A Conquer Divide egy kimondottan erős bemutatkozó albummal lépett a metalcore színtérre, a hat lányból álló banda egy teljesen új színfolt lehet a mai zenei palettán. Humel beszélgetett el Kristen-nel, a zenekar alapítójával és gitárosával az albumról, az eddigi turnékról és a 2016-os tervekről.

Bemutatnád nekünk röviden a zenekar eddigi történetét? Ha jól tudom, Michigan államban van a székhelyetek, viszont Janel (ének) texasi, Izzy (gitár) brit, a dobos Tamara pedig bosnyák. Hogy alakul ki egy ilyen felállás?

Persze, szívesen. Ebben a műfajban nem találni kizárólag nőkből álló zenekart, szinte adta magát a koncepció, senki nem csinálta még meg előttünk. Ott van persze a Kittie, viszont ők már egyrészt nem aktívak, másészt a stílusuk is távol áll tőlünk. Arról álmodoztam, hogy egyszer sikerül majd összehoznom egy női felállást a metalcore / post hardcore színtéren… Szeretek lányokkal zenélni, szeretem ezt a stílust, volt korábban egy hasonló próbálkozásom itt Michigan-ben, de az nem igazán jött össze. Elkezdtem keresni olyan lányokat itt helyben, akik komolyan vennék a zenélést, ezt a keresést aztán kiterjesztettem országos szintre, aztán odáig fajult a dolog, hogy már külföldön is nézelődtem. Pusztán azért, mert nem találtam megfelelő társakat. Lényegében mindenkivel az interneten keresztül kerültem kapcsolatba.

Ez a műfaj egy kimondottan férfiak uralta terep, gondolom nem volt egyszerű olyan lányokat találnod, akik nem csak érdeklődnek a műfaj iránt, hanem szeretik is ezt a zenét játszani, a kreatív és technikai adottságokról nem is beszélve.

És olyanokat, akik még át is költöznének Michigan-be a zenekar miattJ

Hogyan sikerült áthidalni a távolságot, illetve ilyen körülmények ellenére megteremteni köztetek az album megírásához szükséges kémiát?

Az egész zeneszerzési folyamatot még az előző énekessel, Suzie-val kezdtem el. Ő már nincsen velünk, végül is nem jött össze a munka kreatív szempontból. Az album lényegében megvolt, amikor elkezdtem a tagokat keresni, Suzie-val írtuk a gitárok és a vokálok nagy részét. Kicsit lehet is érezni a dalokon azt a 2011es ízt… Tehát már egy komplett anyaggal kezdtem el a társak felkutatását, mégsem mehetek oda valakihez hogy „szia, gyere, ruccanj át Az Egyesült Királyságból Michigan-be egy kicsit zenélni” anélkül, hogy valamit fel tudnék mutatni. Ebből következik, hogy a zenekaron belüli kémia és kreativitás majd inkább a második albumon lesz hallható. Elég különböző zenei hatásaink vannak, Izzy olyanokat hallgat, mint az August Burns Red vagy a Parkway Drive, Tamara az európai metal zenekarokat hallgatja, érdekes lesz mindezeket összegyúrni a második albumon.

Hogyan működtetitek a zenekart, hogyan próbáltok, vagy készültök fel turnékra?

Az első albumot lényegében a neten keresztül hoztuk össze. Már a Suzie-val közös munka is online folyt, ő Ohio államban lakott, már vele is folyamatosan küldözgettük egymásnak az anyagokat, ebből a szempontból nem volt sok változás. A riffeket átküldtük Tamarának, ő átküldte nekünk a dobokkal kiegészített anyagot. Aztán Kiarely megkapta a zenei alapokat és elkezdte kidolgozni az énektémákat.  A második album megírása már csapatmunka lesz. Izzy már most sok időt tölt Michigan-ben, intézett magának munkavállalási vízumot.

Mi a helyzet a szövegekkel?

A nagy részüket én írtam. Suzie-val dolgoztunk rajtuk, amikor Kiarely csatlakozott, a szövegek háromnegyede lehetett már készen, ő segített aztán nekem kiegészíteni a hiányzó részeket.

Elég súlyos szövegek vannak a lemezen, gondolok itt például az olyanokra, mint a Self Destruct. Talán ez az egyik legkomolyabb erőssége az albumnak, ezeken keresztül szabadulsz meg a negatív energiáktól?

Igen, pontosan erről van szó. A What’s Left Inside talán a legszemélyesebb dalszövegem. Zeneileg ez a legrockosabb az albumon, szövegileg viszont a legsúlyosabb… A szüleimmel való furcsa kapcsolatomról szól… Nagyon mélyre kellett leásnom, amikor megírtam… Véleményem szerint rengeteget számít, ha van személyes kötődés a dalszövegekhez és nem csak valami kitalált témáról szólnak. Jót tesz a dalnak ez a fajta személyes kapcsolat. A másik jótékony elem a rendelkezésre álló idő volt, nem kellett adott határidőre dolgoznunk, volt időnk kidolgozni a szövegeket, mivel a dalokat a szerződtetésünk előtt írtuk. Hatalmas érzés, ha a befektetett munka átjön a hallgatónak, a szívünk és lelkünk beletettük az anyagba.

A legtöbb mai szöveget véleményem szerint teljesen áthatja a politikai korrektség és középszerűség, nagyon kevesen szeretnék a hallgatókat elgondolkodtatni. Ti pont az ellenkező irányba indultatok el.

Igen, ez mindenképp így van, tudatos lépés volt. A producerünktől folyamatosan azt hallottuk, hogy csak legyünk őszinték és koncentráljunk a dalokra, próbáltunk ennek megfelelően dolgozni. Annyi minden van, ami elvonhatja egy zenekar figyelmét magáról a zenéről. Sokan egyből a hangzáson kezdenek el agyalni, a kinézetükön, vagy hogy a pólóik milyen mintákkal kerüljenek majd forgalomba… Ezek mind kialakulnak, miután megvan az anyag. Nekünk bevált ez a munkamódszer.

Hogy kerültetek kapcsolatba Joey Sturgis prodecerrel? Milyen volt vele dolgozni?

Én kerestem fel Joey-t 2010 környékén. Ekkor még csak kétszemélyes zenekart alkottunk Suzie-val. Felvázoltam neki a terveinket és a bandával kapcsolatos ötleteinket, neki pedig egyből megtetszett és felajánlotta, hogy felvenné velünk az albumot. Innentől nagyjából három évet vett igénybe, hogy a mai felállást összehozzuk és felvegyük a lemezt. Joey rengeteget segített ez idő alatt, lényegében a mentorunk. Rengeteget segített a zenekar felállásának összehozásában is, ott volt például Kiarely és Janel meghallgatásán. Nagyon jó vele dolgozni, csodákra képes velünk.

Hol vettétek fel az albumot?

Huh, négy különböző helyen is dolgoztunk. Helyileg Michigan-ben, viszont négy különböző stúdióban. Az Eyes Wide Shot-ot és Sink Your Teeth Into This-t a rochester-i Foundation-ben vettük fel, ami Joey egyik stúdiója volt. Az At War-t a 37 Studio-ban rögzítettük, a dobokon a Pearl Sound Studios-ban dolgoztunk. Itt egyébként olyan előadók dolgoztak korábban, mint Madonna, a Like A Virgin dobalapja itt készült. Van egy hatalmas szoba a doboknak, fantasztikus a hangzása. A munka fennmaradó részét Joey új stúdiójában fejeztük be, ami a michigan-i Manchester-ben van. Az egész folyamathoz két évre volt szükségünk. A dobokkal és a gitárokkal kezdtünk, amikor ezek megvoltak, még javában kerestük a megfelelő énekest. Remélhetőleg legközelebb kicsit simábban mennek majd a dolgok.

Az Asking Alexandria énekese, Denis vendégszerepel a Sink Your Teeth Into This dalban, vele hogyan kerültetek kapcsolatba?

Denis-t Joey-n keresztül ismertem meg. Sokáig a neten tartottam vele a kapcsolatot. A Make Me Famous egyik anyagát vették fel Michigan-ben mialatt mi a 37 Studio-ban dolgoztunk, nagyon tetszett neki az anyag. A Sink Your Teeth-et még az instrumentális verzióban ismerte meg, már akkor mondta, hogy szívesen vendégszerepelne benne. Aztán két évvel később, amikor a dalhoz terveztük felvenni az éneket írtam neki, szerencsére a lelkesedése töretlen maradt. Akkoriban szállt be az Asking-be.

Az album kiadása utána elkezdtetek turnézni, volt egy tavaszi körutatok, a nyár folyamán pedig az All Stars turnéhoz csatlakoztatok. Hogyan emlékszel vissza ezekre a koncertek? Hogyan fogadta a közönség a dalokat?

Imádták őket. Amikor megjelenünk a színpadon, az első reakció a szkepticizmus. Az emberek nem tudják, mit várjanak hat lánytól ebben a műfajban. Aztán elkezdünk zenélni, és eltűnnek a kétségek. Mindig hatalmas sor volt a koncertek után a standunknál, nagyon boldogok voltunk. A Self Destruct-nak volt a legnagyobb sikere. Tervezünk további koncerteket, 2016 tavaszára vannak már terveink. Konkrétumokat sajnos még nem oszthatok meg, pár héten belül jön majd a hivatalos bejelentés. Aztán reméljük, hogy folytathatjuk majd a turnézást nyáron is.

Van valami előre kidolgozott stratégiátok ezzel kapcsolatban? Gondolok itt a turnépartnerekre és a bázisotok szélesítésére.

Egyszerűen szeretnénk minél többet koncertezni. Nem bonyolítjuk túl a dolgot, minél többet játszunk, annál többen láthatnak minket, és remélhetőleg annál többen veszik majd meg a lemezünket. Tervezünk egy újabb videót felvenni a tavaszi turné előtt, jelenleg a dalválasztáson dolgozunk. És közben persze elkezdtünk dolgozni az új dalokon is. Szeretnénk eljutni Európába is, remélem kapunk majd egy olyan ajánlatot, ami lehetővé teszi ezt. Egy kezdő zenekarnak nagyon nehéz finanszírozni egy tengerentúli turnét…

conquer divide2 20151225

Hogyan tudjátok magatokat fenntartani? Gondolom a zenélés mellett még dolgoztok.

Igen, mindenkinek megvan a munkája. Egy friss statisztikában az eladott és letöltött anyagok aránya egy a tizenöthöz volt. Azt hiszem, ez mindent elmond a jelenlegi helyzetről. Pénzt a pólóeladásokból és a turnézásból lehet csak csinálni. Nézd, azért zenélünk, mert imádjuk csinálni, ha annyi pénzt össze tudunk szedni, hogy ne bukjunk a dolgon, már boldogok vagyunk. Meglátjuk milyen lesz a második album fogadtatása, ha addig sikerül a bázisunkat kiterjeszteni és az eladások jobban mennek, talán kevesebbet kell majd dolgoznunk a zenélés mellett. Én egyébként egy baleseti osztályon dolgozom nővérként két turné között itt Michigan-ben, elég „mókás” meló. Jönnek a lőtt és a szúrt sebek, az autóbalesetesek…

Ha jól rakom össze az elmondottakat lényegében a tavaszi turné előtt nem sokkal jött össze a végleges felállásotok. Ezek szerint a turnén ismertétek meg egymást komolyabban?

Pontosan. A stúdióban jött össze a teljes zenekar először, korábban csak a neten keresztül ismerte egymást pár tag. Janel a felvételek miatt repült ide Texas-ból, korábban nem találkoztunk vele személyesen, a meghallgatás is a neten keresztül folyt.

Bátor dolog így elindulni turnézni.

IgenJ Azóta nyilván nagyon jól megismertük egymást, erős barátság alakult ki köztünk, sok koncerten vagyunk túl.

Hat lány egy kis furgonban úton heteken keresztül nem egy megszokott jelenség, milyen élmény volt számotokra az első turné?

Elég komoly hatást tudunk kiváltani az emberekből, az biztos. Tudod, a mai fiatalok nem ismerik a csak lányokból álló extrém metal zenekar koncepcióját. A Kittie már rég nem volt aktív, amikor ők elkezdtek zenét hallgatni, ezért úgy tűnhet, hogy mi teljesen egyediek vagyunk. Hat lánnyal nem egyszerű, szerintem folyamatosan az őrületbe kergettük a turnémenedzserünketJ Elmondása szerint soha nem találkozott még olyan zenekarral, amelyik ennyi cuccot cipelt volna magával egy turnén, mint mi. Vittünk egy szinte komplett konyhát, bőröndnyi ruhákat, megszámlálhatatlan pár cipőt, de hát lányok vagyunk, mit várt tőlünk?:)

Van valami közös érdeklődési kör a zenekaron belül? Egyáltalán van olyan zene, amit mind a hatan szívesen hallgattok? Vagy folyamatos a vita arról, hogy mi szóljon utazás közben?

Ez egy érdekes kérdés, ha belegondolsz hatan hatféle akcentussal beszélünk. Még az amerikai tagok is teljesen más akcentussal beszélnek. Texas, Dél-Karolina, Michigan, Bosznia, az Egyesült Királyság… Néha azt vettem észre, hogy én magam is átvettem a déli akcentust Janel-től, aztán vannak szavak, amiket brit akcentussal mondok ki, őrület. A lényeg hogy mind a hatan ugyanúgy szeretünk zenélni, turnézni, imádjuk az albumot, és mindenki maximálisan elkötelezett, hogy sikerre vigyük a bandát. És szerintem ezért érte meg a keresésbe azt a rengeteg időt és energiát belerakni, ez az elkötelezettség a legfontosabb.

A tavaszi turnéterveket már említetted, mik a terveitek, ha annak a turnénak vége? Beleférhet akár pár fesztiválfellépés Európában?

Mindenképp szeretnénk eljutni egy Download-ra, Leeds-re, vagy Rock Am Ring-re. Ahogy adódik rá lehetőségünk, ott leszünk.

Avass be minket a zenekar belső életébe kicsit, hogyan működtök? Teljes a demokrácia, ha zenekart érintő ügyekben kell dönteni? Szavaztok? Vagy mint alapító tag megadod a követendő utat?

Próbálunk olyan irányba menni, ami a többségnek megfelel. Viszonylag lehetetlen hat különböző lányt ugyanolyan boldoggá tenni egy-egy döntéssel. Ha a szavazás eredménye 3-3 lenne, megkérjük a managerünket, hogy legyen a mérleg nyelve.

Marad időtök a turnézás közben a második albumhoz témákat kidolgozni?

Igen. A turnén szerzett közös élmények között van olyan, amit fel tudunk majd használni a második albumhoz. Próbálunk zenekarként zenét szerezni. Mivel az előző album nagy része az én szemszögemből mutat be dolgokat nagyon örülök, hogy ezúttal a zenekar nézőpontja érvényesül majd. Bármelyikünk véleménye vagy ötlete fontos. És emiatt szerintem az új anyag sokkal színesebb lesz.

Van valami elképzelésetek a megjelenéssel kapcsolatban?

Szerintem az elkövetkező két éven belül kihozzuk. Nem akarjuk elsietni. Az első albumnál bevált ez a munkamódszer, volt időnk a szerintem legjobb formára csiszolni a dalokat. Meggyőződésem, hogy ha előbb kellett volna kiadnunk a lemezt külső nyomásra, nem lenne ilyen jó. Ebben a műfajban elég nagy a nyomás a zenekarokon, szinte elvárás, hogy évente kijöjjön egy friss anyag. Ez nem az út, ami szerintem járható.

Ezek szerint elég jó a kapcsolatotok a kiadóval, hogyan sikerült ezt a bizalmat felépíteni?

Fantasztikusak. Hagynak nekünk teret és elég szabadságot kapunk, hogy kihozzuk magunkból a maximumot. Hogy őszinte legyek pont ezért választottuk az Artery-t pár nagyobb és nevesebb kiadóval szemben, akik jobban beleszóltak volna a kreatív munkába.

Hosszabb távú szerződésetek van?

Elég komplikáltak a feltételek, a lényeg hogy velük maradunk hosszabb távon. Működik a dolog, látnak bennünk valamit.

Hogyan tervezitek a zenéteket eljuttatni egy minél szélesebb réteghez? Van valami kidolgozott koncepció ezzel kapcsolatban?

A YouTube és a különböző blogok rengeteget segítenek. Ezek olyan fórumok, ahol tudatosan próbálunk majd építkezni. Az első két turnénk alkalmával nem maradt sok időnk erre, a tavaszi turnén már nem fog elmaradni. A YouTube az új My Space a mai zenekaroknak.

Az első két turnétok alkalmával láttátok a folyamatos növekedést a Facebook vagy YouTube követők számában?

Abszolút. Ahogy elindult a turné, egyből megugrott a követők száma.

Vannak olyan helyszínek ahol mindenképp fel szeretnétek majd lépni? Ha már Michigan, gondolom a Machine Shop Flint-ben az egyik olyan helyszín, ami a szívedhez nagyon közel áll.

Igen, az első album turnéja során volt ott egy teltházas koncertünk, hatalmas élmény volt. Vagy említhetném Los Angeles-ben a Whiskey A Go Go-t, ahol szintén volt alkalmunk fellépni. Azonnal hívtam is édesapám, aki a 70-es évek rockzenéjén nőtt fel, sikerült fellépni azon a színpadon, ahol az ő kedvencei is felléptek… Nagyon szeretnék a Fillmore-ban játszani itt, Detroit-ban, fantasztikus helyszín. Egy operaházat alakítottak át koncertteremmé, gyönyörű a hely belülről. Vagy ott van a House of Blues, és azok a fesztiválok, amikről már beszéltünk.

Mi a véleményed az amerikai fesztiválok mai helyzetéről?

A legtöbb inkább fesztivál turné, gondolok itt az olyanokra, mint a Warped Tour. Aztán ott van a South by Southwest Texas-ban, ami nem csak zene, talán a legnagyobb fesztivál az Államokban, milliós a látogatottsága. És van pár kisebb helyi fesztivál, ami különböző zenei műfajokra élezi ki magát. Ezek még közel sem akkorák, mint az európai fesztiválok, de évről évre fejlődnek.

Kívülről úgy tűnik, hogy igény lenne nagyobb fesztiválokra, egy Knotfest, Mayhem Festival taroltak. Mit gondolsz, miért nincsen több ilyen kezdeményezés?

Nem tudom, nagyon jó kérdés… Valami miatt nem olyan sikeresek, mint az európai fesztiválok. Általánosságban igaz, hogy az itteni koncertek nézőszámai rendre elmaradnak az európai turnékétól. Remélem, változik majd a helyzet, jelenleg a rádiókban kizárólag pop és hip-hop zene hallható… Pár online rádióadó, mint például a Syrius-ra azért még játszik metál-t. Talán az egyetlen olyan platform, ahol a fiatalok hallhatnak újabb zenekarokról. A mai rádióállomások már csak azokat a zenéket adják le, amiért a kiadók fizetnek, teljesen mindegy tetszik-e nekik az adott dal vagy sem… Mivel a mi műfajunkban erre nincs pénz, nem hallasz metalcore zenét a rádióban.

Kik azok, akikkel legszívesebben turnéznál a közeljövőben?

Huh, elég sok ilyen zenekar van… Ott az Asking Alexandria, hihetetlenül szórakoztató srácok. Velük nem lennének unalmas pillanataink, hatalmas lenne. Aztán ott van a személyes kedvencem, az August Burns Red, vagy a Parkway Drive… Hogy őszinte legyek bárkivel szívesen turnéznánk, a lényeg hogy koncertezhessünk. Remélhetőleg hamarosan eljutunk hozzátok is!