Túl vagyunk a 29. Rockmaraton fesztiválon. Ismét rengeteg élménnyel gazdagodtunk, úgy gondolom, felesleges lenne naponkénti litániákat írni beszámoló gyanánt, még én sem olvasnám el hat nap hosszú történetét. Helyette inkább pontokba szedjük, mi tetszett, mi kevésbé, melyikek voltak a legjobb koncertek, miben csalódtunk leginkább, és, hogy miben kéne még javulnia a fesztiválnak, esetleg.
A fesztivállal kapcsolatos pozitív gondolatok

A helyszín: Dunaújváros ötödik éve ad otthont a Rockmaratonnak, és mindig bebizonyosodik, hogy jó választás volt az ide költözés. Az árnyas kemping, a szabad strand, a város közelsége mind-mind kiváló adottságokat eredményez.
Az árak: Nem csak a napi és hetijegyek, de a különböző étel és ital pultok árai is messze az átlag alatt vannak. Sőt még arra is gondolt a szervezőség, hogy a délelőtti, kora délutáni időben kocsma árakon jussunk hozzá az éltető sörhöz. 300 forint egy korsó ászok? Hol találunk ilyet másik fesztiválon? Sehol!

A kínálat: Nem csak az árak korrektek, de a kínálat is. Többféle sör: sima, barna, meggyes, búza. Borok, röviditalok üdítők, minden, ami a jó hangulathoz kell. Az ételek is igen széles skálán mozognak: a “strandkaják” mellett rendes főtt ételeket is kapunk, van reggeli a fesztiválon, de még kisbolt is, ha valaki a zsömle-májkrém kombóra vágyik. Egyszóval mindenki megtalálja a neki illő ételt és italt.
Programok: A koncertekig rengeteg alternatívát kínál a fesztivál. Az eddig megszokottakhoz képest kb. háromszorosára bővült az OFF-ROCK tanya, ahol társasozni lehet, hagyományőrző programok vártak, makett építés, ping-pong, strandfoci, és még rengeteg egyéb program várta az ideérkezőket.  Egy kisebb laser-tag pálya is helyet kapott a Rockmaratonon, de volt filmvetítés, kerekasztal-beszélgetés, beer-pong, vizes-póló és sörhasverseny is, valamint az elmaradhatatlan karaoke. Na meg persze ott a strand a hűsölni vágyóknak. Igaz az idei évben az időjárás nem nagyon kedvezett a csobbanáshoz, mert hűvösebb volt az ilyenkor megszokottnál, de azért szép számmal akadtak, akik most is megmártóztak a Duna-holtág vizében.
A security: A biztonsági szolgálat valami zseniális. Szinte mindegyikük kedves, a fesztiválozókat segítő, közvetlen forma. Sok más fesztiválon, rendezvényen sajnos nincs ilyen jó tapasztalatunk.

Fidó és társai: A Metal.hu színpad hangosítója és csapata ismét valami zseniális munkát végzett! A legkisebb színpad hangzása, minden viccet félretéve rommá verte a nagyszínpadokét. Nem volt, aki panaszkodott volna rá. Le a kalappal!

Pár negatívum is akadt azért:

A fő színpad hangosítása: Na, itt bizony nem volt minden rendben. Nagyon sokszor volt túltolva a hangerő. Konkrétan a camping területen lehetett úgy hallgatni az egyes koncerteket, ahogy a színpad előtt kellett volna.

Vizesblokkok: Még mindig nem az igazi. Nem a tisztaságával van a gond, becsülettel takarították, a mennyiség a főbb probléma. Mivel ez egy camping, vannak telepített zuhany épületek. Ezek jók, csak szinte alkalmatlanok egy ekkora fesztivál kiszolgálására, főleg, hogy egyikben sincs meleg víz. Ha 35 fok van, mint tavaly, ez nem zavar, de így a 20-25 fokban nem kellemes, és nem is egészséges a 15 fokos vízben lefürdeni mindennap. A telepített konténer zuhanyzókból pedig elkélne még egy jó pár. 

Por: Tudom, ez nem egy hozott probléma, és nagyban függ az időjárástól, de lenne rá megoldás. Mivel rengeteg a murva és a homokos terület a Rockmaratonon, így, ha napokig nem esik az eső, a szállópor mennyisége bőven meghaladja azt, amire még azt mondhatjuk, ez elmegy. Eddig minden évben kint volt a tűzoltóság, hogy locsolókkal hűtsék a hőségben fesztiválozókat. Most a hőmérséklet ezt nem tette indokolttá, de pont napi egy fellocsolás megoldotta volna a por problémáját. Reméljük, erre jövőre figyelnek a szervezők, mert ez tényleg egy aprósággal kiküszöbölhető lett volna.

 

Na, de térjünk rá a zenei élményekre. Itt is sorba vesszük kedvenc koncertjeinket és azokat, amikben kicsit csalódnunk kellett.

A fesztivál legjobb hazai fellépője:

Dystopia: Eddig is tudtuk, hogy a szegedi csapat egy igen üde színfoltja a hazai könnyűzenei életnek, de most élőben is megbizonyosodhattam ennek hitelességéről. Egy minden percében feszes, lüktető koncertet kapunk, ahol a dalok vattacukor szerűen ragadnak bele az ember hallójáratába, és erősen addiktív jelleggel maradnak ott még órákkal a buli után is. Mindezt úgy, hogy nem egy sablon kettő-négy bandáról van szó, hanem azért a zene tudományos értelmében is elég korrekt az, amit a négyes letesz az asztalra.


A legjobb külföldi fellépő(k):

Paradise Lost: Ez azért elég szubjektív vélemény a részemről, mert több mint húsz éve függtem rá Nick Holmsék zenéjére, de akkor sem tudom megkerülni ezt a csütörtöki dark mulatságot. Voltam már megannyi koncertjükön, de ez most tényleg nagyon rendben volt. Egyrészt a zenekar is élvezte, ami azért is lehet, mert kb. ezért az egy buliért jöttek csak el Angliából, nincs most úton a csapat, így nem voltak fáradtak. Másrészt, a setlist is igen bulisra sikeredett. Nem a két évvel ezelőtti düreres bulira hasonlított, ahol a doom-dark dalok lehoztak az életről. Most a klasszikus nagy slágerek mellett előtérbe kerültek a Depeche Mode-osabb korszak dalai is, így a PL-szűz fülek is jobban azonosulhattak az alapjáraton igen sötét zenével. Slagi kollégánk is így járt, aki mellett eddig elment a Lost életmű, de ezen a koncerten azt hiszem igencsak megbarátkozott a dark-goth metál atyaúristeneivel. Ez már csak azért is jó, mert egész héten azt hallgatta tőlem, hogy figyeld meg mennyire jó lesz ez a koncert, így szerencsére nem kellett megszégyenülve elmenekülnöm, mert nem lett igazam. HAHA!


Phil Anselmo & The Illegals.: A legendás frontember egy 100% Pantera szettel érkezett a Rockmaratonra. Eléggé féltem előtte, hogy nem lesz az igazi a többiek nélkül és ő sem az már, mint 20-25 éve, de szerencsére nem így lett. A zenekarában nem Dimebagéket kell keresni, nem is lehetnek ők, nem kell párhuzamokat vonni. Egy tehetséges csapatról volt szó, akik hálásan játszották a nagyobbnál nagyobb slágereket, miközben Phil egy őrjöngő gorilla minden erejével üvöltötte a közönség arcába, hogy RE- SPECT, WALK!. 

Nem, ez nem a Pantera volt, de aki azt várta, az magára is vethet. Ez Anselmo volt 4 tehetséges zenésszel, akik Pantera-dalokkal emlékeztek az elhunyt Abbot fivérekre, és tették ezt tökéletes átéléssel.  Féltem előzetesen, de szerencsére hiába. Ez kőkemény lezárása volt a fesztiválnak.

Metal Church:  Kurdt Vanderhoof-ék még mindig tudják mi a jó heavy-power metál. Az sem zavarta őket, hogy még napsütésben kellett kiállniuk a nagyszínpadra. Kőkeményen leszedték mindenkinek az arcát, akik egy kis old school metálra vágytak. Pontosan ilyen zenekarból kéne többet meghívni, mert ezeknek aztán van feelingje.

Nagy csalódások:

Eluveitie: Sosem voltam nagy folk rajongó, de ez a zenekar évről évre egyre gyengébben teljesít. Már követni sem lehet, éppen ki zenél a csapatban, míg a legutóbbi album dalai már köszönőviszonyban sincsenek az egykori Inis Mona-féle slágerekkel – arról nem is beszélve, hogy tíz hangszerest egyszerre kihangosítani szinte lehetetlen ilyen körülmények között, így a hangzás sem volt a toppon. És nem csak én, az anti-folk fan voltam ezzel így, de sok olyan ismerősöm, kollégám is osztotta a véleményem, akik azért szeretik és jobban átélik ennek a műfajnak a koncertjeit.

Blues Company: Lehet, hogy én vagyok túl prűd de ezt a zenét nem tudom értékelni. Nem feltétlenül azzal van a baj, hogy  egy tizenkét éves is el tudná játszani ezeket a dalokat, vagy, hogy a legtöbb alap úgy lopott ahogy van, de a szövegek és előadásmódjuk már durván súrolja a jó ízlés határát. A viccesnek szánt – de egyáltalán nem az – dalok ráadásul pont, hogy az ellen tesznek, ami ennek a fesztiválnak a fő célja, a rockzene elfogadtatása, a rockerség kirekesztettségének csökkentése. Pont egy olyan napon lépett fel a csapat, amikor Phil Anselmo miatt nem csak a szokásos rock médiumok voltak lent, de országos, nagy médiumok is érkeztek. Ha egy ilyen újságíró betéved egy BC koncertre és azt hallja minden szöveg nemi szervek körbeénekléséről szól, akkor az ő olvasóikban tovább fog erősödni a rock-metál társadalom elítélésének tudata. Jönnek majd, az “ó ezek itt megint csak a baszásról tudnak énekelni, miközben részegen fetrengenek” kommentek. Kell ez nekünk? NEM. Nem lehet és nem is akarom megtiltani, hogy ez a zenekar játsszon, de tegyék olyan helyen, ahol nem egy teljes kulturális rétegre  tesznek negatív billogot a tartalmukkal. Kocsmákban, kis klubokban oké, de ne egy többezres fesztiválon, országos nézettség előtt.

 

Guttalax: Ez kicsit sarkalatos pont, mert nem feltétlen a zenével van bajom, vagy a szöveggel ami kb. amúgy is érthetetlen. Az időponttal. Ismét a fesztivál egyik legőrültebb buliját tolták a cseh srácok, ahol szokásosan repkedett minden, ami csak tudott, a vécépapírtól kezdve a felfújható pingvinen át. Ezután persze szinte a teljes takarító személyzet munkába lendült, hogy elfogadható állapotba varázsolják a küzdőteret és a színpadot a soron következő koncertre. Ez lehetetlen küldetés volt, ahogy két éve is, most is rendesen megcsúszott a program a Guttalax-takarítás miatt. Egyetlen apró észrevétel: ha már igény van erre a fajta mulatságra, nem lenne célszerűbb egy nap utolsó fellépőjének tenni? Utána lehet kényelmesen takarítani, és nincs utánuk más fellépő, akik  emiatt késnek, vagy játszanak kevesebbet.

 

Jövőre már a harmincadik Rockmaraton következik. Nagyon kíváncsian várom, mit tartogatnak a szervezők a jubileumra. Ha minden igaz, augusztusban már érkeznek a részletek. Addig is köszönünk mindet a szervezőknek és minden dolgozónak, hogy ez a fesztivál még mindig él, és évről-évre egyre jobban teljesít. 

Keep on Rockmaraton Alive!

Fotók a Fesztiválról: 
Első nap: ITT!
Második nap: ITT!
Harmadik nap: ITT!
Negyedik nap: ITT
Ötödik nap: ITT!

Fotók és cikk: Pásztor Csaba ‘Kieron’