Nyolcvanéves korában elhunyt a rocktörténelem egyik legnagyobb dobosa, Peter Edward „Ginger” Baker. Legtöbben az Eric Clapton-féle Cream alapító tagjaként ismerték, mint a hatvanas évek klasszikus bluesrock stílusának mesterét, de később több tucatnyi formációban, több száz lemezen játszott, a jazz, a blues, a pszichedelikus rock, sőt a punk, a pop, a metal, a világzene műfajában. Ő „találta fel” a duplalábdobos hangzást, amely az extrémmetal-műfajokban lett kötelező elem. A könnyűzene történetének egyik legnagyobb hatású figurája volt, dobosok generációi tekintették példaképüknek.
Bő egy hete számoltunk be róla, hogy egy meg nem nevezett súlyos betegség gyűrte maga alá a Cream dobosát, Ginger Bakert, aki súlyos állapotban került kórházba. A korábban már szívműtéten is átesett, de komoly tüdőproblémákkal és degeneratív ízületi gyulladás okozta hátfájással is küzdő, nem feltétlen könnyű természetű veterán zenész az utóbbi időkben már a turnézással is kénytelen volt felhagyni. Bár az utóbbi napokban reménytkeltő hírek is érkeztek az álapotáról, sajnos a zenész ma távozott az élők sorából. Baker halálhírét a család jelentette be a Twitteren. Baker békésen” távozott az élők sorából.
Nyugodjék békében!
Ginger Baker Angliában, Lewishamben született 1939. augusztus 19-én Peter Edwards Baker néven. Zongoristaként és trombitásként kezdte, de egy évtizeddel a legendás Cream megszületése előtt már a dobok mögé ült. 15 évesen kezdett dobolni, majd az ismert brit jazz dobosnál, Phil Seamennél tanult. 1962-ben Charlie Wattsnak, a Rolling Stones dobosának segítségével elszegődött a brit blues egyik legrangosabb együttesébe, az Alexis Korner vezette Blues Incorporatedbe. Itt játszva ismerkedett meg Jack Bruce basszusgitárossal, és noha gyakran összekaptak, később a Graham Bond Organizationben, majd a Creamben, a rocktörténelem egyik legkorábbi szupergroupjában is együtt zenéltek.
A Cream triót 1966-ban hozta össze Ginger Baker és Eric Clapton gitáros, és noha 1968-ban már fel is oszlottak, zenéjük óriási hatással volt a kemény rock világára. A trió feloszlása után újabb szupercsapat, a Blind Faith következett Claptonnal, Stevie Winwooddal és a kitűnő, bár kevéssé ismert basszusgitárossal, Rick Grech-csel. A “Vakhűség” zenészei fél év múlva hűtlenek lettek egymáshoz.
A dobos a 70-es években több éven át Afrikában élt. 1970-ben egy saját lemezt adott ki, majd megalakította a Ginger Baker Airforce nevű együttesét, amelybe fúvósokat is bevont. Tíznél is többen voltak olykor a színpadon, kitűnő lemezeket készítettek. Baker megkedvelte a soulritmusokat és az afrikai zenét, játszott a nigériai Felával. Visszatért hozzá Eric Clapton és Winwood is. Ez a társulat sem volt túlságosan hosszú életű.
Baker 1974-ben Adrian Gurvitzcal, a Gun egykori tagjával alakította meg a Baker-Gurvitz Armyt. Baker a nyolcvanas évek elején a Hawkwindhoz csatlakozott egy lemez és egy turné erejéig, majd néhány évvel később John Lydon Public Image Ltd.-hez csapódott. 1992-ben a Masters of Reality hardrockbanda második stúdióalbumán, a Sunrise on the Sufferbus című korongon működött közre, majd Jack Bruce és az ír származású rock gitáros Gary Moore közreműködésével zenélt a Bruce-Baker-Moore trióban. A remek zenekar azonban csak egyetlen, ám annál híresebb albumot dobott piacra Around The Next Dream címmel.
A dobos 2005-ben újra összeállt Eric Claptonnal egy koncertsorozatra, melynek helyszínei a Royal Albert Hall és a Madison Square Garden voltak, a rajongók legnagyobb örömére. 2009-ben kiadta életrajzi kötetét Hellraiser címmel. Jay Bulger forgatott Bakerről dokumentumfilmet a sokatmondó Beware of Mr Baker, azaz Óvakodj Baker Úrtól címmel, melyben a híres zenész életére, sikereire emlékszik vissza, és igyekszik szertefoszlatni a személyét övező mítoszokat. Jay Bulger nem véletlenül adta filmjének a figyelmeztető címet, ugyanis többen óva intették, hogy Baker mániákus, veszélyes és megközelíthetetlen.
A zenész időközben visszaköltözött Angliába, miután évtizedekig Dél-Afrikában élt 38 ló társaságában. 2013-ban és 2014-ben a Ginger Baker Jazz Confusion kvartettel turnézott, amely Pee Wee Ellis szaxofonos, Alec Dankworth basszista, valamint Abbas Dodoo ütős közreműködésével egy rögtönzött örömzenélés során alakult.
A markáns arcú, nyurga, sovány, félelmetes tekintetű dobos összesen négyszer nősült életében, nem maradt meg sokáig egy helyen, és ahogy maga mondta “29-szer szokott le a heroinról”. A zenész 1981-ben mondott végleg búcsút a “szernek”, amikor Olaszországban egy elhagyott faluba költözve reggeltől estig saját olajfaligetében dolgozott.
