: néha hörgőmorgó , néha pedig egy kellemes mély hangszínben énekelt. Külön kiemelendő a dudás, sípos Petra Jadrná, aki néha kicsit ugyan küzdött a nála majdnem nagyobb dudákkal, de azért a végén mindig megoldotta, és emellett szépen kiegészítette Jant énekben is. Sikerült egy fergeteges koncertet adniuk, amit azért nem a zúzás vezérelt végig. A koncerten főként a 2011-es Lead- Not Follow album dalai szóltak, de azért kaptunk ízelítőt is mi várható tőlük a jövőben. Fel is keltette érdeklődésünket.
A harmadik helyen a hazai Niburta érkezett balkáni népzenén alapuló dalaival. Most is tele voltak energiával és még mindig nem tudom feldolgozni, hogy lehet egyszerre ennyi hangszeren játszani. A problémám az, hogy sajnos úgy néz ki, a hangosítók sem, mert mintha a hegedű nem akart volna együttműködni a furulyával, viszont a dudával remekül kijött. Ennek ellenére nagyon drukkolok nekik. Fiatalok, lelkesek és nagyon tehetségesek. Ritkán látni ilyen örömzenélést, amit előadtak. A hónapban stúdióba vonulnak. Várjuk, várjuk!
És akkor jött amire –nem tudtuk előre, de erre- vártunk. Érkezett a szlovénAvven, akiket megszavaztunk az este zenekarának. Egy ismerős szavaival élve nem csak jó volt, hanem mondhatni kolosszális. Mindig is szerettem a csordavokálos zenekarokat, úgyhogy nálam alapból nyerő volt a három-négy férfi és a néha-néha felbukkanó női vokál. Ezek olyan plusz löketet, erőt adnak a zenének, amitől egyszerűen muszáj táncra kelni. Vagy ki hogy hívja. A közönség és főleg a mögöttem álló úriember ütemes „Hej! Hej!” kiabálása pedig csak még inkább fokozta az élményt. Természetesen itt is megtalálható volt a fúvós szekció illetve a hegedű is. Itt is előfordult minden, a fejünket leszakító instrumentális daltól kezdve, a polkán át, hiszen a világ minden tájáról merítenek zenéjükhöz elemeket.
Utolsó fellépőként a szintén hazai Ignotus Enthropya érkezett. A magát progresszív melodeath metal zenekarnak valló együttes kissé eltért az este többi fellépőjétól. A Niburtából ismert Kemény Bálint másik zenekara őszintén szólva annyira nem tudott minket lekötni, bár voltak akik lelkesen ezt is végigtombolták. A saját számok mellett kaptunk tőlük két feldolgozást is, egy Wintersun Beyond The Dark Sun-t és az Ensiferum Iron-ját.
Az este igencsak jól sikerült. Ahogy az arcokat néztem a zenekarok szereztek pár új rajongót, ha valaki nem ismerte őket. Megértem, hogy megérkezett a jó idő, de azért ezek a zenekarok megérdemelték volna, hogy kicsit nagyobb tömeg is összegyűljön meglesni őket, bár ez egy kicsit sem nyomta rá bélyegét a koncertekre. Remélem legközelebbre kedvet kaptok! 🙂
