Ez lett az Álomharcosok! A film egyszerre lett félelmetes, lebilincselő, ugyanakkor humoros is. Gyakorlatilag ennél a filmnél kezdett kirajzolódni a mára már egyértelműen Freddyre jellemző fekete humor. Hihetetlen a pali! Minden egyes gyilkosságánál van egy frappáns beszólása, amely után foghatjuk a hasunkat. Ráadásul itt még többet megtudunk a kilétéről. No de kezdjük az elején! Egy szép szőke leányzó (Patricia Arquette) pizsamában üldögélve, újságpapírból ragasztgat egy házikót. Néha a szempillái lecsukódnak, amire gyorsan összerezzen, aztán gyorsan tolja magába a különböző koffeinos cuccokat. Ugye ismerős? Innen is tudjuk, semmiképp sem szeretne elaludni, mert az végzetes lehet a számára. Már itt jött az első ötcsillagos megoldás a filmben. Azért, hogy még véletlenül se aludjon el, bekapcsolja a magnót, a hangerőt meg csumára tolja. No és mi dübörög fel a hangfalakból? Dokken- Into The Fire! Mondtam is magamban: ez igen! Erős kezdés! Aztán berongyol az anyuci a szobába, hogy lekapcsolja a magnót. Itt jött a második csillagos ötösöm! Az anyukát ugyanis a magyar származású Gábor Zsazsa alakítja. Persze nem ezek miatt tartom a sorozat legjobb részének az Álomharcosokat! Az egyik ok, a zseniális, fordulatokkal teli forgatókönyv. Mivel az imént említett Kristent rémálmok gyötrik és az orvosok sem tudnak mit kezdeni. Az anyukája bedugja egy kórházba, ahol több fiatalt is hasonló problémákkal „kezelnek”. Naná, hogy mind ugyanarról a rémes pasiról álmodik. Az orvosok is tanácstalanok, ezért egy speciális doktort hívnak segítségül, akit Nancy Thompsonnak (Heather Langenkamp) hívnak. Bizony, a forgatókönyvnél Cravenéket a „vissza a gyökerekhez” elv vezérelte. Így került vissza a sorozat első részének főszereplője. Nancy persze tisztában van a dolgokkal, de azt mondjuk nem tudom, honnan sejti, hogy az itt szereplő fiatalok, mind azoknak a szülőknek a gyerekei, akik anno Freddy Kruegert elevenen elégették. Erre ugyanis nincs semmi utalás, de ez legyen mondjuk a legkevesebb. Tudja és kész! Mint, ahogy azt is tudja, hogy csak összefogással győzhetnek. És itt kétfelé szakad a történet. A másik orvos, Dr. Neil Gordon (Craig Wasson) szemei előtt néha egy rejtélyes apáca jelenik meg, aki érdekes sztorikat mesél neki. Mesél egy bizonyos Amanda Kruegerről, aki egyszer véletlenül bennrekedt egy intézetben, ahol a legkegyetlenebb gyilkosokat, elmebetegeket őrizték. Persze ha már kiszúrták a nőt, akkor mindegyik meg is tücskölte szépen. Igen ám, azonban a megerőszakolt nő terhes lett és egy fiúgyermeket hozott a világra. Gondolom tudjátok ki ő! Itt látszik, hogy igaznak tűnik az a mondás, ami szerint anya csak egy van, de apa ki tudja hány lehet! (he-he) Hát a mi Freddynknek állítólag 100 körülire rúgott. Szóval ez a titokzatos apáca arra biztatja Dr. Gordont, hogy találja meg Freddy maradványait és temesse el megszentelt földbe. Így végleg megszabadulhatnak a gonosztevőtől. Mivel a doki azt sem tudja ki az a Freddy, ezért a maradványok felkutatásában Nancy apukája lesz a segítségére, aki nyilván tudja merre lehet, mivel aktív részese volt anno az emberégetésnek. Így tehát két szálon fut az esemény és kijelenthetem, hogy egyetlen perc unalom sincs. Míg Nancy és a csoport gyerek a közös álom során próbálnak győzni, addig a doki és a mára alkoholistává vált apuci Freddy maradványait kutatja. A film végén persze ismét jön a happy end, de ezúttal némi szomorúsággal fűszerezve. Chuck Russell rendező nagy fába vágta a fejszéjét, amikor bevállalta a film rendezését, hiszen korábban csak forgatókönyveket írt. Itt is szerepet vállalt az írásban, de pluszban a direktori székbe is becsüccsent. Nem vallott szégyent, sőt. Mondjuk ilyen forgatókönyvből nehéz lett volna szar filmet összehozni. Gyakorlatilag nincs egy szabad perc, az események végig pörgősek, nincsenek benne uncsi pillanatok. Szintén pozitívum, hogy ebben a filmben Freddy többet gyilkol, mint az első két részben (leszámítva persze a második részben látható kertipartis megjelenését). Ráadásul a halálnemek, amelyekkel áldozatait szedi szintén ötletesek és felettébb változatosak. Itt ismét megemlíteném a fekete humort. Freddy igazi karaktere itt teljesedett ki, morbid beszólásai, csipkelődős dumái után milliók kedvencévé vált. A szereplők ebben a részben sem nyújtanak Oscar-várományos produkciót, de az tény, hogy mind Patricia Arquette, mind pedig Laurence Fishburne (és itt még nem volt olyan kalács pofája, mint a Mátrixban) ezzel a filmmel indult el a siker felé. A mozi látvány terén is kiemelkedik az előző részektől. A filmes trükkök mai szemmel is teljesen rendben vannak, az operatőri munka is egészen kiváló.
A végére hagytam a számomra szintén nagyon fontos momentumot. Ez pedig a zene! Már említettem, hogy a film elején felcsendül egy korai Dokken nóta. Igen ám, de a zenekar kimondottam írt is egy dalt a filmhez, aminek mi más is lehetne a címe, mint a Dream Warriors. Egyszerűen zseniális szerzemény, ami annak a tendenciának is elindítója volt, hogy a későbbi részekben is találkozhatunk fasza dübörgős rockzenékkel. Itt már csak idézőjelesen jegyzem meg, hogy a filmhez való konkrét zeneírás itt újdonság volt, azonban egy évvel korábban, a Péntek 13 sorozat készítői ezt már elsütötték, amikor Alice Cooper a horror nagy zenei mestere He’s Back (The Man Behind the Mask) címmel dalt írt a Péntek 13 hatodik epizódjához. Az a dal a horror másik nagy ikonjáról, nevezetesen Jason Voorheesről szól. Azt a szerzeményt is melegen ajánlom.
Rémálom az Elm Utcában 3 (Álomharcosok) (A Nightmare on Elm Street Part 3: Dream Warriors) /1987/
Bemutató: 1987. február 27.
Forgalmazó: New Line Cinema
Hazai dvd megjelenés: 2011. február 15. (Fórum Home Entertainment)
Rendező: Chuck Russell
Forgatókönyvíró: Wes Craven, Bruce Wagner, Frank Darabont, Chuck Russell
Zeneszerző: Angelo Badalamenti
Operatőr: Roy H. Wagner
Vágó: Terry Stokes, Chuck Weiss
Szereplők:
Patricia Arquette (Kristen Parker)
Robert Englund (Fred Krueger)
Laurence Fishburne (Max)
Heather Langenkamp (Nancy Thompson)
Craig Wasson (Dr. Neil Gordon)
