The Oblivion Particle címmel a nyár végén jelent meg az amerikai prog rock mester Spock’s Beard tizenkettedik albuma, amit szeptember 21-én, az A38 Hajón nálunk is bemutattak élőben. Az idei album Tides Of Time dalához készült egy szöveges videót:
Az 1992-ben, Los Angelesben alapított Spock’s Beard progresszív rockzenéje számos különböző műfaj hatását hordozza magán: komolyzenei, pop, rock, jazz és fúziós jazz, valamint R&B elemeket egyaránt felfedezhetünk, ahogy a Genesis, a Yes vagy éppen a Beatles munkássága is eszünkbe juthat. Összességében azonban a Beard mégis képes volt friss és egyedi hangzást kialakítani – jól ismertek az énekbetéteknél alkalmazott összetett, több részes harmóniákról, valamint a Gentle Giant zenei munkásságát idéző ellenpontok alkalmazásáról is.
Az eredetileg Neal és Alan Morse által létrehozott zenekarból Neal nem sokkal az ezredforduló után távozott, amit követően Nick D’Virgilio dobos vette át a frontemberi feladatokat is. Ez a felállás négy lemezt adott ki, ahol a lemezeken Nick, a turnékon pedig Jimmy Keegan (Santana, John Waite) dobolt, de sokszor mindkét zenész saját dobfelszereléssel lépett színpadra, amely egyedülálló, élő ütős-duetteket eredményezett.
2011-ben Nick is távozott a zenekarból, és karrierjét a Cirque du Soleil társulat tagjaként folytatta. Jimmy Keegan így állandó dobossá vált, az énekes-gitárosi posztot pedig Ted Leonard (Enchant, Thought Chamber) foglalta el. Ez a felállás rögzítette a Brief Nocturnes and Dreamless Sleep című albumot 2013 tavaszán, melyet a zenekar egyik legjobb eddigi lemezeként tartanak számon.
Ennek folytatásaként készült el 2015 augusztusában a tizenkettedik nagylemez, mely az InsideOut Music gondozásában jelent meg, The Oblivion Particle címmel.Dave Meros basszusgitáros elmondása szerint az új lemezzel kapcsolatban nem az számít, hogy mennyiben idézi meg a korábbi dalokat, hanem hogy miben tér el azoktól. “Úgy gondolom, hogy a Tides of Time című nyitótétel egy jól megszokott Spock’s Beard dal stílusát és szerkezetét tekintve, ezután viszont szinte minden szám különbözik a megszokottól. Összességében azonban az album megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeket a hallgatóink velünk szemben támasztanak.”
A számos különböző hangulatú és tempójú dalt hallgatva egyértelművé válik, hogy ezen a lemezen a zenekar remekül kamatoztatta a tagok eltérő képességeit. Ted Leonard sodró vokálja és Dave Meros jellegzetes basszusfutamai mellé Alan Morseaz autoharp nevű, citerára emlékeztető hangszer, valamint a bendzsó és az ukulele keresztezéséből létrejött banjolele, továbbá elektromos szitár és mandolin betéteket is komponált. A lemezt tovább színesíti, hogy a Bennett Built a Time Machine című dalban a dobos Keegan veszi át az énekes szerepét is, és Ryo Okumoto is számos új hangmintát vonultat fel a szintetizátoron. Ráadásként a lemezt záró Disappear című dalban a világhírű Kansas-i hegedűs, David Ragsdale is vendégszerepel.
