Kijött – mármint túlzás, hogy kijött, csak felraktuk végre bandcampre – a budapesti GYILKOS power trió harmadik stúdióanyaga.

A dalok a Kronos-i időfelfogás szerint 2018. november 06. 18:43 és 2019. március 10. 23:10 között íródtak. A Kairos-i szerint pedig akkor mikor mindhármunk elkapta az alkotás iramát és hangulatát. Egyetlen tematika volt, hogy jó legyen, és talán hogy inkább a lassan témákra koncentrálunk.

Márciusban felvettük egy nap alatt, egyben az egészet, júniusra lett végül megkeverve és mostanra borítónk is lett hozzá. Így alakult. Hálásak vagyunk Dexternek (Supersize) és Robinak (Grindesign és Rooklet Ink) a munkájukért és barátságukért.

Szövegileg, bár sokan bátorítottak rá, nem találtunk magunkban megfelelő magyar szövegeket (pedig sokat írtunk), ezért maradtunk az angolnál, magyarázni meg felesleges lenne őket. Talán páran magukra ismernek egy-egy sorban, vagy találnak ideig-óráig némi kapaszkodót, de nem hisszük, hogy 2019-ben bárki olvasna amúgy szövegeket. Nekünk fontosak tartalmilag, meg hogy egyben legyenek és jók legyenek, de ennyi.

A létezés súlya, illetve annak nevetséges könnyedsége, a végtelen idő, illetve űr és az egyén korlátoltsága; egy rakás feloldhatatlannak tűnő ellentétpár, de a lemez és a szövegek – bár tele vannak kijelentésekkel – nem akarnak semmit leszögezni, nem akarnak hazavivős üzeneteket a zsebedbe tömni, inkább nyitva akarnak hagyni gondolatokat, szabad befogadásra, vagy interpretálásra. Már nem vagyunk 20 évesek, akik úgy akarnak tenni, mintha mindig kontrollban lennének, vagy tökéletesen értik a világot.

Zeneileg a Comity ‘Long Eternal Fall’, a Converge ‘Beautiful Ruin’, a Gust self-titled lemeze voltak nagy hatással, koncertélményként pedig a Primitive Man és az Unsane voltak földbedöngölőek (Mastodonra, vagy Electric Wizardra is mindig elmegyünk, ahova csak tudunk, de hát ki nem?!). Rengeteg blacket és death-t is hallgatunk, de ezek annyira nem jelennek meg közvetlenül az anyagon (Dead Congregation, Vermin Womb, Of Feather and Bone, Bolt Thrower, Entombed). Baptist, Crowbar, vagy a régi Baroness – napestig sorolhatnánk, de ezek tényleg csak pici részeknél, 1-1 riff esetén érhetőek tetten.