Miután belenéztem véletlenül a werkfilmjébe valamelyik kereskedelmi csatornán, két perc után eldöntöttem, ez egy „fabatkát” sem ér és nem is fogom megnézni. Pár nappal később Ati barátom, aki szintén horrorfilm rajongó, addig győzködött, míg rászántam 88 percet az életemből. Mindezek után olvastam a fórumon, hogy firkászok kerestetnek a rocközön oldalára és meg is született az elhatározás: firkálok valamit.
A nagy rákészülés után a film élménye csak két percig tartott. (Hány dologgal vagyunk így az életben? J) Az intro alatt Metallica 1984-es, For whom the bells tolls opusa alatt a zombivá vált emberek üldözik a „normálisakat”.
Szépen kilassított akciójelenetekben gyönyörködhetünk a vértől fröcsögő zombi fejekben és a menekülő, rémült áldozatokban. Pusztulás és káosz mindenütt, „akikért a harangok szólnak” – és természetesen kicsit értünk is, ha végig szenvedjük a filmet…              
Ezt azonban itt még nem tudtam és ezek után biztos voltam benne, hogy egy jó kis horror – vígjátékot fogok megnézni, de csalódnom kellett. Idióta karakterek, cél nélküli történettel, a legcsekélyebb mondanivaló nélkül.            
A legkeményebb, legtökösebb figura Tallahassee (Woody Harrelson – Született Gyilkosok) életcélja, hogy sütit találjon a pokollá vált világban.
Columbus ( Jesse Eisenberg –   Kalandpark) saját idióta szabályokat állított fel, aminek köszönhette az életben maradását. A filmet az elsőfilmes (remélhetőleg utolsófilmes) rendező, Ruben Fleischert ezekre a szabályokra próbálja humorosan felfűzni.                        
A két úr mellett természetesen két hölgy is a menekülő csapat része. Ebből az egyik kislány (Abigail Breslin) 12 éves és nem értettem, mit keres egy horror – vígjátékban. A másik hölgy, Emma Stone már 1988-as születésű, így vele már néhány csókjelenetet is elcsíphetünk. A kerettörténet kissé elcsépelt: pár túlélő menekül a zombik elől, de nem ám egy biztonságot nyújtó földalatti támaszpontra vagy egy másik bolygóra, hanem egy vidámparkba. Útközben meglátogatják otthon Bill Murry-t is, így már van valami húzónév is a szereplők között.            
Betétdalok közül Metallica vitathatatlanul viszi a pálmát, a film egyetlen pozitívumaként. Mellettük megemlíteni érdemes talán The Black Keys: Your Touch vagy a  Blue Öyster Cult: Don’t Feat The Reaper c. dalokat.            
Remélem, legközelebb egy olyan filmet fogok kifogni, ami nem fog csalódást okozni. Talán Rob Zombie: Halloween II. része vagy a Paranormal Activity?

2009. november 25-én lesz látható a hazai mozikban a Zombieland.