Az Arch Enemy szinte már törzsvendégnek számít a hazai klubéletben, akinek eddig nem sikerült volna elcsípni a War Eternal két éve gőzerővel zajló turnéját, az augusztus 17.-én a Barba Negra Track-ben még megteheti. A koncert kapcsán Sharlee D’Angelo basszusgitáros válaszolt Humel kérdéseire.
A War Eternal 2014-es megjelenése óta körülbelül 200 koncerten vagytok túl, mi a véleményed mostani füllel az anyagról?
Még mindig jó érzés játszani a dalokat, a banda egésze nevében mondhatom, hogy továbbra sem untuk meg őket. Próbálunk mindig változtatni valamit a programon. Ha jól tudom eddig a címadó és az As the Pages Burn az a két dal, amit az album megjelenése óta minden koncerten játszottuk, a többi esetében próbálunk mindig valami újjal előállni. Ez fontos egyrészt a zenekarnak, másrészt azoknak is, akik többször is eljöttek már megnézni minket az elmúlt két évben. Pár hete voltam egy barátomnál, 2014 óta először hallgattam meg nála az albumot elejétől a végéig, még mindig nagyon tetszett. Érdekes volt kihallani a különbségeket az albumos, és a mostani koncerteken játszott verziók között, próbáljuk saját magunknak is mindig frissen tartani az anyagot. Tehát hogy röviden is válaszoljak a kérdésedre az anyag szerintem most is nagyon erős.
Ezek a különbségek, amiket felfedeztél lépésről lépésre alakultak ki az elmúlt két év során? Egyáltalán feltűnt nektek hogy változnak a dalok?
Nem kell drasztikus különbségekre gondolni, hogy őszinte legyek egészen mostanáig a legtöbb nekem sem tűnt fel. A turné elején az albumos verziókat kezdtük el játszani, aztán elkezdtek a kisebb változtatások feltűnni. Egy extra hang itt, egy díszítés ott, a gitárszólók önálló életre kelnek… Ugyanez a helyzet a régebbi anyagokkal is, ha egy 15 éves dalt, ami a koncertprogram szerves része most meghallgatok albumos verzióban, általában hatalmasat csodálkozom. Pár dal lendülete teljesen más ma, mint az eredeti felvételen. A zene mindig önálló életre kel.
Egy nagyobb turnéra hogyan készültök fel? Ezeket a régebbi dalokat meg szoktátok hallgatni az eredeti verzióban?
Ha jól emlékszem az utolsó koncertünk február körül volt, tehát volt most is egy nagyobb kihagyásunk. Tartunk pár próbát, általában végig szoktuk játszani a teljes turné anyagát, csak hogy felfrissítsük magunkban. Hogy lássuk, hol vannak esetleg hiányosságok, amiket pótolnunk kell. Ha vannak új dalok a programban, vagy olyanok, amiket régóta nem játszottunk, akkor nyilván több időre van szükségünk. Általában meghallgatjuk az albumos verziót, és addig dolgozunk rajta, amíg mindannyian elégedettek nem leszünk, amíg kellően feszessé nem válik a játékunk. A mostani pár hónapos kihagyás után elég volt egyszer végigmenni a programon, és minden a helyén volt.
A Wacken-es fellépés előtt lesz egy sajtótájékoztatótok, ahol egy különleges bejelentésre készültök, lehet ebből arra következtetni, hogy a budapesti fellépésen esetleg egy különleges programmal hallhatunk benneteket?
Hogy őszinte legyek veled még nem döntöttük el, milyen dalokkal lépünk majd fel a turnén. Alissa és Jeff hétfőn csatlakoznak majd hozzánk, akkor fogjuk csak a részleteket megbeszélni.
A War Eternal az első albumotok, amit Alissával készítettetek el. Ez a nagyon alapos turné mennyire köszönhető az új felállásnak? Van bennetek bármilyen bizonyítási kényszer?
Igen, a turné 2014-es szakaszára mindenképp jellemző volt ez a bizonyítási vágy. Mindenkinek meg akartuk mutatni, hogy az Arch Enemy továbbra is 100%-os formában van. Mivel a közönség hihetetlenül pozitívan fogadta az új dalokat és az új felállást, ezért a mai napig folytatódott a turné, az érdeklődés folyamatosan nőtt. Mindenhová el akarunk jutni, és minden olyan megkeresésnek próbálunk eleget tenni, ami megoldható. Egy ajánlatot sem mondanánk le nyugodt szívvel. Aztán ott vannak az olyan példák, mint a tavalyi Nightwish-sel közös Európa-turné, ahol előzenekarként léptünk fel, ilyet sem csináltunk már vagy 10 éve. Szerettük volna egy minél szélesebb réteghez eljuttatnunk a zenénket.
Mennyire tudjátok menet közben egy ilyen előzenekaros turné sikerét mérni?
A YouTube-os nézettség növekedése pontosan nyomon követhető, illetve a közösségi médiában a hozzászólásokból nagyon sok minden megtudható. Minden egyes Nightwish koncert után jöttek az üzenetek azoktól, akik a Nightwish miatt mentek ki, és a koncert alatt szerették meg a zenénket. De már a koncerteken is látható volt a pozitív fogadtatás. Az első két szám alatt a közönség csak állt, és nézett minket. Aztán elkezdtek bemelegedni, a program végén pedig már együtt éltek a zenével. Tényleg sikerült kihoznunk a legtöbbet abból a turnéból. Hatalmas lehetőség volt, nem győzünk hálálkodni érte a Nightwish-nek. Nem minden turnén van lehetősége az embernek tízezer ember előtt játszani esténként. Az egyetlen kellemetlenség az, hogy nem egyszerű egy 45 perces programot összerakni 9 lemezzel a hátunk mögött. Még az egy óra negyven perces programunk összerakása sem egyszerű. Képtelenség megfelelni az elvárásoknak, egyszerűen lehetetlen mindent belesűríteni, amit hallani szeretnének tőlünk, illetve amit mi el szeretnénk játszani.
Melyik koncertre emlékszel vissza legszívesebben a turné eddigi szakaszából?
Szerencsére rengeteg olyan este van, ami a nagyon emlékezetes kategóriába tartozik, nem egyszerű erre a kérdésre válaszolni. Neked mindenképp a 2014-es Rockmaratonos koncertünket említeném meg, az esőt leszámítva az volt nekünk a magyar metal mennyország. Pokolgép, Ossian, Kalapács, a zenekarok felhívták egymás tagjait vendégszerepelni, hatalmas élmény volt! Ez volt az első alkalom, hogy végre élőben láthattam a Pokolgépet.
A War Eternal-nek kijött egy turnéverziója, amire felkerült egy Judas Priest és egy Mike Oldfield feldolgozás is. Általában jellemző rátok, hogy feldolgozásokat vesztek fel extra anyagként, hogyan választjatok ki a dalokat? Nem lehet egyszerű egy Judas Priest klasszikushoz bármit is hozzátenni…
Pontosan, ez a nagy trükk, ha logikusan átgondolja az ember a Breaking the Law-t feldolgozni hihetetlenül gagyi választás. Mindenki az eredeti verziót ismeri, szereti, és akarja hallani. Ha ragaszkodsz az eredeti dalszerkezethez és nem változtatsz rajta, csakis rosszabb felvétel lehet az eredmény. Darabjaira kell kapni egy ilyen dalt és a saját képedre kell formálni. A Mike Oldfield dal ilyen szempontból könnyű választás, mivel egy teljesen más műfajt képvisel. Már azzal rengeteget adhatunk hozzá, ha a saját stílusunkban játsszuk el. Viszont nem ragadhatunk le ott, hogy az eredeti verzióhoz ragaszkodunk és csak egy kétlábgépes alapot rakunk alá, egy nagyon is Judas Priest ízű riffet csináltunk az eredetiből. A dal vázát megtartottuk, minden mást a saját ízlésünk szerint átalakítottunk. Ezek nélkül egy feldolgozás halál unalmassá válhat.
A Europe feldolgozások sem egyszerű esetek, hogyan esett annak idején ezekre a választás?
A Europe nagyon fontos nekünk, mindenképp meg szerettük volna mutatni a svéd gyökereinket. Mindkét dal esetében azt akartuk kitalálni, hogyan hangzana az adott szerzemény, ha mi írtuk volna meg. Milyen dalszerkezetet találtunk volna ki? Nagyon szórakoztató egy ilyen feldolgozást összehozni, az ember több verzióban is elkezd más zenéjével játszadozni és több különböző verzió közül kerül ki, amit a lemezen hallasz. Van egy praktikus oka is, hogy ennyi feldolgozásunk van, egy adott album felvétele után nincsen maradék, amit a különböző kiadványokhoz felhasználhatnánk. Nincsen három plusz dalunk, amiket célzottan a japán, európai és amerikai digipack verziókhoz vennénk fel.
Milyen előadóktól dolgoznál fel legszívesebben a következő albumokhoz?
Huh, rengeteg ilyen van, és ezek nagy része nem a metal műfajból kerülne ki. Hogy példákat említsek ott az Ultravox-tól a Mine for Life, ami a kedvenc dalom is egyben. Már szóba került csapaton belül hogy dolgozzuk fel, eddig nem lett belőle semmi. Aztán ott vannak a punk és hardcore zenekarok, amikért Michael és én rajongunk. Ezért is vettük fel korábban a Discharge feldolgozást, illetve a Decibel magazinnak készítettünk egy különleges kislemezt, amire két korai svéd hardcore/punk feldolgozás került a korai nyolcvanas évekből. Ráadásul svédül, ami képzelheted mekkora kihívás volt, a végeredmény viszont kitűnő lett. Szóval ki tudja, még az is lehet, hogy egyszer előállunk egy Pokolgép feldolgozással magyarulJ
Gondolkodtatok már esetleg egy kizárólag feldolgozásokat tartalmazó albumon?
Nem igazán… Nyilván soha nem mondd, hogy soha, de jelenleg nem érezzük egy ilyen albumnak a szükségszerűségét. Ha stúdióban vagyunk, a saját zenénkre összpontosítunk, egyébként pedig úton vagyunk. Talán egyszer, ha majd egy bónusz EP-hez kellenének dalok, szóba jöhet egy ilyen megoldás. Vagy ha esetleg egy egész albumot dolgoznánk fel valakitől, az nagyon eredeti lenne.
Hogyan lehetséges egy már sikeres album turnéverziójából anyagilag is sikeres kiadványt csinálni?
Aki egyszer már megvette a lemezt, az nagy valószínűséggel nem fogja még egyszer megvenni, egy nagyon szűk hardcore rajongó réteg gyűjti csak a különböző verziókat. A kiadóval próbáljuk azoknak az albumra irányítani a figyelmet, akik a turnén ismerik csak meg a lemezt. Manapság nem egyszerű dolog kiadónak lenni… Szerencsénkre a metal egy olyan műfaj, ahol az emberek még mindig szeretik megvenni a fizikai termékeket.
Mi a véleményed a nagylemezek népszerűségének visszatéréséhez? Gyűjtöd őket?
Nagyon örülök neki, hogy ez a formátum ismét sikeres. Ez az új generáció nem érti, mire jó a CD. Ők a zenét digitális formában akarják hallani. Ehhez képest ott van egy lemez, ami már a méretével is felkelti a figyelmüket. Hogy őszinte legyek elég váratlanul ért a nagylemezek visszatérése, nem gondoltam volna, hogy ilyen népszerű lesz. Egyre több korábbi album is kiadásra kerül ebben a formátumban. Komolyan öröm bemenni egy nagyobb könyvesbolt zenei részlegébe, ahol egy külön teremnyi hely van fenntartva ezeknek. A dolog másik pozitív vonzata, hogy ismét lehet minőségi lemezjátszókat kapni. Akár le is mentheted a zenéd digitálisan a telefonodra. Remélem ez így is marad egy darabig.
A következő hónapok turnéval telnek majd, mikor várhatunk tőletek új albumot? Hogy álltok az új anyaggal?
Vannak már zenei alapötletek, ezekből pár már összeállt dalvázlattá. Rengeteg ötletünk vár kidolgozásra… Az európai koncertek lekötik a következő két hónapot, aztán lesz pár koncert Mexikóban, ezek után már az új lemez megírásán fogunk dolgozni. Az év vége és a jövő év eleje szerintem kelleni fog a dalok kidolgozására, utána jönnek a felvételek, jelen pillanatban a legokosabb, amit mondhatok, hogy jövő nyár vége a következő album várható megjelenése. Ezt nyilván egy ilyen laza becslésnek vedd csak.
Zárásként egy személyes kérdés. Melyik a kedvenc lemezed, amin az Arch Enemy-n kívül játszottál?
Huh, ebből is van egy pár…. Az ember hajlamos mindig a friss kiadványokra gondolni. A két utolsó Spiritual Beggars album (Earth Blues és Sunrise to Sundown) mindenképp nagyon közel áll hozzám. Aztán ott van az első két The Night Flight Orchestra album, illetve a Witchery-től a Symphony for the Devil és a Restless & Dead. Nagyon nehezen tudnék választani kedvencet ebből a hat albumból, nagyon különböző zenékről van szó. Ezeket az anyagokat elkészíteni is hatalmas élmény volt.
Tudom, hogy teljesen leköt az Arch Enemy, de ha lesz lehetőséged újra más előadókkal zenélni kik azok, akikkel legszívesebben dolgoznál?
Erre nagyon nehéz válaszolni… Nyilván nagyon szeretnék a kedvenc zenekaraimmal dolgozni, viszont a kedvenc zenekaraimban játszanak a kedvenc basszusgitárosaim. Tehát inkább szólómuzsikusokra esne a választásom. Mint Paul Stanley. Ha ő csinálni egy szólóturnét, abban a zenekarban mindenképp szeretnék részt venni. Illetve én szeretném majd a programot is összeállítani, hahaJ Aztán ott vannak az olyan művészek, mint például Kate Bush. Kérdés, hogy mit tudnék hozzátenni kreativitás tekintetében az ő zenéjéhez. És nyilván van egy rakás ember, akivel szívesen találkoznék. Maradjunk Paul Stanley-nél!
