A Tool a megalakulásuktól számítva kultusz bandának számít. Ugyanakkor az is tény, hogy a zenekarról bármit is írni, nem szimplán nehéz, hanem szinte lehetetlen, hisz a sorok olvasása közben az ember számára folyamatosan a szubjektivitás villan be. Én pedig abszolút nem tartozom a rajongótáboruk közé.
Buta lennék azonban nem beismerni a munkásságukat. Talán furán hangzik ezen kijelentésem, de kicsit mélyedjetek el benne. Szerintem a Tool számára jót tett a ’90-es évek végén szárnyra kapott nu metal őrület. Nem mintha sok közük lenne a KoRnhoz és társaihoz, de szerintem az olyan csapatok, mint a Deftones, a Mudvayne, de ide sorolhatnám még az Ultraspank-ot is, rengeteg ötletet merítettek a Tool muzsikájából. Főleg az elvont, elszállós témák, és a különleges zenei betétek, hangulatváltások hasonlóak az imént felsorolt zenekarok produkcióiban. Fontos megemlíteni, hogy ebben a bandában senki sem azért kezdett zenélni, hogy rocksztár legyen. Sosem akartak címlapokra kerülni, mindent a zene nyelvén szerettek volna kifejezni. Maynard James Keenan énekes a ’90-es évek elején Los Angelesben futott össze Adam Jones gitárossal és hobbiszinten elkezdtek zenélgetni. Hozzájuk csatlakozott Danny Carey dobos és a régi basszeros, Paul D’Amour. Alig adtak néhány koncertet, máris lemezkiadók tömkelege kopogtatott az öltözőajtón. Végül aztán a srácok döntése a Zoo kiadóra esett, akik a biztos anyagi háttér mellett komoly művészi szabadságot is ígértek a muzsikusoknak. Egy nagyon sikeres EP (Opiate, 1992) abszolút megalapozta a várható sikert. Aztán jöttek a nagylemezek (Undertow 1993, Aenima 1996) amelyek eladások terén már a több milliós számot is elérték. A sikert meglovagolva az Aenima megjelenése után két teljes éven át koncertezett a csapat. A sikerek ellenére a Zoo kiadó csődöt jelentett, majd az új tulajdonos jogi úton próbálta ellehetetleníteni a Tool-t. Azt az időszakot sokan úgy könyvelték el, hogy a banda már feloszlott, holott ez nem igaz, csupán többet jártak a bíróságra, mint a próbaterembe. Olyan időszakot éltek át, amelyből sok banda nem bírt volna kilábalni. A történtek azonban még erősebbé szőtték köztük a barátságot, így született meg 2001-ben Lateralus című nagylemezük. A Billboard 200 slágerlista első helyén debütált, majd 2003. augusztus 5-én platinalemez lett,
Újfent megvilágosodtunk, hogy megint egy előremutató, kortalan művet tettek elénk. Bármennyire nehezen emészthető, totálisan elvont és szokatlan a lemezen hallható zene, az rögtön átjön, hogy zseniális. Szinte minden nótában van lenyűgöző szépség és iszonyatos durvulás is. Mint az írás elején említettem, nem tartoznak kedvenceim közé, de elismerem, hogy a Tool azon kevés csapat egyike, akik valóban tovább viszik a zenét, egyben új utat is törnek neki. Ha nem hiszitek, hallgassátok meg szerdán a 17 órakor kezdődő KlasszikuShock műsorát, benne a Tool 2001-es Lateralus című lemezét.
