Kicsit szokatlan módon közelítem meg az idei Fezen-beszámolónkat.
Ahelyett, hogy litániákat írnék az egyes koncertekről, megpróbálom pontokba szedni a kiemelkedő és a „van még min javítani” részeket. Aztán majd Ti, kedves olvasók, eldöntitek, jó volt-e így 🙂
Már megszokhattuk a Fezen fesztivál szervezőitől, hogy évről-évre nagy nevekkel operálnak, és próbálnak minél több fesztiválozót lecsalni Fehérvárra. A Helloween reunion Kiskével és Hansennel, vagy épp a 90-es évek europop-császára, DJ Bobo is jelen volt sok más sztárral egyetemben. Minket persze elsősorban a rock és metál felhozatal vonzott, így ezek fognak szerepelni a pro és kontra jellegű felsorolásunkban.
Lássuk tehát a pozitív élményeket:
– Delain: nem kenyerem, ez a fajta női énekes metál, de ők mindig pozitív csalódás. Le a kalappal, hogy ilyen melegben is mennyire odatették magukat. A fiatal gitáros lány, Merel Bechtold üde színfoltja a metál társadalomnak állandó mosolyával és energikus játékával. Charlotte Wessels énekesnő pedig még másnap is a fesztiválon bóklászott és mindenkivel kedvesen beszélgetett és fotózkodott, aki oda ment hozzá. Nagy pacsi neki is.
– AWS: lehet szeretni, nem szeretni, vitatkozni azon, hogy metál-e az AWS vagy sem, jelenleg megkerülhetetlenek a hazai zenei életben. Miközben a nagyszínpadon az Epica adott bulit, az AWS megtömte a Hammerworld csarnokot. Mozdulni nem lehetett a pokoli hőség ellenére sem. És ami kiemeli még inkább az élményt, az a látvány, ahogy a 8-10 éves srácok szüleik kezét fogva éneklik az alig pár hete megjelent Hol voltál? című dalt, ahogy hatvanon túliak bólogatnak a tömeg közepén, vagy ahogyan külföldiek ugrálnak a Viszlát nyár dallamaira. Iszonyatosan büszke vagyok a srácok teljesítményére, elszántságára, alázatára. Ők még nagyon messze juthatnak.
– Helloween Pumpkins United: láttam már rossz és jó Helloween-bulit is, de ez a fezenes eddig mindent felülmúlt. A különleges apropóból a zenekarba a turnéra visszatérő alapító, Kai Hansen gitáros-énekessel és Michael Kiske énekessel kiegészült line-up olyan elementáris erejű power metal bulit csinált, amit egy darabig nem fogunk elfelejteni. Mindenki énekelt mindenkivel, olyan volt az egész, mint egy nagy jótékonysági koncert, amikor nem győzzük kapkodni a fejünket, hogy most kit is hallunk. A nagy slágerek és a ritkábban játszott dalok a bő másfél órás produkcióban egy igazán kerek történetet adtak ki, és semmi hiányérzetem nem maradt a koncert után. Maradhatnának így a zenészek, noha tudom, ennek nincs esélye, ez csak egy egyszeri alkalom volt.
– Mr. Big: nagybetűs ROCK, nincs rá más kifejezés. Paul Gilbert, Eric Martin és Billy Sheehan egy zseni. Olyan eleganciával tolták el a bulit, amit mindenki megirigyelhet. És noha legtöbbet a To Be With You című lírájuknak köszönhetően ismerték meg őket, azért az sem elhanyagolható, hogy akkora zenélés folyt a színpadon, hogy a virtuozitásáról ismert Dragonforce zenekar is ott leste őket tátott szájjal a show alatt.
– Ministry: ez volt a BULI! Sosem láttam még ezt az industrial alapvetést, de nem kellett csalódnom. Al Jourgensen és zenekara, leszakította a fejeket. Az erősen politikai tartalmú koncert végig pörgős és izgalmas volt. Közismert, hogy a Ministry szereti hangosan eljátszani a dalait, ami egy kis klubban akár fülsüketítő is lehet, szerencsére itt a nagyszínpadon tökéletesen szólt az egész. Egyetlen negatívum, hogy kevesen voltak a koncerten, ami annak köszönhető leginkább, hogy hazánkban a ” Mondj egy industrial zenekart!” felszólításra tízből kilenc és fél ember a Rammsteint válaszolná. Ez pedig szomorú. Már csak azért is, mert a németek dalainak igen jelentős százaléka a Ministry zenéin nyugszik.
Remélem, nem kell újabb hat-hét évet várni, hogy visszatérjenek Magyarországra. Ez a buli volt számomra a Fezen fesztivál legjobbja.
– Nagyobb fesztivál terület, több program: a kibővített Fezenen helyett kapott egy új sátor, ahol színházi programoknak és népzenei előadásoknak is jutott tér, ami becsülendő, hisz így a kora délutáni időpontokban sem kellett a negyven fokban vergődni valahol. Jó ötlet a színesítés, remélem bevált és jövőre is lesz hasonló.
– Biztonsági szolgálat: végre nem az elmúlt évek prosztó, bunkó, börtönviselt állatai voltak (tisztelet a kivételnek), hanem a Rockmaratonon is bizonyított társaság, akik figyelmesek, kedvesek, és nekünk, fotósoknak is segítik a munkájukat. Hatalmas pacsi, jövőre is őket szeretném!
Jöjjön akkor pár negatívabb gondolat is.
– Ritchie Kotzen: imádom őt és a zenéjét, de sajnos be kell látni, hogy komor arcával, kevés mozgásával ő nem szabadtéri nagyszínpadra való, főleg nem fényes nappal. Megöli a hangulatot. Inkább képzeltem volna el őt a Hammer csarnokban.
– Anthrax elmaradás: megint elmaradt az Anthrax, pedig sokan várták őket. Igaz, a helyettük fellépő Accept is remek bulit tolt, de azért egy jó thrash orgia elfért volna még. Talán egyszer már tényleg eljönnek.
– Kövek: azok a hülye kövek! Nem a színpadok előtti murváról beszélek, mert azt meg lehet szokni, hanem a merch pultnál, a színpadok melletti átjáróknál lévő nagy kődarabokról. Aminek semmi haszna sincs, ellenben ha rálépsz, átnyomja a cipőd, és balesetveszélyes is. Nem igaz, hogy nem lehet eltakarítani őket a fesztivál előtt. Szerintem senkinek nem hiányoznának.
– Talajrendezés: az önkormányzattal együtt kéne valamit tenni a két nagyszínpad előtti terület rendezéséért, ugyanis egy kisebb eső után is bokáig áll a víz mindenhol, hát még egy akkora zuhé után, mint ami péntek éjjel volt. Aztán másnap egész nap a munkagépek dolgoznak a sár eltüntetésén. Egyszer kéne csak megoldani, hogy ne legyen tele lefolyástalan gödrökkel a terület, és akkor nincs ilyen gond.
– Bejáratok: sajnos a Mártírok útjai gyalogos híd túlterhelt. Állapotánál fogva eleve korlátozni kell rajta a forgalom nagyságát, ezért befelé, és főleg este kifelé van, hogy 30 percet kellett várni a kijutás miatt. Az Újváralja sori kijárat pedig a belvárostól és a vasúttól jó fél óra séta. Főleg napközben, a tűző napon kellemetlen. Jó lenne egy fesztivál busz járat, ami ki-be viszi a vendégeket a hátsó bejárat és a vasútállomás között. Ezzel tehermentesítve a gyalogoshidat és az ott dolgozó személyzetet is.
Idén a kempingről nem tudok nyilatkozni, mert nyolc év után először nem sátorral mentünk. De úgy tűnt kívülről, hogy idén kong az ürességtől a foci pálya. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy tavaly sokan panaszkodtak a rossz minőségű fürdővíz és a nagy árnyéktalanság miatt, vagy annak, hogy idén már bizony fizetni kellett a sátorhelyekért is. Mindenesetre, nem sokan választották az ott alvást.
Összességében jól éreztem magam a huszonegyedik Fezen fesztiválon, sok volt a javulás az elmúlt évekhez képest, és nagyon remélem folytatódik jövőre is ez a tendencia. Halkan jegyezném meg, a Fezen kinőtte már azt a sporttelepet ahol vannak, csak ugye Fehérváron nincs nagyon máshol hely.
Természetesen a fentieken kívül rengeteg jó koncerten voltunk jelen, de igyekeztem a lényegesebbeket, a különlegesebbeket kiemelni. Természetesen az Accept az Enter Shikari, a Korpiklaani vagy Fozzy bulija is remek volt, ez utóbbi különös öröm, hogy eljött hozzánk.
Ui.: persze, hogy ott voltunk mi is DJ Bobo koncertjén, hiába vagyunk rockerek. Belül mindannyiunkban él egy kis pop 😀
Rengeteg kép is készült, amit alább csokorba gyűjtöttünk nektek:
Delain
Helloween
Accept
Mr Big
Ritchie Kotzen
Ministry
Enter Shikari
Korpiklaani
Fozzy
Fotók és Cikk: Kieron