Majdnem egy év telt el az Analog Music Hall és a Kill Monday Management által közösen szervezett tehetségkutató első fordulója, és a döntő között. Ugyan a pandémia közbe szólt a lebonyolításba, de ennek ellenére, vagy pont ezért igen szépszámú közönség előtt tegnap végre pont került a végig magas színvonalú megmérettetés végre. Harminc induló után végül tegnap négy zenekar vette birtokba az Analog nagy termének deszkáit, hogy még egyszer, utoljára bebizonyítsa a zsűrinek, hogy miért is nekik kéne megnyerni a versenyt, és a vele járó értékes díjakat. A bírák ezen az estén nem kisebb szakmabeliek voltak, mint Radnóti Zsuzsi a The Hellfreaks, Kátai Tamás a Thy Catafalque, Veres Gábor a Watch My Dying, Zahorán Csaba az Ektomorf zenekarokból, és Forray Tamás a Metal.hu főszerkesztője.

Fél hét után pár perccel aztán az este első versenyzője a négytagú Sins lépett a színpadra. Kérdés sem volt, hogy aki idáig eljutott, az már nem hibázik. A húszperces etapban amit kaptak a bandák, egy végig energikus, a szemeket a színpadra szögező showt kaptunk a csapattól. Az alternatív témákkal nagyon ügyesen operáló zenekar, tökéletesen vegyíti a klasszikus metál riffeket, az elszálósabb dallamokkal, így mindig van valami ami érdekes a fülek számára. A zsűri is pozitívan értékelt, de ez egy döntőben már nem is kérdés. Erős kezdése volt, egy még erősebb estének.

Gyors átszerelés után a Petricor következett. Az este első zenekara, ahol a gyengébbik nem is képviseltette magát, ráadásul egyből két taggal. A csellóval megtámogatott, frontcsajos zenekar nem esett bele abba a hibába mint oly sok hasonló felállású társuk. Miszerint annyira elsodródnak a szimfonikus hangzás irányába, hogy az ilyen stílusú zenekarokkal extrémen túltelített piacon, senki sem kapná már fel a fejét egy újabb bandára. A Petricor, az objektív zeneszeretők számára is élvezhető progresszivitást keveri, egy erősebb, karcosabb metállal. A cselló, mint ritmus eszköz van jelen és nem mint önálló klasszikus hangszer, és Bótyik Borostyán énekesnő sem a teátrálisabb vonalat erősíti hangjával, hanem a Lzzy Hale féle dögösebb, rockosabb hangú tábort erősíti. De a teljes bandáról elmondható, hogy végtelen alázattal és profizmussal teszi oda magát. Annak ellenére, hogy a banda sem rég óta van jelen a hazai undergroundba, és a tagok is fiatalok, szinte tapasztalat nélkül még nagyon a pályájuk elején vannak, már is egy összeszokott, profi produkciót tettek le az asztalra. Ez tükröződött a zsűri értékelésekor is.

Következett az este azon része, amikor ami elromolhat, az el is romlott. Az ICENAP koncertje előtt nem akart összeállni a technika, bő félórás csúszásba kerültünk. Tóth Martin énekesnek külön pacsi jár, hogy ezalatt a harminc perc alatt egy önálló stand up showt nyomott a színpadon, hogy se a közönség, se a zsűri ne unatkozzon a várakozás alatt. Nagy nehezen aztán beindult az ICENAP gyilok gépezete. A pont a napokban új kislemezzel jelentkező négyes nem azért jött fel a színpadra, hogy a családi kerti partihoz kellemes háttérzenét biztosítson. Azért jöttek, hogy aki esetleg még eddig nem mozdult meg, az is táncra perdüljön. A new york-i HC vonalat erősen súroló banda igazi fesztivál hangulatot keltett. Éppen ezért róluk tudom leginkább elképzelni, hogy hamarosan egy szabadtéri rendezvényen is elcsípem őket. Tipikusan az a zenekar, akit ha nem is ismersz és egy sörrel sétálsz egy rendezvényen, de meghallod a gyilkos riffeket, meglátod az erősen extrovertált énekest a színpadon, tuti  ott ragadsz bólogatni egy kicsit. De hát a HC már csak ilyen, bevonz, odaszegez, megöl. Erős volt nagyon az a húsz perc amit az ICENAP tolt.

Végezetül a The Soul Experience következett. Aki nem ismerte a zenekart, az is sejthette már a csapat nevéből is, hogy most valami experimentális, progos produkció fog következi.  És milyen jó volt amit láthattunk, hallhattunk. A keményebb modernebb dallamokat, a hetvenes évek klasszikusabb prog vonalának zongora/orgona témáival tökéletesen vegyítő banda egy igazi zenei utazásra hívott minket. Ez az a fajta zene, amit én személy szerint nagyon sokáig tudnék elhallgatni. Változatos, kísérletező, még sem öncélú. Minden tag egyénként van jelen a színpadon az összkép még is egységes. A prog magasiskolája. A legszomorúbb dolog az egészben, hogy ez a fajta zene sajnos itthon még minidig nagyon réteg. Amennyire Nyugat-Európában már bekerült a fősodorba a modern-prog, itthon még mindig nem az igazi az elfogadottsága, ismertsége. De remélem ez hamarosan változik, mert egyre több ilyen zenekar van Magyarországon, és előbb utóbb csak feltűnik majd a hallgatóság szélesebb köreinek is mekkora érték egy ilyen banda.

 

Most jött az igazán feszült része az estének. Az öttagú zsűri és a főszervező Gerő Andris elvonultak tanakodni. Közben a közönségszavazás is zajlott, hiszen nem csak a négy zenekar sorsáról volt hivatott dönteni az este, de a komplett mezőnyből is kiválasztásra kerültek a legjobb hangszeresek és énekes is. Egy jó háromnegyed órás várakozás, izgatott lábjárás, körömrágás és persze alkohol fogyasztás után aztán elérkezett a pillanat, hogy a majd egy évig húzódó eseménysorozat végre lezáruljon.

Kiosztásra kerültek a különdíjak, illetve eldőlt, hogy hova kerülnek az értékes nyeremények. A dobogós zenekarok és a különdíjas zenészek értékes nyereményeit számos szponzor biztosítja: a Kékmadár Hangstúdió és a Kill Monday Records többek között stúdióidőt ajánlott fel egy kislemez vagy egy dal felvételéhez, az Artphetamin egy lemezborító elkészítését vállalta, míg a Kill Monday Management online promóciós kampányokat, a metal.hu fizikai és digitális lemezmegjelenést, az Analog Music Hall és a Powerground Management pedig koncertlehetőségeket biztosít. Ezenfelül az Eurythmics Kft., az Intermuzika Hangszerbolt, a Hangszerarzenál, a Tewecables és az Artbeat Drumsticks különböző tárgynyereményeket és vásárlási kedvezményeket is nyújt a nyertesek részére.

A zsűri nehezen meghozott döntése után végül a negyedik helyen a Sins végzett. Meglepetés nyereményként, jövőre a Fatal Error társaságában mehetnek majd koncertezni.
A dobogó legalsó fokára a The Soul Experience állhatott fel, akik extra díjként, jövőre felléphetnek az Abaliget Prog Camp-en hazánk legerősebb progresszív zenére irányuló fesztiválján.

A második helyet a technikai nehézségeket is remekül kezelő ICENAP kapta meg, akik a főszervező Gerő Andris új zenekarával mehetnek majd turnéra grátiszban.
Míg az I. Analog/Kill Monday Management tehetségkutató győztese, mondhatni megérdemelten a Petricor lett, akik ráadásul majd a Tales of Evening headliner bulija előtt is bizonyíthatnak, még nagyobb közönség előtt.

Közös fotózások, örömködések, ölelések, gratulációk perce következett, majd egy éjszakába nyúló buli.
Az Analóg első tehetségkutatója jelesre vizsgázott. Kiváló szervezés, remek zenekarok, minőségi zsűri.

A Rockvilág.hu nevében mi is köszönjük, hogy ezt végig kísérhettük, foltozhattuk, az első fordulóban még zsűrizhettük is.  Giga pacsi a szervezőknek, és a zenekaroknak is , találkozunk a folytatásnál!