Péntek este ismét megőrült az embersereg a budapesti indiánsátor falai közt. Remegtek a falak, csápoltak a kezek, mikor lesújtottak rájuk a Kalapács zenekar új albumának, az Apokalipszisnek a kőkemény témái. Na de nem rohannék ennyire előre, mert Józsi bácsiékat két zenekar is megelőzte, akik felett vétek lenne elsiklani.
Hangulatfokozóként az első zenekar az Engine volt, akik nagyrészt feldolgozásokat játszottak ugyan, de a színpadon nagyon is éltek. A repertoárjukban szerepelt nem kevés HammerFall,  Manowar is, melyet az én meglátásom szerint nagyon is profi módon adtak elő.
p3190016

Miután a srácok végeztek, egy kis átszerelés után már ismerős arcokat láthattunk a színpadon, ugyanis az EGO-projekt legénysége lepte el a fejünk fölé magasodó deszkákat. Belo, Zsolti, Puccer, Zoli és  Carlos  igencsak kellemes és egyben dobhártya dörgetős muzsikát mutatott nekünk, miközben elkezdték a már így is tomboló közönséget paprikázni, a Kalapács belépőjéhez. Miután a srácok majd egy órán keresztül kényeztették a fülünket, teret adtak a fekete függönynek, és elkezdték az átszerelést.
Az átszerelés ideje alatt a tömeg a szokásos dolgait végezte (malátázta a hangszálait), de amikor elhallgatott a halkabbik háttér ill átvezető zene, és felcsendült az Apokalipszis intrója mindenki eszeveszett tempóban visszatömörült a színpad elé.
Mikor meghallottuk a már jól ismert „Szép jó estét Rockerek!!!” mondatot, végigfutott a hátunkon a hideg, és egyben a belső szerveink is átrendeződtek, akkordsc01527a erővel sújtott le a kalapács gárdája a hangszerekre, és a kezdeti dinamikát nem is vesztették el a koncert folyamán, csak egy két helyen hagytak nekünk levegőző szünetet, mely kis szünetben az Angyal, és az Ítélet helyett kellemes dallamait élvezhettük. Maga a koncert felépítése egy időutazáshoz hasonlított, mert összevissza ugyan, de rendesen szemezgettek Józsi bácsi zenei pályafutásának nagy számai közül is, de a koncert azért az új album körül mozgott, melyről többek között a „Mutáns vagyok”, a „Patkánymese”, az „Álarc” és a „Majdnem szabadon” zúzós témáit hallgathattuk. Na de persze nem lenne koncert a koncert, ha Józsi bácsiék kihagynák a „Gépinduló”-t a számlistából. Ennél a számnál a szó szoros értelmében elszabadult a pokol a WigWamban, mert a kb 300 fős tömeg egyszerre ordította a szöveget és locsolta ugrálva és csápolva egymás nyakába a hangszálolajozó nedűket.
A koncert a Gépinduló után már csak emelte a hangulatot, már amennyire lehetett még. Ám sajnos az idő eltelt, és a bulinak is vége lett, de az biztos, hogy mindhárom zenekar, aki az esténket színesítette hatalmasat nyújtott. Köszönjük nekik.