A Lacuna Coil egyik vokalistájával, Andrea Ferro-val sikerült egy meglehetősen kötetlen interjút készítenem a donington-i fellépésük kapcsán. A 2016-ra várható új album mellett főleg a turnézás témaköre került terítékre.

A Broken Crown Halo album kiadása után Cristiano ‘Pizza’ Migliore gitáros és Cristiano ‘Criz’ Mozzati dobos elhagyta a zenekart. Milyen érzés az új felállásban turnézni?

Lényegében 2013 decembere óta ebben a felállásban zenélünk, az album felvétele után ültünk le egy zenekari megbeszélésre. Lehetett érezni, hogy valami lóg a levegőben, a srácoknak életmódváltásra volt szükségük. Teljesen baráti alapon váltunk el, az időzítés abból a szempontból is szerencsés volt, hogy fel tudtunk az album kijövetele előtti pár hónapban készülni az új felállással a turnéra. Kezdett nekik sok lenni a turnézás, az állandó utazás, úgy általában a zeneipar, teljesen új életet kezdtek. Elköltöztek vidékre, Criz-nek gyereke született, mindketten a családra koncentrálnak. Tudod ezt az életet nem lehet félgőzzel élni, nekünk is olyan társakra van szükségünk akik maximálisan elkötelezettek a banda iránt. A mi melónk az egyik legjobb a világon, de meg kell tanulni kezelni a lemondást ami vele jár. A zenekaron belüli hangulat most tökéletes, mindannyian boldogok vagyunk hogy turnézhatunk, hogy az új albumon dolgozhatunk, ők pedig megtalálták a zenekaron kívüli életben a boldogságot.

Te személy szerint hogyan kezeled a turnézást? Hogyan tudod ennyi év után is élvezni ezt az életformát?

Imádok zenélni! Utazni is szeretek, jó újra és újra összejönni a barátokkal a különböző országokból. Látni a zenekar fejlődését, hogy valami maradandót teremtettünk amit megoszthatunk a rajongókkal… Hatalmas dolognak tartom, hogy ezt elmondhatjuk magunkról. Továbbra is szeretek új helyekre utazni, megismerni más kultúrákat, és nyilván szeretem az időmet megosztani a zenekar tagjaival. Nézd, ezt elkötelezettség nélkül ma már nem lehet csinálni, ez már nem a nyolcvanas évek, a zenéléssel már nem lehet milliókat keresni.

Össze tudnál állítani egy listát azokról a helyekről ahol a legjobban szerettek fellépni? Illetve vannak olyan helyek még a bakancslistán ahol mindenképp szeretnél fellépni?

Igen, megvannak azok a klasszikus helyek ahol mindig jó fellépni… Nem is maga a hely, hanem inkább a város mérvadó ilyen szempontból. London, New York, Milánó, Párizs, ezek mindig különlegesek. Vagy ott van LA, Rio, ezekben a városokban mindig hatalmas a hangulat. Nem is igazán a koncerttermek nagysága ami számít, hanem hogy milyen hangulata van a helynek. Ott van a Machine Shop Flintben, Michiganben, nem egy nagy hely, talán ha ezren beférnek, viszont egyedülálló a hangulata. A tulajdonos egy ötvenes kivarrt motoros aki úgy alakította ki a klubot, mintha egy motorgyár lenne. Abban a klubban mindenki fellép aki számít!

Donington-nal kapcsolatban milyen emlékeid vannak?

A Download az egyik legfontosabb rock / metal fesztivál. Végigjártuk a létrát, kezdtük a legkisebb színpadon, majd jött a második, majd a harmadik, végül a nagyszínpad. Hatalmas megtiszteltetés ennyi év után visszatérni és a nagyszínpadon fellépni! Egyike azoknak a fesztiváloknak, ahol megszilárdíthatod a pozíciód a színtéren, ez már nem a kispályás csapatok ligája. Az Egyesült Királyság egyébként is egyike a legfontosabb piacainknak, nekünk is nagyon sokat számít, hogy jelen lehetünk, a közönség pedig fantasztikus! A Wacken és a Grasspop mellett ez az egyik mérföldkőnek számító fesztivál.

És mi a helyzet az Egyesült Államokkal? Idén felléptetek a Rock On The Range-en, hogyan hasonlítanád össze a tenegerentúli fesztiválokat az európaiakkal? Milyen érzés fellépni az Államokban?

Különbözőek. Európában több a tapasztalat, mivel jóval nagyobb hagyománya van a fesztiválozásnak, sokkal olajozottabban működik minden. Az Államokban a fesztiválok most kezdenek igazán fontossá válni, látványos a fejlődés évről évre. Látod hogy egyre többen vesznek részt, a fellépők listája is folyamatosan komolyodik. A hangulat is más, mivel az Államokban a fellépők nagy része a mai napig a rádióbarátabb rockot játszó hazai előadók közül kerül ki. Komoly kuriózum látni egy In Flames-t, Volbeat-et, Messugah-t vagy akár minket. Európában a metal fesztiválokon kevés kivételtől eltekintve metal zenekarokat látsz.

Mit gondolsz a hajóutakkal egybekötött fesztiválokról, amik az Államokban kezdenek egyre népszerűbbé válni? Gondolok itt a Shiprocked-ra vagy a 70000 Tons of Metal-ra, ez nektek is teljesen más élmény lehet, még akár szabadságolásként is hathat.

Imádtuk a Shiprocked-ot, tényleg nem egy hagyományos fesztiválkörnyezet! Persze, ugyanúgy megvan a fellépők elég széles spektruma a rock / metal színtérről, viszont halál laza és kötetlen, együtt lóghatunk a többi csapattal és a közönséggel majdnem egy héten keresztül, nincs semmi kapkodás, nyugodtan el tudunk dumálni a rajongókkal, vagy együtt meginni egy sört, nem az van mint a többi meet&greet esetében, ahol pár szót váltani van csak időnk, mert indulnunk kell tovább. Tényleg olyan, mintha szabadságon lennél. Hatalmas élmény eljutni a Karib-szigetekre januárban, a fesztivál után beiktattunk egy puerto rico-i fellépést is, ami szintén fantasztikusar sikeredett!

Hogyan tartod magad formában egy-egy turné során? Van valami rutinod koncertek előtt és után ami segít megtartani a hangod? Úgy tudom a küzdősportok területén is otthon vagy, összeegyeztethető az edzés az utazással?

Próbálunk edzeni de nem egyszerű bármilyen rutint követni, sokszor vagyok vagy túl fáradt, vagy túl lusta… A koncertek közötti napokon egyszerűbb lemenni a szálloda edzőtermébe, a küzdősportokat egyedül nagyon nehéz csinálni. Vettem nemrég filippínó botokat, van egy barátom akivel tudok ezekkel gyakorolni de sokkal körülményesebb, mint otthon. Az éneklés miatt folyamatosan egészségesnek és fittnek kell lennem.

Csinálhatnátok esetleg egy közös turnét a 5FDP-csal, lenne edzőpartnered a turné közben is.

Huh, azok a srácok profik, főleg Zoltán, nem hiszem hogy megütném a szintetJ

Az az érzésem enni is szerettek, ha megnézem Maki Instagram oldalát kevés kivételtől eltekintve ételekről készült képeket találok. Egy átlagos Lacuna Coil turné is tele van kulináris élményekkel?

Maki? Igen. Na ő nem az a tipikus sportember, ő inkább megpróbál a mennyiségekből visszafogniJ Régebben konyhafőnökként dolgozott, nem csak enni szeret, főzni is. Ezen a legutóbbi kisebb olasz turnénkon igazán kiélhettük magunkat ebből a szempontból, folyamatosan valami helyi specialistás volt terítéken. Leginkább ettünk és ittunk, aztán egy kicsit zenéltünk isJ

Az új albummal kapcsolatban van valami konkrétum amit meg tudsz már osztani velünk?

Persze, dolgozunk rajta, a zenei alapok már megvannak, a következő lépés az énekdallamok kidolgozása lesz.  A nyári fesztiválszezont koncertezéssel fogjuk tölteni, tehát a munka most kicsit lelassul majd, nyár végétől fogunk megint az új anyagra koncentrálni. Szeretnénk még idén felvenni az anyagot és 2016 elején kiadni. Érezhető hogy egy gitárral dolgozunk. Mivel szellősebb lett a zene a billentyűs hangszerek és az elektronika nagyobb teret kapnak. A ritmusszekció is érezhetően új életre kelt, legalábbis az eddigiek alapján úgy gondolom hogy egy erőteljes, húzós album lesz!

Christinával hogyan szoktátok egymás között megosztani a munkát? Van valami bevált recept, vagy mindig az adott albumtól függ, hogy mi az ideális munkamódszer?

Együtt szoktuk kidolgozni az énekdallamokat. Folyamatosan gyűjtögetjük az ötleteinket, Marco otthoni stúdiójában szoktuk aztán ezeket egymásnak megmutatni és kiválogatni azokat, amelyek passzolnak az új dalokhoz. Sokszor az én ötleteim jobban illenek Cristina hangjához, van hogy az ő ötletei passzolnak jobban az én hangomhoz, néha a stúdióban improvizálunk, van hogy Marco jön elő valami nagyon jó ötlettel… Nagyon nyitott és demokratikus a munkamódszerünk, teljesen mindegy hogy kitől származik egy ötlet, a lényeg, hogy a lehető legjobban passzoljon az adott dalhoz. A dalszövegek területén is hasonlóan dolgozunk, a legerősebb ötleteket szoktuk az adott album hangulatához és koncepciójához alakítani.

Ezek az albumokat átfogó koncepciók hogyan születnek meg?

A koncepció szót nem úgy kell értelmezni, mint a hetvenes vagy a nyolcvanas években, nálunk nincsen egységes, teljes albumon végigfutó történet, inkább egy általános témáról van szó, ami az egész albumot jellemzi. Mint például a horror történetek a Broken Crown Halo esetében. Próbáltunk párhuzamot vonni horrorfilmekből ismert szereplők és megtörtént események között. Mindig valami személyes tapasztalatról, vagy megtörtént esetről tudunk csak írni. A negatív élmények inspirálnak a legjobban, ilyenkor néz az ember leginkább magába. Ha boldog vagy nem fogsz ilyeneken agyalni, akkor inkább próbálod a végsőkig kiélvezni a pillanatot és lazulni.

A Century Media-val milyen kapcsolatotok?

Minden rendben van, még egy albumra szól a szerződésünk, ha ez megvolt majd ráérünk leülni és a következő lépésekről beszélni.

A zenélés üzleti részét a lemezeladások kapcsán már érintetted. Mit gondolsz az internet alapú médiumokról? Gondolok itt az internetes rádiókra, podcastokra, hogyan tudjátok ezeket promóciós szempontból a legjobban kihasználni?

Egyfelől nagyszerű lehetőség, hogy eljuss egy szélesebb közönséghez minimális befektetéssel. A probléma szerintem az, hogy manapság sokkal nehezebb kitűnni a tömegből. Amikor mi leszerződtünk volt egy biztos befektetés a banda mögött, a kiadó tudta, hogy két-három albumon belül megtérül a belénk fektetett összeg, hagytak minket nőni, fejlődni. Hagytak minket hibázni, hogy aztán ezeket kijavítva egy még magasabbra szintre juthassunk, hogy folyamatosan fejlődhessünk élőben is. A mai világban ez már nem lehetséges. Nem hibázhatsz, mert senki nem ad neked második lehetőséget. Holnap már valaki más lesz népszerű a YouTube-on… És ebben a felgyorsult környezetben sokkal nehezebb karriert építeni. Ha tényleg meghatározó bandává akarsz válni, kell a nagy kiadók mögött álló támogatás. Kell a promóciós segítség, kell hogy ezt valaki hozzáértő intézze. Könnyebb ma a figyelem középpontjába kerülni, de aztán sokkal nehezebb ott maradni.

A Lacuna Coil esetében hogyan definiálnád a sikeres karriert? Mik a terveitek a következő 5-10 évre?

A siker megítélése folyamatosan változik. Korábban a sikert a legtöbb eladott lemez jelentette, vagy hogy a legnagyobb színpadokon lépj fel… Manapság az a legfontosabb, hogy még mindig együtt zenélünk, hogy albumokat tudunk kiadni, ez visz minket előre, ez inspirál, tölt el büszkeséggel… Azt tartom a legfontosabbnak, hogy még ennyi év után is ugyanúgy tudunk lelkesedni a zenélésért, mint a pályánk elején. Büszke vagyok rá, hogy valami maradandót alkothattunk, ami megérintett embereket, hogy a dalszövegeidet magukra tetováltatják, ez minden pénznél többet ér. Persze a pénznek is fontos szerepe van, de amint van annyi, hogy viszonylag kényelmes életet élhess, ezek a nem materiális sikerek sokkal többet jelentenek. Vannak bandák akik milliós szinten adnak el lemezeket és százezreknek lépnek fel, van aki csak párezer lemezt ad el és párezer ember előtt ad koncertet. Mindkét zenekar sikeres, mert van egy különleges és egyedi kapcsolat a zenakar és a közönség között.

Olasz zenekarként a ti szintetekre eljutni komoly teljesítmény.

Mindenképp, amikor indultunk sosem gondoltuk volna hogy sikerül, ez a mai napig egyedülálló teljesítmény. Underground szinten vannak csak hasonló sikertörténetek olasz zenekarok esetében. Nem akarom a csoda szót használni, de valami ilyesmi történt velünk. És ami még fontosabb, hogy ezt sikerült húsz éven keresztül megtartanunk!

A mai olasz zenekarok közül kiket hallgatsz legszívesebben? Kiket ajánlanál?

Sok kisebb helyi koncertre járok. Mivel elég sok fesztiválon megfordulok otthon inkább a kisebb kaliberű koncertek érdekelnek. Az egyik kedvencem a GOD nevű olasz zenekar Crema-ból (Genus Ordinis Dei), technikás death metal-t játszanak szimfonikus elemekkel. Mintha a Children of Bodom-ot kevernéd egy kis Lamb of God-dal. Hihetetelnül tehetségesek, fiatalok tele lelkesedéssel, rengeteget tanulnak a zeneszerzésről, mindenképp ajánlom őket. Tele van a helyi színtér tehetségekkel, a legtöbbjük talán még keresi a saját stílusát, de már most látod, hogy ha a jó irányba indulnak el, hatalmas jövő áll előttük! És én pont ebben szeretnék nekik segíteni, hogy a jó irányba tudjam őket állítani, tanácsokat adjak. Kis olasz zenekarként pont ezek azok az elemek számítanak sokat, a kívülről érkező tapasztalat. Amint a Lacuna Coil mellett lesz egy kis időm, ezzel szeretnék foglalkozni.

Tehát egy saját management céget indítanál?

Igen, valami olyasmi, de szélesebb értelemben. Segíteném őket a felvételekkel is, nem mint producer, de összehoznám őket a megfelelő partnerekkel. Mivel a Lacuna Coil-on belül én intézem a hasonló ügyeket, szeretném a felszedett tudást majd kamatoztatni. Van persze egy managerünk aki a fontosabb ügyeket intézi, de a zenekaron belül én vagyok felé a kapcsolattartó, aki a többiekkel zenekaron belül egyeztet. Többet beszélünk a zenekar működtetéséről mint magáról a zenéről, elképesztő mennyi teendő van…

Remélem sikerül majd úgy intézni, hogy az új album turnéjával ismét eljussatok Magyarországra is!

Nagyon remélem, szeretnénk ismét eljutni hozzátok, remélem minden adott lesz egy új magyar fellépéshez.