Legújabb KépSorock rovatunkban ismét egy sorozatot veszünk elő. Az is lehet, hogy tőlem az elkövetkezendőkben csak szériákat kaptok, hisz a filmgyártásnak ezek az alkotások is szerves részeit képzik. Ma egy hazai legendás műhöz térünk vissza, ami a 80-90-es évek Magyarországának legnagyszerűbb leírása, legéletszerűbb átadása a TV nézők felé. Gondolom ennyiből is kitaláltátok, hogy az 1978 és 1999 között futó Szomszédok teleregényről lesz szó.

Cselekménye a gazdagréti lakótelep egyik panelházában élő emberek, családok és ismerőseinek mindennapjait, életét meséli el, apró-cseprő gondjaikat, mindennapi problémáikat, a kor jellemző helyzeteit, történéseit dolgozza fel 30 perces epizódokban. Három család története indul el. Vágásiék − fiatal tanítónő−nyomdász pár − albérletből költöznek új lakásba. Takácsék − nyugdíjas házaspár − házát az M0 autópálya építése miatt szanálják. Velük költözik Alma is, az unokájuk. Magenheimék − orvos−kozmetikus házaspár − sokéves spórolás után jutnak végre rendes lakáshoz. A három család egy új lakótelepi ház azonos emeletére költözik. A sorozat legfontosabb erénye, hogy az átlagember szintjén és megélhetési körülményeivel meséli el a szereplők életét, így nyugodtan mondhatjuk az egyetlen olyan alkotás, ami tényleg a mi életünkről is szólt. Nem csak a három család és rengeteg másik rokon és szereplő mindennapjait mutatja be hitelesen a Szomszédok, hanem a hétköznapi gondokat, problémákat is. Sokszor kerül szóba az akkor zajló balkáni-háború, a rendszerváltás, a nemzetközi és hazai politikai helyzet, persze sosem elfogultan, hanem mindig az átlagemberre mért hatásával bemutatva. Az aktuális részek végén jópáran egy-két mondatos szösszenetekkel összegzik az élet hibáit, gondjait, ezzel is nyomatékosítva a sorozat élethűségét.
A két hetente vetített epizódokban, azáltal is közelebb érezhette magát a néző a szereplőkhöz, hogy a  technika amivel felvették a sorozatot még nagyon kezdetleges volt. Nem voltak tökéletesen megvágott jelenetek, hangszigetelt stúdió csak statisztákkal. Sokszor a statiszták az utca emberei voltak, akik nem voltak beavatva, így átlagemberként viselkedtek. A színészek nem előre betanult mozdulatokat tettek, hanem abszolút spontán, mintha tényleg így élnének, játszották szerepeiket. Nem is igazán jó a játszották kifejezés, hanem inkább az átélték szó való ide. És el is érkeztünk a Szomszédok legerősebb értékeihez, a színészekhez. Mert itt tényleg azok játszottak. Hazánk legjelesebb karakterei, a nemzet színészei, Kossuth és Jászai Mari díjjak százainak tulajdonosai. Zenthe Ferenc, Komlós Juci, Raksányi Gellért, Palócz László, Máriáss József, Pásztor Erzsi, Csűrös Karola, Kézdy György és még sorolhatnánk. Rengeteg jó színész akik azóta is a színpadokon állnak, -mert ők elsősorban színházi színészek- tette fényesebbé a TV nézők estéit.. Sok olyan karakter is itt bukkant fel először, akik azóta szintén nagy karriert futottak be. Gondolok itt Ábel Anitára vagy Bajor Imrére. A teleregény 12 éven keresztül futott,  és az egész országot a képernyők elé ragasztotta, aztán mint minden jónak, ennek is  vége lett. A kereskedelmi TV csatornák megjelenésével a Szomszédok nézettsége nagyon csökkent. A RTL klubon megjelenő Barátok Közt konkurencia lett. A nyugati mintára megcsinált sorozat lett végül a veszte ennek az örökzöldnek. Nem is értem miért hisz míg a Szomszédokban valós történeteket játszanak igazi színészek, addig a Barátok Köztben, „zs” kategóriás szereplők, játszanak el valami teljesen szürreálisat. Sajnos az emberei butaság és az igénytelenség végül is utóbbi mellett tette le voksát, így 1999. december 30-án a Szomszédok végleg elköszönt. Az utolsó epizódban szilveszteri kirándulásra mentek a főszereplők, ahol álneveket kaptak. Ezek az álnevek stílusosan a valóéletbeli neveik voltak, így bemutatkozással köszönt el a TV nézőktől a szereplőgárda. Persze a közszolgálati csatornák azóta is műsorra tűzik a sorozatot, és az interneten is fellelhető minden.

Megnéztük, átéltük, elfogadtuk, nevettünk , együtt éreztünk, ez volt a Szomszédok és ez volt a varázsa. Az utolsó rész végén valami eltűnt a magyar sorozatgyártásból ami azóta is hiányzik, ez pedig a nézőközpontúság. Voltak hibák, voltak bakik, de valós volt és a miénk.
Érdekességként néhány baki a sorozatból:
A 2. részben Alma idegenvezetése közben a városnéző busz körbe-körbe megy a Roosevelt téren, a buszban ülő statiszták mindent filmeznek, csak az ablakon kifelé nem.

Az erdészet igazgatója a 28. fejezetben az egyik főmérnökségre pályázó jelöltet Illés Pistiként említi. A 30. fejezetben és a továbbiakban Illés Karcsi néven szerepel.

A 29. részben, mikor Julcsit megharapja a kutya, a Lantos utca 4.-be várják a kutya gazdáját az oltási könyvvel, miszerint ez a Szomszédok lakcíme, Lantos utca 8. helyett.

A 34. részben a 6:03-nál a régészeti lelőhelyen a statisztákat már mutatja a kamera, amint azok állnak, mindannyian egy pontra – valószínűleg a rendezőre – néznek, majd egyszerre elindulnak. A statiszták (köztük egy idősebb hölgy, igen feltűnő mintás ruhában) a főszereplők előtt sétálnak el a többiekkel együtt, majd a vágást követően hirtelen kb. 30 méterrel odébb, a főszereplők háta mögé kerül mindenki.

A 81. epizódban Etus és egy kereskedő ismerőse (Gyula) a korábban nála lakó erdélyi asszonyt kísérik ki a Nyugati pályudvarra. Az első jelenetben egy 2. osztályú kocsi előtt folyik a búcsúzkodás (Gyula be is pakolta az asszony poggyászait a kupéba), majd egy pár perccel későbbi jelenetben egy 1. osztályú vasúti kocsi van az előző 2. osztályú helyén és az erdélyi asszony abban az 1. osztályúban utazik el.

Szelényi Jánost miután lábon lőtték, lábadozni kezd, és eleinte (75. epizód) a bal lábát teszi fel (pihenteti), majd a következő epizódban (76. epizód) a jobb lábát, a 77. epizódban pedig újra a balt.

Amikor Bőhm bácsi gyűjtési estet szervezett, akkor Sümeghy is fellépett, azonban Palócz Lászlóként jelentik be, hogy ő következik.

A 77. epizódban Bőhm felmegy Szelényihez sakkozni. Eleve két feles-pohár van az asztalon, pedig “Taki bácsi” előtte ment el és nem ivott, csak odaadta a vodkás üveget.

A 98. epizód végén Juli Trabantja jön szembe a kamerával. A vezető oldali szélvédőrészen már nagy lyuk látszik, még mielőtt a másik kocsi nekihajt Juliénak.

A 108. részben, mikor a Stúdióban megszólal a riasztó, hamarabb hallgat el a sípolás, mint ahogy Gábor Gábor a kapcsolóhoz nyúl a szekrényben.

A 148. fejezetben Mágenheimék becsengetnek Taki bácsiékhoz, hogy köszöntsék a karácsonyt. Amikor János ajtót nyit és beinvitálja őket, Vágásiék ajtaja is kinyílik és ők is csatlakoznak a társasághoz. Vágásiéktól Feri, Jutka, Matyi és Feri öreg nyomdász barátja, Ottakán Géza érkezik. Feri visszaszól Ottakánnak, hogy csukja be az ajtót, mire az behúzza maga mögött, de az ajtó visszanyílik, az öreg nyomdász még visszanézve ezt észleli, mégis továbbsodródik a tömeggel Takácsékhoz. Az ajtót eközben valaki (vélhetően egy stábtag) belülről lassan becsukja.

A 204. epizódban (kb. 8:35 percnél) úgy festik a mesterek a háttérben a pinceszobát fehérre, hogy a pemzli a plafontól kb. 20 cm-re mozog a levegőben.

A 299. fejezetben Csaba, a földrajztanár Eszternek szólítja Veronikát (valóságban a neve Timkó Eszter).

Még a kezdeti részekben Magenheim úgy mér vérnyomást, hogy a fonendoszkóp nincs a fülében.

A 325. epizódban Vágási Feri egy Ikarus 435 autóbuszról száll le. Ám a következő snittben az látható, hogy egy Ikarus 280-as indul el mögüle.

És akármennyire hihetetlen még egy ilyen alkotásnak is volt rock zenei vonatkozása. Szállóigévé vált azóta az „Etus kemény rockot hallgat” kifejezés. Ki ne ismerné ezt a klasszikus jelenetet?
Ha esetleg van ilyen azonnal pótolja be.
10/10