Tavaly november óta nem láthattuk színpadon az Overcast zenekart. Ennek miértjeiről, no meg más zenekari tervekről a csapat énekesét Árposzt kérdezzük.
Jó régóta nem bulizhatott a nagyérdemű a zenétekre? Mesélnél nekünk az okokról? Mi tartott titeket vissza a deszkáktól?
Ha diplomatikusan fogalmaznék, azt mondanám, hogy „Egyszerűen csak így jött ki a lépés” de ez nem teljesen igaz. Részben stratégiai részben elég drámai okai vannak az átmeneti visszavonulásnak. A zenekar életében már a múlt év őszén elindult egy igen radikális átalakulás, kezdve Krisztián (korábbi dobos, később ritmusgitáros) távozásával, és nagyjából ebben az időszakban kezdtek elhatalmasodni Gáboron (Kispál Gábor, alapító gitáros) az életét már korábban is nagyban megnehezítő betegségei. Ez a probléma viszonylag hamar (ez év elejére) minden túlzás nélkül életveszélyes méreteket öltött. Nem akarok belemenni a részletekbe de Gábor nagyon komoly küzdelmeken ment keresztül és ezek nagy része a mai napig tart.
Szeretnénk eloszlatni azt az illúziót, hogy “majd ott van a következő buli”. Az épp aktuális koncert ugyanúgy lehet az utolsó, mint egy új fejezet kezdete. Az elmúlt évek alatt sok mindent megéltünk, trendek jöttek és mentek nagyon sok jó és kevésbé jó banda szállt ki a körhintából, vagy ült át másikba. Megváltoztak a dolgok…
Pozitív változás, hogy mostanában hetente járnak felénk komoly nemzetközi hírnevű bandák és ez nyilván több fényt kap, mint a kis klubos bulik, ez természetes. De ha ez nem vonná el a figyelmet akkor jön egy aktuális és nyilván kihagyhatatlan XY tribute csoda, ami majdnem olyan mint, ha…csak épp az önálló alkotás hiányzik. OK, ha ez kell, akkor tessék ott van. Mi továbbra sem leszünk feldolgozás banda és nem agyalunk azon, hogy milyen aktuális hullámot akarunk meglovagolni. Ha a saját produktumból kevesebb is elég, ha kezd kimerülni az igény a nem tucat zenékre, akkor legyen így.
Ez a hozzáállás abszolút érthető, de ugyanakkor elkeserítő is, hogy itt tart ma a hazai zenei élet. Te mint zenész, vagy kollektíven ti mi mint zenekar, hogy álltok ehhez? A fogyasztó a hibás mert eszi a tribute-ot? (Nyilván azért mert nincs pénze vagy lehetősége az eredetit megnézni.) Vagy a eladó, jelenesetben a zenekarok sárosak abban, hogy meglovagolják azt, hogy a rajongó “csak” erre vágyik, és sokkal képzettebb zenészek is eladják magukat a feldolgozás hakninak?
Haha, de tudtam, hogy erre a részre rá fogsz harapni 😉
Jelen esetben – ha már ennyire belementünk – személyes véleményemet osztom meg a jelenségről. Az aktuális trendek – mert szerintem ez nem több mint egy trend – sosem próbatermi beszédtémák. Én viszont csípem a megosztó kérdéseket és nyilván nem véletlen, hogy pont erre kaptad fel a fejed.
Nos, személy szerint nem a “tisztelet zenekarokkal” van problémám, hanem a túltolással. 10-15 éve is voltak tribute vagy cover zenekarok (mára már ez is összefolyik) csak nem bokronként négy, simán elfértek egy egy hagyományos buli színesítésére. És igen, ott az érv, hogy “akiket már sosem láthatnak”, de könyörgöm, ma már olyan bandák “tiszteletére” is alakulnak formációk, akik legalább 2-3 évente járnak felénk, vagy nagyon közel hozzánk. Nincs pénz megnézni az eredetit, OK. Ismerek arcokat akik 20-30 évvel ezelőtt is képesek voltak hónapokig spórolni egy jegyre, vagy napokig stoppolni, hogy 1-2 határral arrébb lássák azt a bandát amiért rajonganak.
Eszem ágában sincs bárkire ujjal mutogatni, szög egyszerű a sztori: Találkozott a kínálat a kereslettel vagy generálta az egyik a másikat. Megértem azt a zenészt aki a sikerért inkább félreteszi az önmegvalósítási igényét, más kérdés, hogy azonosulni nem tudok vele. A sokkal képzettebb zenészeknek is szívük joga eldönteni, hogy mibe forgatják a tudományukat. Üzletileg megértem pl. azokat akik a saját banda mellett hoznak össze tribute formációt, remélhetőleg azért, hogy a sajátba forgassák vissza a gázsit, sőt vannak olyan kivételes esetek akik olyan profin nyomják mint az igazi…stb-stb. Ezzel együtt is az a véleményem, hogy ez csapból is tribute folyik sztori erősen kiábrándító, de ha erre van igény ám legyen, majd elkopik ez is, mint a kamu “Nike” cipő az aszfalton.
Többször megesett már az életetekben, hogy a változott a létszám a csapatban. Most ismét négyen folytatjátok. Miért alakult így, illetve mennyiben befolyásolja majd a további működést, koncertezést, zeneszerzést?
Nehéz ezt “kiteregetni”, főleg, hogy itt barátságokról is szó esik. Érdekes kísérlet volt a korábbi dobosunk ritmusgitárosként történő visszatérése, sőt meglepően jól is működött egy ideig ez a felállás. Valahogy mégis eljött a pont amikortól nem tudtunk együtt gondolkodni. Nyáron még kérdéses volt az is, hogy visszük e tovább a lángot, végül az a döntés született, hogy maradunk annál, ahonnan a kezdet kezdetén is elindultunk, a négyes felállásnál.
Keresitek az ötödik “kereket” vagy most jó lesz újra a négyes?
Sok előnye van a plusz egy gitárnak, cserébe sokkal gördülékenyebben mennek így a dolgok. Nem mondom, hogy soha többé, de nagyon úgy tűnik, hogy ebben az egyenletben az X=4.
Várhatóan még ezen a héten érkezik egy új videó is tőletek. Erről mit tudhatunk meg elöljáróban? Új dalra forgattátok, vagy esetleg egy régebbi szerzemény kap most vizuális köntöst?
Gábor harca bizonyos szinteken közös harccá nőtte ki magát, hisz mindannyiunkat közvetlenül érint. A barátság – jobb esetben – ráadásul már csak egy ilyen jóban-rosszban “műfaj”. A mindennapos problémák fényében az eredetileg a bezártság reménytelenségéről íródott Akaratlan című dalunk is új értelmet kapott. Bár a szöveget én írtam, felfedeztünk benne jó pár közös pontot a már korántsem fiktív helyzettel. Úgyhogy ha a hallgatók közül bárki átérzi a szöveg lényegét, jobb ha sürgősen orvosi segítségét kér.
A forgatás teljesen ad-hoc jelleggel kezdődött, a dal adta magát, a különös megvilágítás és a koncepció pedig menet közben alakult ki. Kicsit olyan az egész, mint, ha kikívánkozott volna. Az események magukkal hozták a képi világ kialakítását. Egyszerű eszközökkel dolgoztunk a saját próbatermünkben és ez a bunkerlégkör meglepően jól passzolt a mondanivalóhoz, még, ha a végeredményben ez is nem lesz felismerhető. Az akaratlan egyébként a legutóbbi EP címadó tétele és egyben talán egy új irány is, bár ez nálunk totál kiszámíthatatlan. Ezt és a Legyen című dalunkat már egy ideje a Rocker Rádió is rendszeresen játsza és a közönség is rendesen meg szokott rá mozdulni.
Most szombaton a Rocktogonban játszotok. Öt hónap után először. Mit várhat a közönség tőletek, a szokásos Overcast hangulat mellett? MIvel győznéd meg az új rajongókat, hogy ha eddig nem láttak titeket, akkor ez az a koncert amire érdemes lesz elmenni.
Hogy miért érdemes eljönni? Na ez egy jó kérdés és nem is biztos, hogy tudok rá válaszolni, hisz – érthető okokból – még sosem láttam magunkat élőben. Én azt tudom elmondani, hogy nekünk miért érdemes régi és új arcoknak zenélni. Kibaszott vámpírok vagyunk, akiket a közönség energiája táplál. Ezt a gépezetet ti tartjátok mozgásban, és ameddig a ti éltetitek a tüzet, nagy eséllyel újra kiállunk a deszkákra, de – mint ahogy azt fentebb is említettem – sosem garantálhatjuk, hogy lesz következő alkalom…
Közel fél év alatt rendesen megéheztünk, ráadásul két német banda turné állomásához csatlakoztunk helyi fellépőként ami külön izgalmas. Egy ilyen koncerten tényleg bármi megtörténhet.
Mik a tervek a folytatásra? Vagy ez nagyban függ a most szombati buli visszhangjától is?
Úgy érzem kicsit túl van gondolva ez a kérdés. 🙂 Ez a történet sokkal összetettebb, mint hogy egy bulitól függjön bármi is. Továbbra is tele vagyunk tervekkel és ötletekkel és, hogy ebből mi valósul meg…majd idővel kiderül.
Köszönjük a lehetőséget 🙂
A héten tehát érkezünk még egy friss klippel az Overcasttól, aztán szombaton irány a Rocktogon . Az eseményt ITT találhatjátok.
Aki még nem tette meg, itt követheti be a Facsén a csapatot, hogy minden aktualitásról első kézből értesülhessetek.
