Az elmúlt tíz év black metaljának egyik legnagyobb hatású zenekara, a a shoegaze-ből, a dark ambientből és a pasztoriális folkból is merítő Wolves In The Throne Room szeptember 22-én jelenteti meg új albumát. A 2014-es Celestite lemez folytatása Thrice Woven címmel jelenik meg, erről a klipes nyitódalt, valamint az Angrboda dalt már korábban bemutattuk, most pedig az utóbbihoz szorosan kapcsolódó Mother Owl, Father Ocean ambient hangulatú tétellel ismerkedhetsz meg. Akárcsak a klipes dalban, itt is a svéd Anna Von Hausswolff a vendég.
A Kanada Csendes-óceán felőli, északnyugati erdőségeiből indult Wolves In The Throne Room hangzása pont olyan, mint a táj amely legfőképp inspirálta őket: ősi, vad, expanzív, ugyanakkor lélegzetelállítóan szép és magával ragadó is. A panorámát a Weaver-testvérek úgy próbálták megzenésíteni, hogy a klasszikus tremolókaros riffelést és a légkalapácsszerű blastbeateket hol ambientes hangképek, akusztikus hangszerelésű instrumentális betétek vagy női ének törte meg.
Ráadásul külsőségeikben és filozófiájukban is szakítottak a bevett toposzokkal: a sátánizmus helyett az ökotudatosság, a corpsepaint helyett pedig a favágó ing dominált náluk. Ezzel pedig sikerült nekik a szinte elképzelhetetlen: egy szélesebb réteg számára is vonzóvá tudták tenni a műfajt, kitaposva az utat az olyan zenekarok előtt, mint a Deafheaven, a Liturgy vagy a Myrkur.
A folytatás már a metal színtér egyik legnagyobb becsben tartott kiadójánál, a Southern Lordnál jelent meg – a Two Hunters pedig még tovább ment a poszt-rock, a folk és a black metál kiházasításában. Vagy ahogy a duó fogalmazott egy régi Ultimate Metal interjúban:
“Egy hang a fejemben folyamatosan azt mondja, hogy ezt a zenét csak a téli napforduló idején szabadna játszanunk, mézsörtől és cidertől részegen, miközben fáklyákat égetünk, hogy emlékeztessenek minket az elfeledett napra.”
A Two Hunters egy albumtrilógia első darabját is jelentette; a folytatás, a Black Cascade pedig egyfajta kiegészítése, ellenpárja a lemeznek, sokkal pasztoriálisabb és drone-osabb, elkentebb annál. A záró Celestical Lineage (amelyet teljes mértékben a két testvér írt) pedig a magnum opus, a kilencvenes évek észak-európai zenekarainak (mint a Burzum vagy az Ulver) és a két alapító black metalos előképeinek (főleg a Weaklingnek és a Bathorynak) a tökéletes kombinációja. Fogja a Black Cascade ösztönös gyönyörködtetéseit, drone-osabb pillanatait és repetitivitását, majd visszaviszi a korai hanganyagok fő ihlető környezetébe, az erdőbe. A műfaj egyik kései klasszikusa, amely pont annyira tiszteli a hagyományokat, amennyire a maga képére is formálja azokat.
Nem csoda, hogy egy ilyen mestermű után úgy érezték, hirtelen nincs tovább: 2012-ben visszavonultak, hogy a zenekartól független dolgaikra koncentrálhassanak…. …de ez nem tartott sokáig. 2014-ben megalapították a saját kiadójukat, az Artemisiát, hogy teljes kreatív kontrolljuk legyen a zenekar dolgai fölött. Az első megjelenés pedig egy saját album volt, a Celestite, ami egy experimentálisabb, ambientesebb kiegészítése volt a Celestical Lineage-nek.
Wolves In The Throne Room – Thrice Woven
(Szeptember 22 – Artemisia Records)
01. Born From The Serpent’s Eye
02. The Old Ones Are With Us
03. Angrboda
04. Mother Owl, Father Ocean
05. Fires Roar In The Palace Of The Moon
