3 fúvós punk zenében? Mi kell még? – Interjú a sCompany tagjaival

Január negyedikén ért véget az S8 Underground tehetségkutatójának legutóbbi kiírása, melyet a sCompany nyert meg a Future Grid és a Rise Beyond Demise előtt.  A versenyről, és a jövőbeni tervekről beszélgettünk a nyertes banda tagjaival.

Sziasztok, Kezdjük az elején. Hogyan jött az ötlet, hogy neveztek az S8 Underground tehetségkutatójába? Miért épp most, hiszen Ti is jó pár éve aktív formáció vagytok, a megmérettetés pedig már nyolcadik éve zajlik. 

SUTYU (dobok): A tavalyi győztes, Vedj együttes énekese is bátorított minket, hogy induljunk el. Nem pusztán a győzelem miatt, hanem azért is, mert nagyon sok ismeretlen ember megjelenik és ez egy jó lehetőség “rajongókat” szerezni. És szerintem ez így is lett!

POZSI (bariton szaxofon): Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár 2019-ben alapultunk, a Covid kicsit megcsúsztatta az indulást és az első koncertünket csak 2021 nyarán tudtuk adni. Az első időszakban a próba – koncert tengelyen mozogtunk, valamiért a tehetségkutatók témaköre az utóbbi 2 évben kezdett csak előtérbe kerülni.

BÖDÖN (harsona): Igazából pedzegettük már korábban is, hol egyikünk, hol másikunk, de a nagy elhatározásra akkor jutottunk, mikor láttuk, hogy tavaly az a formáció nyerte, akinek az énekesét régóta ismerjük és ha nekik sikerült, akkor nekünk nevetve meg kell nyernünk! #vicc

Viccet félre téve, most érett meg bennünk, azaz most értünk meg rá. Voltak már próbálkozásaink, 1-2 jelentkezésünk hasonló megmérettetésekre, de onnan általában már a válogatón kifáztunk, ahogy itt is majdnem, az egyik zsűri említette is, hogy nagyon nem jött be neki a hangzásvilág, az arányok, a stílus ezért a 40 helyek egyik utolsóján csúsztunk be. Az első fordulónk után ezt elmesélte és bevallotta, hogy nagyon örül, hogy végül a többiek véleményére hagyatkozva befértünk, mert élőben sokkal szimpatikusabbak vagyunk neki mi is és a zenénk is, mint azt gondolta volna. Szóval elgondolkodtató, már ez egy olyan visszajelzés, amit lehet meg kell vizsgálnunk, valóban a beküldött anyagainkkal van esetleg baj, vagy csak egy külön szubjektív vélemény volt. De a fő, hogy meggyőztük!!!

Mindenki egyből bele ment abba, hogy elinduljatok a versenyen? Megvolt az egyöntetű döntés hamar, hogy nektek itt és most van erre szükségetek?

PETI (gitár): Viszonylag könnyen belement mindenki, bár azért kellett egy kis noszogatás, ugyanis nem sok jó tapasztalatunk volt eddig a tehetségkutatókkal kapcsolatban. Valahogy úgy érzem, hogy a zenekar koncertkörülmények között tudja a legjobban átadni azt, amit ténylegesen sCompany „élménynek” nevezhetünk, és hát lássuk be, hogy a tehetségkutatók nagy része nem feltétlenül ez a terep. Ezért is tetszett meg különösen az S8 tehetségkutatójának formátuma, ahol ugyan zsűri előtt, de ha úgy vesszük egy mini koncert formájában mutathattuk meg magunkat. A fordulók este voltak, egy olyan helyszínen, ami rendszeresen helyet ad koncerteknek, buliknak, üzemel a bárpult, jönnek az ismerősök, barátok, együtt iszogatunk, jól érezzük magunkat stb… Ezek mind-mind olyan tényezők, amik egy kicsit kizökkentik az eseményt a tehetségkutatók formális világából, ami így egy jóval barátságosabb, életszerűbb környezetben zajlik. Szerintem ez egy jó lehetőség volt arra, hogy ne csak ismerősöktől, barátoktól és a közönségtől kapjunk visszajelzést, hanem egy szakmai zsűri előtt is megmutassuk magunkat. Én úgy láttam, hogy erre nagyon nagy szüksége van a zenekarnak, és így visszatekintve hatványozottan is jó döntésnek gondolom, hogy belevágtunk.

SUTYU: Nem volt kérdés szerintem, nem is készültünk be őszre klub koncertekkel, amikor megtudtuk, hogy bent vagyunk az élő-showban. Úgy voltunk vele, hogy ebbe most mindent bele kell adni.

POZSI: 2023-ban részt vettünk Egerben az Éter Tehetségkutatón. Ott egyöntetű volt a tapasztalat: ezekkel csak nyerni lehet, mivel mind a pozitív visszacsatolás, mind a javítandó dolgokkal való szembesülés fejlődést tud eredményezni. Az egy 1 fordulós tehetségkutató volt, de egyértelmű volt az összhang abban is, hogy egy ilyen többfordulós rendszerben is meg akarjuk mérettetni magunkat. Az már csak hab a tortán, hogy ezt pont ott tehetjük meg, ahová hazajárunk, hiszen az S8-ban adtuk idáig a legtöbb koncertünket.

BÖDÖN: Úgy emlékszem, hogy igen, mindenki rögtön rámondta az Amen-t, mert tovább szerettünk volna lépni, amihez nagy szükség van nem csak a közönségre, hanem szakmai zsűri véleményére is. Ugyanis a közönség tetszését, avagy nem tetszését tudja kinyilvánítani, viszont akik szakmai szemmel próbálják nézni/hallgatni a produkciónkat és véleményt is kérünk tőlük, el tudják mondani, hogy hol van rés a pajzson, avagy mi az, amin fejleszteni kell.

Ezekben nagy volt az egyetértés, hogy szükségünk van értő, külső fülekre-szemekre a tovább fejlődésünk érdekében.

Mi volt számotokra az előzetes elvárás. Volt valami célkitűzés számotokra meddig szeretnétek eljutni?

PETI: Számomra az elején nem voltak nagy elvárások, talán csak annyi, hogy ha már energiát fektetünk a dologba, akkor gazdagodjuk új tapasztalatokkal, halljunk esetleg olyan új információkat a zenekarral kapcsolatban, ami hasznos lehet a fejlődés szempontjából. Aztán persze ahogy jutottunk tovább fordulóról-fordulóra folyamatosan jöttek a további elvárások, sőt a vége felé talán már egy esetleges döntőbe jutás is ott lebegett a szemünk előtt, mint cél, de a jelentkezéskor részemről tényleg csak minimális elvárások voltak.

SUTYU: Én már akkor örültem, amikor a selejtezőn továbbjutottunk. Szóval nekem nem voltak a verseny kapcsán nagy elvárásaim vagy céljaim, annak örültem a legjobban, hogy megismerkedhetünk számunkra eddig ismeretlen zenekarokkal, akikkel egy jobb viszonyt kialakítva adhatunk közös koncerteket majd a jövőben.

POZSI: Számomra semmiképp nem a végső győzelem, már csak azért sem, mert az időben és munkában is nagyon távolinak tűnt. Az elején megfogalmazott cél annyi volt, hogy nyerjük el a zsűri tetszését és jussunk tovább a selejtező körből.

BÖDÖN: Véleményem szerint nem csak úgy érdemes elindulni egy versenyen, hogy már pedig mi ezt most meg fogjuk nyerni. Viszont a legnagyobb pluszt az adja, ha azt érzed, hogy van rá esély, nem lehetetlen. Mindenkire máshogy hat. Van, aki görcsöl a tehertől és bénítja, van, akit motivál és erősít, tuningol.

Sok évnyi komolyzenei tanulmányaim során rengeteg hasonló versenyhelyzettel kellett szembenéznem hol egyedül, hol többedmagammal, kamaraegyüttesben.

Minden verseny és élethelyzet más. Mind specifikus felkészülést igényel.

Épp ezért nagyon fontos, hogy egy együttes minden tagja egy irányba evezzen és ugyanazt akarja.

Visszatérve az eredeti kérdéshez, meg szerettük volna nyerni természetesen, de a zenekar fejlesztése, fejlődése érdekében indultunk el, hátha megkapjuk azt, amitől a következő szintre léphetünk

A döntővel együtt négy fordulón át meneteltetek . Mikor éreztétek először úgy, hogy akár meg is nyerhetitek, vagy legalábbis a dobogóra jó eséllyel pályáztok?

PETI: Részemről, de valahol úgy érzem a csapat részéről is, az esetleges dobogós helyezés jövőképét jelentősen befolyásolta, hogy éppen mit éltünk át az adott forduló alatt és után. Mondhatnám azt is, hogy hullámzó volt, mert volt, amikor úgy jöttünk le a színpadról, hogy „na akár ebből még lehet is valami”, néha meg úgy hogy „hagyjuk is, ez esélytelen”. Nem vagyunk profi zenekar, így még ha nagyon igyekszünk is, nem tudjuk, és szerintem is elvárható, hogy mindig ugyanazt a 100%-os formát hozzuk. Összességében azt mondanám, hogy mindig az aktuális forduló utáni hangulat alapozta meg, hogy éppen „dobogós” hangulatban voltunk-e vagy sem.

POZSI: A második fordulóban sikerült a leggyengébb teljesítményt nyújtani, ez a zsűri pontszámán is meglátszott. Innen csak egy kis szerencsével jutottunk tovább, mivel az első helyre sorolt Future Grid kapta egyben a legtöbb közönségszavazatot is, így ők jutottak tovább a közönség által, mi pedig a zsűri második helyezettjeként. Ezen a ponton éreztem a zenekarban egy olyan szemléletváltást, hogy a következő 2 fordulóban mindent is megteszünk majd a győzelemért, és ha így csináljuk, akkor talán lehet is esélyünk rá.

SUTYU: Egyetértek Pozsival, a nehézkes második fordulón túl jutva már úgy mentem az elődöntőre, hogy most aztán mindent vagy semmit. Amikor elérkezett a nagy nap és leértünk az S8-ba, akkor jött egy kattanás, bárhogy is alakul a végeredmény, nekünk úgy kell játszani, mintha nem lenne holnap.

BÖDÖN: Szerintem nem lehet megnevezni egy pillanatot, nem feltétlenül egyszerre történt ez mindenkinél.

Az első kör nyilván idegesen, feszülten, egymást hallgatgatva, tanakodva, mondhatnám azt is, hogy fingot darálva telt, de mikor a zsűri minket hozott ki elsőnek és ráadásul a közönség is minket talált a legszimpatikusabbnak, akkor az egy nagyon jó visszajelzés volt, különösen a szóbeli értékeléssel együtt.

Én is e kör után éreztem meg a vérszagot, de nem éltem túlzottan bele magam. Inkább pesszimistábban, avagy talán realistábban álltam hozzá. Főleg a második forduló után, mikor is az jött vissza a zsűritől, hogy ma este volt nálunk jobb produkció, valamint nem is igazán sikerült kijavítani, orvosolni a múltkori problémákat, minden igyekezetünk ellenére.

Ki volt számotokra az az ellenfél, akitől a legjobban tartottatok? Vagy úgy is fogalmazhatnék, ki volt az az ellenfél akire ti szavaztatok volna mint nézők?

PETI: Mivel viszonylag régóta tevékenykedem az underground metál szintéren, elég jól ismerem a műfaj képviselőit, így jó pár ismerős név is felbukkant a versenyzők soraiban. Az egyik ilyen banda a Future Grid volt, akikről már hallottam, láttam őket egy-két esemény plakáton, de konkrétan még nem ismertem a zenéjüket. Az egyik előfutamban aztán összekerültünk velük, és talán ez volt az első olyan pont, hogy azt éreztük, hogy itt bizony van kitől tartani. Azt az energiát, profizmust és műfaji sokszínűséget, amit ott láttam színpadon, nagyon ritkán hallom és látom mostanában. Igazi arc-leszakító riffek társultak olyan kreatív technikai megoldásokkal, amitől egy igazán egyedi, és az első perctől az utolsóig élvezhető kőkemény produkciót láthattuk. Számomra külön öröm volt látni, hogy vannak még, akik képesek ebben a túltelített műfajban valami igazán egyedit és újszerűt alkotni. Szerintem aki látta, hallotta őket, annak nem kell magyarázni, miért is éreztük azt, hogy itt még bármi megtörténhet a végeredményt illetően.

SUTYU: Nem volt kifejezetten “tartás” vagy félelem a többi zenekartól a magam részéről. Ha lehetett volna szavaznom, akkor a Morrow Night együttest támogattam volna. Szerintem egyediek, van hangulata és mondanivalója a daloknak, amiket kiválóan szervíroznak élőben!

POZSI: Talán nem meglepő, ha a Future Grid-et mondom. Két fordulóban is találkoztunk velük, ebből az egyik a döntő volt, egy korábbi fordulóban viszont maguk mögé utasítottak minket. A döntőre készülve tehát tudtuk, hogy szoros lesz és a legjobb formánkat kell hoznunk a győzelemhez.

BÖDÖN Érthető okokból a döntős együttesek, legelejétől viszont Future Grid zenekart merném kiemelni, de mondhatnám az összes zenekart, mert én akiket hallottam, minden kis bandán érződött az a sok befektetett munka, idő, (izzadság szag is olykor az első sorokban 😁❤️), pénz és még sok minden.

Azt meg kell jegyezni, hogy nem könnyű feladat ennyire eltérő stílusú zenekarok között minőségbeli különbséget tenni, hogy egymáshoz, a saját műfajukban szereplő zenekarokhoz méred őket inkább, vagy épp az aktuális koncertélményt, összhatást keresed, mint laikus hallgató! Mindenki minőséget képviselt és tiszteletet érdemelt, aki eljött és csapott egy vagy több koncertet is!

  
Mit éreztetek amikor kimondták a sCompany nevet mint végső győztes?

SUTYU: “Ottvan ba**meg!”

POZSI: Örültünk, mint kutya a disznóvágáson!

BÖDÖN: Én speciel sajnos nem tudtam jelen lenni az eredményhirdetésen, ugyanis egy iszonyatos gyomorrontás/vírus miatt, már a koncertet is alig tudtam vállalni, de utána rögtön haza kellett mennem, hogy az otthoni porcelánbuszt is vezessem kicsit, ne csak az S8-asat. 🤣

Amikor lázgörcsben otthon fekve felhívtak a srácok, rögtön kitört belőlem az üvöltve hányás, sírva.

Ha van másik hasonló kombó, mint a hapcisböfing, akkor az a sírvahányvacsuklás, üvöltve!

Na, de nem mókázok, borzasztóan megkönnyebbültem és nagy stenk szabadult fel bennem abban a pillanatban. Féltem, hogy az én állapotom miatt nem tudjuk feltenni a kalapdíszt arra a sok hetes, éves munkára, amit beletettünk ebbe, hogy itt lehessünk.

MÁTÉ (ének): Büszke voltam a srácokra!

Mik a tervek a nyereményekkel, mihez kezdtek az itt felhalmozott impulzusokkal?

PETI: A nyeremények egy része (stúdiózás, koncert felvétel) adott, így ezeket a lehetőségeket szeretnénk minél hamarabb kihasználni, mert jelenleg a tehetségkutatónak is köszönhetően eléggé megnövekedett a zenekar iránt érdeklődők száma. Szóval, ha már adódott egy ilyen lehetőség, akkor közvetetten szeretnénk valamit vissza is adni közönségünknek a támogatásért cserébe egy koncertfelvétel vagy egy új album formájában. Mivel idén szeretnénk több vidéki városban is koncertezni, így a pénznyeremény egy részét biztos, hogy az ilyen rendezvények szervezésére, anyagi hátterének biztosítására fogjuk felhasználni. Impulzusok terén is van mit bőven elraktározni, hiszen úgy gondolom, hogy egy jelentős mérföldkő volt ez a zenekar életében. A zenekari kommunikáció, a közös problémamegoldás, a konfliktusok kezelése és végül konszenzusos megállapodások mind-mind olyan tényezők voltak, amik különösen felértékelődtek ebben az időszakban. Olyan tapasztalatokat szereztünk ezeken a területeken, amik az anyagi díjazásnál is többet jelentenek a zenekarnak. Nekem van egy elméletem, miszerint ezen a szinten (nem bevételi, megélhetési forráskánt tekintünk a zenekarra) az elsődleges az emberi rész és csak másodlagos a zenei vonal. Teremts egy jó hangulatú, egymást segítő, baráti társaságot, és ha ez megvan, tedd hozzá a tehetséget és a zenét. Számomra ez a tuti recept, amire tehetségkutatónak köszönhetően még több hasznos összetevőt tudtunk felírni.

SUTYU: Demokrácia van a zenekarban, és mivel 7-en vagyunk, egyenlőség nem áll fenn a szavazás során, úgyhogy gondolom majd közösen eldöntjük. Ugye együtt döntünk, Máté?

MÁTÉ: Ahogy Sutyu (dob) említette itt demokrácia van, szóval én nagylelkűen a felét egy új klarinétra, a másik felét meg a családi nyaralásra már félretettem. Viccet félretéve, biztos, hogy jó helye lesz, pl.: stúdiózás, fotózás, technikai eszközök stb…

POZSI: Az impulzusokat emelném ki, mert abból nagyon sok érkezett. Elsősorban a szuper közönségtől, akik hihetetlen mennyi energiát tudnak adni. Rengeteg ismerős jött el, aki eddig még nem látott minket, és az elkészült videók bizonyítják, hogy nem csak udvariasságból, az ismertségre való tekintettel mondják, hogy jól érezték magukat. Nekünk ez a legfontosabb.

BÖDÖN:  Már előre elvertük, úgyhogy adósságfizetésre.

Dehogyis!

Bent tartjuk a közös SKAsszában, tesszük a többihez, valamint felhasználjuk majd, de addig most kicsit megint dolgozgatni kell a háttérben is és megismertetni magunkat az országgal. Hogy sCompany van, létezik és jó, bulis, intenzív, szerethető zenét igyekszünk tenni a színpadra, amivel adni szeretnénk az embereknek egy élményt!

Kaptatok olyan visszajelzést akár a zsűritől, akár az ellenfelektől, akár a közönségtől amit szívesen raktároztok el magatoknak a tehetségkutatóról? 

PETI: Sok ilyen volt, most én egyet szeretnék kiemelni. Többször éreztük egy-egy sCompany buli után, hogy valahogy a koncert felétől kezdett beindulni közönség, kellett egy 4-5 szám, mire mindenki hangulatba került. A tehetségkutatón, ahol az elődöntők során 3-4 szám eljátszására volt lehetőségünk, erre sajnos nem volt idő. A zsűri meg is jegyezte az egyik alkalommal, hogy „a végére megérkeztetek”. Igen, ahogy azt általában szoktuk, viszont ez 3 eljátszott szám esetében igencsak sanyarú teljesítmény. Ezt követően erre nagyobb hangsúlyt fektettünk, külön figyeltünk rá, hogy az első perctől az utolsóig jelen legyünk, ami úgy érzem sikerült is. Ezt a zsűri szintén megjegyezte egy későbbi forduló során, és ha valamit, akkor ezt a hozzáállást biztos, hogy az elsők között visszük tovább, és a későbbiekben is prioritásként fogjuk kezelni.

SUTYU: Természetesen mindig gratuláltak egymásnak a zenekarok a backstage-ben, de nekem ez soha nem ilyen felszínes, kötelező duma volt. Jól esett más zenekarok tagjaitól 1-1 “bók”, hogy odapörköltünk rendesen, meg szíjjeldaráltuk.

BÖDÖN: Úgy gondolom, hogy rengeteget. Olyan építő jellegű kritikákat kaptunk, amiken volt lehetőségünk javítani ilyen rövid idő alatt, amiket, ha nem is értettünk meg rögtön, később megtaláltuk, ráéreztünk, hogy mit is szeretnének, legfőképp a színpadi megjelenés, koncertmenedzsment, esztétikai elemek tekintetében. Emellett olyanokat is, amik a hosszútávú építkezésben, előrehaladásban, útkeresésben fognak nekünk segítséget nyújtani.

MÁTÉ: Az, hogy a végén a dobogó tetején állhattunk annak is köszönhető, hogy fordulóról fordulóra megfogadtuk a zsűri tanácsát. Legyen szó megjelenésről, vagy a show elemek behozataláról, együtt mozgásról. Ezekre az utolsó próbákon már nagy hangsúlyt fektettünk. Biztos vagyok benne, hogy hosszabb távra is viszünk magunkkal ezekből a tapasztalatokból.

Miről fog szólni a sCompany 2025.ös éve? Tervek, koncertek?

SUTYU: Biztos tervünk, hogy az idén többet koncertezzünk Budapesten kívüli nagyvárosokban, hogy növeljük a hallgatóságunkat. Annyi spoilert talán még el lehet sütni, hogy készül egy single, videóklippel megspékelve, ez is tuti idén lesz!

BÖDÖN: Koncertek, új települések megismerése, az ország bejárása, új emberek, zenekarok, kapcsolatok kötése, új dalok komponálása, klipforgatás, házasságkötések (nem zenekaron belül), szóval csak, ami eddig is! 😊

MÁTÉ: Egészen biztosan érkezik hamarosan egy új szám és hozzá egy klip, ezekről hamarosan több infót is megosztunk majd. Szeretnénk a koncertezést is jobban megtolni vidéken, Pesten pedig keresni az újabb helyeket is, ahol még nem voltunk.

Végezetül pedig ha egy mondattal kéne meggyőznötök a laikus koncertlátogatót mi lenne az? Miért van neki szüksége egy sCompany bulira?

SUTYU: 3 fúvós punk zenében? Mi kell még?

POZSI: Brutális zúzás.

BÖDÖN: Szeretnénk adni, szeretnénk megértetni a nagyérdeművel, hogy attól, hogy mindent és mindenkit skatulyázunk, polcokra teszünk, stílusokra bontunk, nem az számít mit égetünk rá, hanem hogy miután meghallgattam tetszik, vagy nem tetszik. Ennyi. Nem tartozunk sem ide, sem oda, csak élvezzük azt, amit csinálunk. Tölteni szeretnénk az emberek energiaszintjét, megmozgatni őket, kicsit kirángatni magunkat is és őket is a mindennapos idegösszeomlás, telefonpittyogás tengeréből, mert az a legfontosabb, hogy: ÉREZD A CHILLT!!!

MÁTÉ: A legfőbb feladatomnak azt érzem, hogy a minket hallgatók a koncert után valami új, meghatározó élménnyel térjenek haza.

A  zenekart legközelebb február 20-án láthatjátok a Láthatatlan Tanoda 11. támogatói buliján : https://www.facebook.com/events/1567323177315396