Andy Copping idén is kitett magáért, kimondottan erősre sikeredett a Download 2015-ös felhozatala. Idén a pénteki HellyeahAt The GatesLacuna Coil5FDPJudas PriestSlipknot összeállításra sikerült kijutnom, személy szerint az összes fellépőnek nagy tisztelője vagyok, hatalmas elvárásokkal érkeztem a helyszínre. Aki látta a Slipknot téli (vagy bármelyik korábbi) turnéját nagyjából kitalálhatja, mi várható a főzenekartól, Corey és csapata borítékolhatóan lezúz minden arra tévedő arcot, felgyújt minden ami éghető és még a legvisszafogottabbakat is mozgásra bírja.

Saját bőrömön tapasztaltam, hogy Doningtonba két dolog nélkül tilos elindulni. Minimum 30 faktoros naptej, illetve legalább térdig érő gumicsizma. Idén (is) elkövettem azt a hibát, hogy hittem az időjárásjelentésnek, egész napos borús / viharos időre számítva a faktor kimaradt a csomagolásból. Délben kapunyitás tűző napsütésben és nyári körülmények között, aki Corey fél hatkor kezdődő könyvdedikálására be akart jutni már le is táborozott a Kerrang sátra mellett.

A Hellyeah egy korrekt 30 perces bemelegítéssel kezdett, Chad percről percre maga mellé állította az érdeklődőket, a záró You Wouldn’t Know alatt már korrekt kis kórust sikerült kovácsolnia a nagyszínpad előtti tömegből.

download1 20150627

Az At The Gates-nek nem állt kimondottan jól a tűző napsütés, egy ezer fős klubkörnyezetben sokkal nagyobbat ütöttek volna. Mondom ezt annak ellenére, hogy a buliba fektetett energiájuk és lelkesedésük tanítani való! Kiválóan keverték a klasszikus dalokat az újabb szerzeményekkel, ha legközelebb önálló turnén lesznek, kötelező lesz őket elcsípni.

A Lacuna Coil egy rövidített best of programmal készült, az újabb szerzemények kaptak hangsúlyosabb szerepet, mindig levesznek a lábamról. Cristina hangját az egyik legjobbnak tartom a mai női mezőnyben. Mivel a Dark Adrenalinnal szerettem meg a zenéjüket nem tartozom azok közé akiket zavar, ha a setlist nincsen tele az első albumok dalaival.

download3 20150627

A Clutch volt számomra az este kakukktojása, annyit tudtam róluk, hogy ők az a zenekar akiket Corey Taylor legszívesebben magával vinne a következő Stone Sour turnéra. Nem is igazán tudnám meghatározni a stílusukat, valami hatalmas ahogy a blues / pszichedelikus / rock / stoner elemeket keverik és teszik ezt olyan ÉRZÉSsel, ami első hallásra is eltalált. Mivel több évtizedes karrier áll mögöttük csak magamat hibáztathatom hogy eddig botlottam beléjük!

A Five Finger Death Punch még nem említhető egy szinten a Slipknot-tal, a szombati napon viszont sokkal jobban el tudtam volna őket képzelni főzenekarként, mint a Muse-t. A 5FDP pólók száma a közönség körében kimagaslónak bizonyult, a zeneka dedikálására pedig a fesztivál legalján található Kerrang sátortól egészen a domb tetején álló bejáratig kígyózott a sor, őrület milyen népszerűek lettek az utóbbi dupla albummal Európában is. Az élő teljesítményük a jelenlegi mezőnyben a legjobbak között van, hiába variálnak ugyanazokkal a showelemekkel minden turnén (lásd gyerekek színpadra vitele az első sorból, Ivan összeköttő szövegei), nincs az az érzésem, hogy ezt már láttam korábban. Azt is kiemelném hogy ennyi negyvenes-ötvenes fazont egy helyen pogózni még nem láttam! Egyetlen hiányossága volt a koncertnek, mivel a Priest előtt játszottak biztosra vettem, hogy a Lift Me Up-nál megkapjuk a nagy duettet Halford-dal, csalódnom kellett. Talán legközelebb. A Death Punch volt számomra a nap fénypontja, a téli Papa Roach-5FDP közös turnét már most tűkön ülve várom!

download2 20150627

A Judas Priest előtti átszerelés alatt kezdte megmutatni az angol időjárás a szeszélyes arcát, miután sikerült szarrá égni a napsütésben jött a szó szerinti hidegzuhany, a szakadó eső innentől adott is volt a nap végéig. A helyi fiatalok pont leszarják hogy bőrig áznak, az én mosolyom azért már nem volt teljesen őszinte ahogy a South Park-os Kenny nézőpontjából voltam kénytelen követni a további eseményeket.

A Judas Priest a szakadó eső és a hideg ellenére is elvarázsolt. Halford továbbra is a színtér egyik legjobb torka, az olyan örök klasszikusokra mint a Breaking The Law, a Painkiller vagy a Living After Midnight bármikor hatalmas vigyorral az arcomon tudok csak headbengelni. Még nyugdíjas tagsággal is olyan brutális koncertekre képesek, amire a mai huszonévesek közül is kevesen. Az új album dalai tökéletes harmóniát alkotnak a klasszikusokkal. Egy pártízezres arénában lett volna az élmény maximális, még egy turné ami felkerült a jó lenne megnézni listámra…

download5 20150627

Corey Taylor-t szimplán az új James Hetfield-ként tartom számon… Az egyik legkarizmatikusabb frontember akit valaha láttam, képes a Slipknot mellett egy Stone Sour-t is sikeresen életben tartani, nem mellesleg írni is szórakoztatóan tud. Adjuk hozzá a Bohóc betegesen egyedi világát és a recept a sikerhez borítékolható. Nem igazán tudok elképzelni a Sliknot-nál jobb koncertzenekart 2015-ben. És félek ez az állítás még 2020-ban is megállja majd a helyét. Csak így tovább!

download4 20150627