“A Rock and roll egy életforma. Egy életen át tolod, ha nem, akkor kiestél. Ha zene, akkor nekem mennem kell. Ezt választottam!”
Molics Zsolt

2009. október 17-én egy fergeteges hangulatú Cool Head Klan koncerten vettünk részt a Rocktogonban. Az előzenekar, az A.W.S. kellően feltüzelte a közönséget, pörgos, ritmusos dalaikkal. Ezek után színpadra vonult a Klán! Elsöprő lendülettel csaptak bele az éjszakába, és ebben még az sem akadályozta meg őket, hogy Ángyán Tamás, a szólógitáros/hegedűs a MüPában hagyta a hegedűjét.

 

Eszelős szólók, fantasztikus gitárfutamok, Molics Zsolti erőteljes hangja, és még csak a harmadik dalnál járunk. Ángyán Tamás megtévesztő külseje, ősz haja ellenére meghatározó a színpadon, fejrázásai, grimaszai csak hozzáadnak ahhoz a produkcióhoz, amihez már így is alig lehet hozzátenni valami pluszt. A Növesztem a hasam-ra még egy “nem várt vendég” is a színpadra lép: Koncz Tibor basszusaláfestése töretlen, és a maga nemében verhetetlen; Ángyán Tamással együtt rázza a fejét, buliznak. Gáspár János a dobok mögött félelmetesen kitesz magáért, még akkor is, ha az eszméletlen meleg szinte leveri a lábáról, és ez bizony kiül az arcára. A játékán azonban nem érezni. Úgy küldi, mintha születése óta dobfelszerelés mellett ülne. Zsolti érzelmesebb vonalat is csempész az előadásba, elhangzik a Százszor ölelj még, majd a Kossuth Lajos azt üzente, egy Ady Endre és egy József Attila idézet.

hpim1586A koncert két elmaradhatatlan eleme következik, az Ugye gondolsz néha rám? és a Hétköznapok sztárja. Majd Zsolti, mintegy mellékesen ledobja a pólóját, és újra felüvölt a hangorkán. A közönség ennél vegyesebb már nem is lehetne: több generációt felölelő embergyűjtemény, de ebben az esetben nem nézik, ki öreg, ki gyerek, ki hosszúhajú, ki kopasz, itt Közönség, nagy K-val! A pogó, és a tombolás ellenére a törékenyebbekre úgy vigyáz mindenki, mint a szemük fényére, így a körülbelül 12 éves kissrácnak a tömeg közepén nem hogy bántódása nem esik, de annyi helye jut tombolni, amennyit nem szégyell.  A koncert végén a zenekar meghajol a közönségnek, a vastaps még a biztonsági erőket is becsalogatja orkánszerű erejével.

Zsoltiék elmesélik, hogy decemberben jelenik meg az új lemezük, amely a Szép hazám útjain-hoz hasonlóan ingyen letölthető lesz. Zsoltiék ezek után visszavonulnak néhány percre pihenni. A közönség kissé szétszéled, de rengetegen maradnak – róluk kicsit később.
Ekkor támad az a brilliáns ötlete Szabesznek, Szapynak és Bukott Angyalnak, hogy talán interjút kéne csinálni Zsoltival. Szapy elszalad intézkedni, Zsolti pedig azonnal igent mond a felkérésre. Frissen zuhanyozva, átöltözve telepszik le az asztalhoz, és Szabesz belecsap a lecsóba. (Ezúton szeretnénk megköszönni Szapynak a jegyzeteket, és a sok segítséget!)

Szabesz: Mi a célotok egy-egy koncerten?
Molics Zsolti: A közönség érezze jól magát. A hála majd jön magától. Én nem vagyok Sztár.
Szabesz: Milyen szokott lenni az átlagos közönségetek?
Molics Zsolti: Kisgyerektől kezdve az idősebb korosztályig minden. Van, aki a gyerekét is magával hozza. Természetesen évek alatt cserélődnek, ahogy generációkon megy át a dolog.
Szabesz: Mekkora az ideális közönség?
Molics Zsolti: Most hűséges vagyok. Elofordult már, hogy egyetlen fizető vendégre is letoltuk a bulit. Le volt szervezve, lejátsszuk. Nem a nézők mennyisége a mérvadó.

Zsolti ezenközben folyamatosan kapja az italokat a rajongóktól, akad olyan, aki két deci whiskey-t hoz neki. Mindenkihez van egy kedves szava, mindenkivel haverként, barátként bánik, a törzsközönséget névről felismeri, néhányukat maga mellé is ülteti. Közvetlen, és barátságos, mint mindig.

Szabesz: Mennyit készültök egy-egy bulira?
Molics Zsolti: Folyamatosan készülünk a bulikra, nincs megállás. Amikor éppen nem készülünk, akkor buli van.
Szabesz: Legközelebb mikor és hol lesztek láthatóak?
Molics Zsolti: Tulajdonképpen folyamatos koncertezésben vagyunk, legközelebb október 23-án játszunk, Dunaújvárosban.
Szabesz: MI volt eddig a legnagyobb koncertélményed?
Molics Zsolti: Deák Billel énekelni a Zöld, a bíbor és a feketé-t. Ez az élmény egy életre megmarad bennem, a dalt a mai napig nagyon szívesen énekelem.
Szabesz: Mint azt a RockÖzön találkozón hallhattuk is. 🙂 Hol szerettek leginkább koncertezni?
Molics Zsolti: Leginkább fesztiválokon, szabadtéren. De ha lehet, legyen jó az idő. Nem szeretjük a hideget.
Szabesz: Ki írja a dalok szövegeit?
Molics Zsolti: Én, és Ángyán Tomi.
Szabesz: Mi adja ehhez az ihletet?
Molics Zsolti: Versek, könyvek. A lényeg az, hogy legyen tartalma, mondanivalója a szövegnek; érintsen meg valahogy. Leginkább József Attila és Ady Endre verseire támaszkodom, ők az örök kedvenceim.
Szabesz: Készül az új lemezetek. Mikor jelenik meg? Mit lehet róla már tudni?
Molics Zsolti: December hatodikán, Mikulásra várható az új lemez. Nyolc vadonat új dal került rá, ezeknek az egyik fele akusztikus, a másik fele a megszokott, kemény vonalat képviseli.

Az új lemez énektémájából ízelítőt is kaptunk, nagyon jónak ígérkezik!

Szabesz: Milyen volt az ifjúkorod?
Molics Zsolti: Akkoriban a Kiss volt a kedvencem. A lemezeket mindig magammal vittem az iskolába. Egyszer a tanerők őszinte megbotránkozására temperával kifestettem az arcomat Kiss-esre. A gimnáziumból például azért rúgtak ki, mert egy fellépésen kecskefejet kötöttem a basszusgitáromra…
Szabesz: Mi vezetett a rockzene útjára?
Molics Zsolti: A zenei életben először Bon Scott (Haláláig az AC/DC énekese – A szerk.) érintett meg. Azután jöttek a nagyok: Kiss, Judas Priest. Ebből fakad az is, hogy gyakorlatilag abszolút rock and rollt játsszunk, nem pedig kereskedelmi rockzenét.
Szabesz: Mindig is énekes voltál?
hpim1327Molics Zsolti: Nem. Eredetileg basszusgitáron kezdtem zenélni, Ákossal. Bár már gimnáziumban is volt heavy metal bandám. Aztán amikor ott énekesi problémák voltak, akkor álltam be az énekes helyére. Azóta ottragadtam.
Szabesz: Rengeteg tetoválásod van. “Olyan, mint egy bálvány, egy tetovált képregény.” Ezekhez kapcsolódik valami történet?
Molics Zsolti: Az első 1990-ben született. Azóta csak gyűlik, és gyűlik.
Szabesz: Egy kis magánélet: Amikor épp nem koncertezel, szöveget írsz, próbálsz, olyankor mit szoktál csinálni?
Molics Zsolti: Leginkább pihenek. De amikor nem, akkor van két imádnivaló törpenyulam, akik az életem fontos részét képezik, így általában velük foglalatoskodom. De egyébként teljesen a zenének élek. Zene nélkül elvesznék. Idén például a zenekarral együtt voltunk közösen nyaralni Horvátországban, majd az olasz tengerparton. Életemben először jártam a tengernél.
Szabesz: Köszönöm szépen, Zsolt!
Molics Zsolti: Én is köszönöm. Bármikor szívesen! 🙂

Sikerült “futtában” váltanunk néhány szót Ángyán Tamással is.

Szabesz: Mióta zenéltek Ti együtt?Ángyán Tamás: Már a Sámánban együtt játszottam Zsoltival, ’86-ban.
Szabesz: Jól értesültünk, hogy gyakran koncertezel külföldön?
Ángyán Tamás: Mivel Németországban élek, és dolgozom, ezért eléggé. Bár ott inkább a komolyzene a műfajom. Erre a koncertre is szinte Németországból érkeztem.
Szabesz: Hogy került bele a hegedű a Cool Head Klan műsorába?
Ángyán Tamás: Az az eredeti hangszerem, mondhatni abból is élek. Öt éves korom óta hegedülök. Amúgy a Klánba Zsolti ötlete volt becsempészni a hegedűt. A közönség szerint jó ötlet volt.
Szabesz: Szerintünk is. Bár ma hiányoltuk...
Ángyán Tamás: Ahogy visszatértem Németországból, volt egy fellépésem a Művészetek Palotájában, onnan rohantam ide, és a hegedűm sajnos ottmaradt. De legközelebb bepótoljuk.
Szabesz: Köszönöm a beszélgetést!
Ángyán Tamás: Én köszönöm!