Vicious címmel jelent meg július 27.-én a Halestorm negyedik nagylemeze. Az album producere Nick Raskulinecz volt, aki olyan nevekkel dolgozott már korábban, mint a Mastodon, az Alice In Chains, a Deftones, a Stone Sour vagy a Ghost. A Vicious a Billboard listán egészen a nyolcadik helyig jutott, a zenekar pedig a napokban kezdi a lemezbemutató turné első európai körét. Humel Josh Smith basszusgitárost kapta mikrofonvégre a Vicious megjelenése kapcsán.
Lzzy egyik nyilatkozatában azt olvastam, hogy a stúdióba ugyan kész dalokkal érkeztetek, ám ezeket végül nem használtátok fel, hanem tiszta lappal álltatok neki a Vicious megírásának. Hogyan álltak össze a lemezre felkerült dalok?
A felvétel előtt megírt dalok közül hallani fogtok majd többet is, párat azóta újra átnéztünk közülük. A lemezre felkerült dalokhoz is használtunk fel ezekből ötleteket. A Do Not Disturb vagy a The Silence alapötletei például mind megvoltak már egy ideje… Azzal valóban szenvedtünk a stúdiózást megelőzően, hogy az alapötletekből dalokat formáljuk. Kerestük a lemez irányvonalát, a megfelelő koncepciót… Abban biztosak voltunk, hogy a lemeznek nagyot kell szólnia! Hogy egy olyan anyagot akarunk kiadni, ami tele van a koncertjeinken is tapasztalható energiával! Nick (Raskulinecz producer) látta rajtunk a tanácstalanságot. Annyit mondott, hogy menjünk le hozzá a stúdióba, állítsuk fel a cuccunkat egy szobában, és kezdjünk el zenélni. Hogy őszinte legyek, az első album óta nem írtunk így dalokat, és nagyon jó érzés volt visszamenni az alapokhoz! Az első pár napban csak az ötleteinket mutogattuk egymásnak. Riffeket, dallamokat, bármit! Pár nap elteltével viszont már olyan mennyiségű ötleten akartunk dolgozni, hogy ismét zsákutcába jutottunk… Nick rengeteget segített nekünk ebben a szakaszban, a különálló ötletekből elkezdtek végre dalok formálódni, ezeket pedig elkezdtük többféle elrendezésben is kipróbálni. Az Uncomfortable született meg elsőnek. Mindannyian imádtuk! Dögös, húz, egyből éreztük, hogy a lemezen a helye. Pár héten, talán egy egész hónapon keresztül minden nap összejöttünk, és csak írtunk. Sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztunk, próbáltunk minden nap legalább egy számot feldemózni. Ismét az a fiatal rockzenekar voltunk, amelyik az első lemezén dolgozik! Furcsa, hogy mennyire mellbevágó volt megtapasztalni ismét ezt az érzést, talán pont a nagykiadós háttér miatt vesztettük el… Van egy ütemterv, amihez ragaszkodni kell, költségvetéseket kell figyelembe venni, adott stúdióidőt kell kihasználni, tehát már kész anyaggal kell a stúdióba érkezni… Most tényleg kaptunk elég időt mindenre, a dalok teljesen természetesen álltak össze. Véleményem szerint ez volt a helyes lépés, a zenekarnak és a stílusunknak is szüksége volt már erre a fajta megújulásra.
Ma már kimondottan ritkán születnek olyan lemezek, ahol minden egyes sáv és refrén külön felvételre kerül Pro Tools használata nélkül. Miért ragaszkodik egy hozzátok hasonló fiatal zenekar ehhez a tradicionális munkamódszerhez?
Valóban nagyon ritka… Sokkal időigényesebb így dolgozni, sokkal több energiát kell beleraknia mindenkinek, de az eredmény szerintem magáért beszél. Mindannyian baromi büszkék vagyunk a lemezre! Nem mellesleg a felvételek során zenészként is rengeteget fejlődhettünk.
Az Államokban élőben is bemutattatok már pár dalt a Vicious-ről. Volt esetleg olyan ezek közül, amelyre meglepő volt a közönség reakciója akár pozitív, akár negatív értelemben? Gondolom egy lemezfelvétel során összeáll bennetek egy lista azokról a számokról, amiket mindenképp elő akartok majd venni koncerten is.
Ez egy jó kérdés! Igen, mindenképp van egy ilyen listánk, viszont ez idővel változhat. Vannak dalok, amik közönségkedvenccé válnak az Államokban, Németországban vagy az Egyesült Királyságban viszont nem… Az eddigi koncerteken a Killing Ourselves To Live volt talán az, amelyik egyből működött. A közönség egyből énekelte velünk a refrént! A Skulls-zal indítottunk, ami az én személyes kedvencem a lemezről. Egy kiváló középtempós darab, amit sokkal nehezebb eljátszani, mint gondolnád, nagyon trükkösek benne a váltások. Rengeteget tanulunk belőle minden egyes koncerten, megjegyzem nem volt a legjobb választás egy ilyen technikás darabbal nyitni. Valószínűleg átrakjuk majd a program közepére, eddig ez is nagyon tetszett a közönségnek. Szerintem a Vicious-ről az összes dalban megvan a potenciál! Tudatosan próbáltuk őket szellőssé tenni, mivel ez a fajta hangzás nagyon jól működik a nagyobb klubokban és az arénákban. Egy-egy sűrűbb dal nem tud élőben kiteljesedni, a részletek nem mennek át, elveszítjük a dal közben a hallgatót. Ez a legszebb a lemezbemutató turnék elején, ki kell tapasztalnunk azt a dalsorrendet, ami a legjobban működik.
Tavaly apuka lettél, hatalmas változás lehetett ez érzelmileg az életedben. Mennyiben volt ez hatással a zenéhez, illetve a zeneszerzéshez való hozzáállásodra?
Igen, a kisfiam 17 hónapos, elképesztő érzés. Mintha csak újraindítottak volna, az utóbbi időben átértékeltem az életem! Hogy mivel töltöm az időm, mibe fektetek energiát, hogyan hozzam ki mindenből a lehető legtöbbet… Hatalmas közhely, de valóban gyökeresen átalakult az életem! A lemezfelvételek egyébként az otthonomtól olyan negyven percre zajlottak, ezért sikerült sok időt töltenem a családdal. Most jön egy hathetes turné, ott nagyon fognak majd hiányozni!
A Halestorm menetrendjében nagyon kevés az üresjárat, ha nem turnéztok éppen, akkor a következő lemez vagy EP felvételein dolgoztok, tehát az időtök nagy részét együtt töltitek. Hogyan sikerül fenntartani a zenekaron belül a jó hangulatot és kreatív légkört?
Ez a zenekar minden értelemben egy család. A kezdetek óta megtalálható a zenekaron belül ez a mentalitás, ez mindennek az alapja. Hosszú távon ugyanazzal a felállással üzemeltetni egy zenekart mindig is hatalmas kihívás volt. Ez lényegében egy házasság, amely négy különböző ember között jött létre. És akkor a minket segítő stábról még nem is beszéltem! Az életünk nagy részét egy nem túl nagy helységben töltjük összezárva, ezt tudni kell jól kezelni, ez az élet nem való mindenkinek. Ha őszinte vagy magaddal, illetve őszinték vagyunk egymással, akkor nagy valószínűséggel a felmerülő problémákat is jól tudjuk kezelni. Az egymás iránti tisztelet is nagyon fontos. Ezek mind alapvető értékek, amelyeket sajnos sok esetben könnyen eldobunk magunktól. Próbálunk ezek szerint élni, szeretni egymást, nálunk bevált! A kisfiamnak ők Joe bácsi és Arejay bácsi, és nyilván Arejay bácsi a család bohóca, hahaJ Tisztában vagyunk vele, hogy ez egy különleges kapcsolat, és tudatosan dolgozunk a megőrzésén.
Szeptemberben és októberben Európában koncerteztek, az év hátralevő részében pedig az Egyesült Államokban turnéztok majd. Milyen terveitek vannak 2019-re? Láthatunk majd benneteket ismét Európában?
Januárra és februárra tervezünk egy kisebb szünetet, utána viszont rengeteg utazás vár ránk! Nem ígérem, hogy már tavasszal visszatérünk Európába, de mindenképp szeretnénk majd ott lenni a legtöbb nyári fesztiválon. A Szigetes fellépésünk hatalmas volt, nagyon élveztük a koncertet, remélem sikerül visszatérni hozzátok is jövő nyáron! Illetve remélem, hogy sikerül majd az egész térséget jobban bejárnunk. Az Egyesült Királyságban és Nyugat-Európában már kiépítettünk egy stabil bázist, szeretnénk eljutni ugyanerre a szintre a déli és keleti országokban is. Élnek családtagjaim Horvátországban, jó lenne majd arrafelé is játszani.
Zárásként egy nem zenével kapcsolatos kérdés, nagy rajongója vagy a motorsportoknak, kik a kedvenceid?
A MotoGP-ben most Jorge Lorenzo-nak drukkolok. Nagyon tetszik, amit a Ducati-val felépített, élvezet nézni, ahogy motorozik. Egyszerre gyors és elegáns! Kicsit sajnálom, hogy jövőre a Repsol-hoz igazol, viszont teljesen logikus lépés. Az F1-ben a Ferrarinak drukkolok, jó végre látni, hogy egy csapat meg tudja szorongatni a Mercedes-t! Arról nem is beszélve, hogy a Red Bull is beleszólhat majd pár futamon a küzdelembe! Verstappen-ben nem vagyok biztos, hatalmas tehetség, de túlságosan agresszív… Ricciardo-val viszont bármikor nagyon szívesen lógnék!
