A következő cikkben, egy olyan regényadaptációról lesz szó, amely méltánytalanul kevés elismerést kapott a filmvilágban ( szinte végig a Forrest Gump árnyékában maradt), ám annál több nézői szavazatot kapott a „legjobb filmek” listáján. Stephen King azonos című könyve alapján a film A Remény Rabjai címet viseli.
rendező: Frank Darabont
író: Stephen King
forgatókönyvíró: Frank Darabont
zeneszerző: Thomas Newman
operatőr: Roger Deakins
jelmeztervező: Elizabeth McBride
producer: Niki Marvin
executive producer: David V. Lester, Liz Glotzer
látványtervező: Terence Marsh
vágó: Richard Francis-Bruce
szereplő(k):
Tim Robbins (Andy Dufresne)
Morgan Freeman (Ellis Boyd Redding)
Bob Gunton (Warden Samuel Norton)
William Sadler (Heywood)
Clancy Brown (Hadley kapitány)
James Whitmore (Brooks Hatlen)
Gil Bellows (Tommy Williams)
Larry Brandenburg (Skeet)
Paul McCrane (Guard Trout)
Filmkritikusok eltérő elemeket véltek felfedezni a filmben, pl: keresztény tanmese, személyes integritás, stb. E cikknek nem célja, hogy ebben állást foglaljon.
A film 1947-ben indul és egy ártatlanul, közvetett bizonyítékok alapján elítélt bankárról szól, akit feleségének és annak szeretőjének a meggyilkolásával vádoltak meg. Andy Dufrense ez a bizonyos bankár, aki a kérdéses éjjelen igencsak ittas állapotban volt, így ő sem teljesen biztos ártatlanságában, de önmagában való hite azt súgja, hogy nem ő követte el a gyilkosságokat.
A bíró elítéli, így Andy börtönbe kerül, ahol összebarátkozik Ellis Boyd “Red” Reddinggel, aki már 20 éve ül a fegyintézetben, és akinek épp akkor utasítják el sokadszorra, a szabadlábra helyezési kérelmét. „Red” csempészettel foglalkozik a börtönben, állítása szerint mindent be tud szerezni, így az Andy által kért plakátot és régészkalapácsot is.
Gyorsan megjegyezném, hogy a film a fény-árnyék arányokon és a kamera-beállításokon túl az emberi viselkedésekkel ( beszéd, testbeszéd, mimika ) is szemlélteti a börtön és a kinti világ közti különbségeket. Ez folyamatosan jelen van a filmben, gyakran az elítéltek is a két világ közti átjárás problémáit feszegetik, így pl az úgynevezett Intézményfüggőséget is.
A történet ott kezd bonyolultabbá válni, amikor Andy, bankár végzettsége révén, börtönmunka közben kéretlen tanácsot ad egy fegyőrnek, aki így mentesül az adók alól. Kis idő múlva Andy intézi a börtön összes dolgozójának a pénzügyeit, amiért külön kiváltságokat kap és megbecsülést. Hozzá kell tenni, hogy Andy karaktere mindig a környezettől különálló kis valami, mint egy sziget a tenger közepén. Stílusa, viselkedése és világnézete is különbözik mindenkiétől.
A fő spíler a történetben a börtön igazgatója, aki illegális ügyletekbe bonyolódik, de Andy segít tisztára mosni a lóvét. Az igazgató azonban kapzsi, így újra és újra a rab segítségére szorul. Itt több érdekes dologra is felfigyelhet a néző, pl felteheti a kérdést, ki is a valódi rab? A férfi, akit ártatlanul elítéltek, de relatíve jól él a börtönben, vagy a „szabad” igazgató, aki egy visszahúzódó elítélt munkájától függ.
A filmben megjelenik a nemi erőszak is, Andy kárára követik el ezt a tettet, ami első hallásra hatásvadászatnak tűnhet, de oka van ennek a jelenetsornak is. Már említettem Andy különös jellemét, amelyet még ez a megaláztatás sem tör meg, sőt nemsokára pályázatot kezd írni, hogy a börtönbe új könyvek érkezhessenek. Éveken át, minden nap levelet küld a hivatalos szervnek, ami végül engedélyezi saját könyvtár berendezését a börtönben. Ez hatalmas siker a bankár számára, s egyben jól példázza, milyen kevesen is múlik az életben maradás.
Mielőtt az újabb fordulatra térnék, engedjétek meg, Kedves Olvasók, hogy még ejtsek néhány szót az ún. intézményfüggőségről. Ez a fogalom azt jelöli, amikor egy személy, olyan hosszú időt tölt egy adott környezetben, hogy azt tartja természetes élőhelyének, annak szabályaihoz idomul. Andy és Red barátja, egy öreg könyvtáros, akit szintén elítéltek, de aztán pár évtized múlva kiengednek a börtönből, belehal ebbe a függőségbe, ugyanis képtelen visszailleszkedni a társadalomba és felakasztja magát.
Andy utolsó dobása előtt jó hírt kap, egy fiatal rab érkezik a börtönbe, aki tisztázhatná őt, tanúskodhatna és kiderülne, hogy ki is a feleségének valódi gyilkosa. Ekkora azonban az igazgató már oly mértékben függ Andy pénzügyi segítségétől, hogy megöleti a fiatal rabot, hogy főhősünk ne szabadulhasson. Ám bankárunk itt lép egyet azon a bizonyos sakktáblán és ahogy eddig, most is orránál fogva vezeti a börtön minden tagját.
Miközben az igazgató ruháját és cipőjét takarítja, kicseréli a ruhadarabokat, majd a régészkalapáccsal évekig vájt alagúton át ( amit egy akkori modell plakátjával takart el), megszökik a börtönből. Hatalmas húzás, hogy a film elején, a börtön igazgatója a Bibliát mutogatva mondja a raboknak: „ Ennek forgatása szabaddá tesz”. Andy, hogy elrejtse a kalapácsot, a biblia lapjaiba rejti azt, így kiszabadul. Csillagos ötös a készítőknek!!!!
Jópár fontos és érdekes jelenetet ( így a végjátékot) is kihagytam a cikkből, mert lehetetlen jól leírni azt a hangulatot és varázst, amit a film nyújt számunkra. Mindenki számára ajánlom, aki egy igazán nehéz, mondanivalóval teli filmre vágyik!
Jó szórakozást!
