Nyílt próba teltház előtt-Tool koncerten jártunk.

Nincs olyan ember rock zenei berkekben aki ne ismerné a Tool nevét. Azt is meg merem kockáztatni, hogy ezt a zenekart egyszer mindenkinek látni kell. Ha valaki szereti is a csapatot és most látta először, akkor biztos, hogy a tegnapi koncert óta katarktikus állapotban van. Ha valaki olyan szerencsés mint én, és látta már őket régebben is, akár 15 évvel ezelőtt is amikor abszolút fénykorukat élték, az viszont lehet most érezhetett némi hiányt, ahogy én is éreztem.

Rögtön az elején le kell szögeznem, brutális buli volt. A látvány világszínvonal. Lézershow, vetítések, konfetti, minden ami kell. A színpad elé húzott félkör alakú függöny, is extra elem volt, amire úgy vetítettek, hogy közben láttad mögötte a zenekart. Ez csak nekünk fotósoknak volt fájó, hiszen úgy kellett dolgozni az első dal alatt, amíg fotózhattunk, hogy a függöny alatti kis résen kellett valami értékelhetőt kihozni. Kihívás volt na…
A hangosítás is hibátlan. A hangszerek eszméletlenül szólaltak meg. Talán csak Maynard volt kicsit hátra hangosítva, de tekintve, hogy egész koncerten a dob melletti emelvényen volt hátul, ez nem is meglepő.  Egy szó mint száz, technikailag hibátlan koncert volt.  De hát ez a Tool, ha nem lenne az, akkor forradalom törne ki a nézőtéren. Apropó nézőtér.. A zenekar kérésére direkt ülőre szervezett koncert bruttó húsz másodpercig volt ülő, ezután a közönség fele állva tombolta végig a majd két és fél órás koncertet, de nincs is ezzel baj.

Ennyit olvasva magamnak sem hinném el, hogy hiányérzetem van a buli után, de mégis. Egyfajta szürkeség lepte be azt az időt amíg játszottak…

A tizenhárom év után megjelent Fear Inoculum, így három év távlatából sem hozta azt, amit az ember elvárt volna ennyi év kihagyás után. Már régebben is megírtuk, hogy mintha csak a 2006-os 10,000 days “B oldalas” dalainak kiadása lenne. Jó, jó, de többet vártunk. A koncert fele azonban értelemszerűen erre az albumra épült. Nyilván nem lehet mindenki szájízére szabni a setlistet, de szerintem lehetett volna erősebb is.
Ami viszont sokkal nagyobb probléma, hogy egy megfáradt Toolt láttunk. Megértem, hiszen egy négy hónapos turné utolsó állomása voltunk. A zenekar féllábbal már otthon volt, és különösen MJK teljesítményében ez meg is látszott. Egyetlen dal volt amikor a dobok mellett lévő emelvényéről előre jött, akkor is csak a többiekkel leülni egy székre és úgy előadni az aktuális dalt. Valahogy azt éreztem, hogy frontember nélkül érkezett meg a zenekar. Röges ellentéte volt a buli annak amit 15 éve láttam a Sziget Fesztiválon.
Jones, Carey és Chancellor jobban odatette magát, rajtuk nagyobb akarást éreztem a buli alatt, de az egész azért nem állt össze. Elfáradtak, hosszú volt a turné, ők is közelebb vannak már a hatvanhoz, sőt Danny Carey már el is múlt.  A koncert végén a gyors közönség megtapsolás után, le is vonultak a színpadról, hogy aztán egyből beüljenek a buszba, ami már akkor elhagyta az Aréna parkolóját, amikor a legtöbb rajongó még csak a táskáját szedegette fel a széke mellől. 

A Tool egy színház, egy végletekig precíz, minden apró részletében tökéletesre csiszolt gyémánt. A körítés mindig is a show szerves része volt, a látvány ugyanúgy felelős volt az összképért mint maga zene, és az előadásmód. A látvány most is hibátlan volt, ahogy a zene is. Az előadásmód sikerült kicsit sótlanra, erőtlenre.

Feltörekvő zenekarok szokták mondani, mikor három havernak koncerteznek, egy vidéki klubban, hogy legalább tartottak egy jó kis nyílt próbát. A Tool most tartott egy hibátlan nyílt próbát, épp csak 10 000 embernek. De azért ugyanúgy szeretjük őket, és ha legközelebb jönnek, nem lesz kérdés, hogy ott leszünk e.

Cikk és fotók: Pásztor Csaba ‘Kieron’