Végre eljött a pillanat, hogy a svéd melodic-death nagy alakjait az In Flamest személyesen is lássam. Úgy látszik, ezzel az érdeklődéssel nem csak én voltam így, hiszen több mint egy órával a koncert kezdete előtt is kígyózó sorok vártak már a bejutásra.
Fél kilenc után nem sokkal már bőven teltház volt mikor a szlovén Noctiferia belecsapott a húrokba. Érdekes egyveleget nyújtott számomra az industrial, a black és a melodic-death metál keverése, de a színpad előtt tolongó tömeget ez abszolút nem érdekelte és teljes lelkesedéssel tombolta végig azt a szűk egy órát, amit a szlovén banda a színpadon töltött. Összességében felvezető zenekarnak jó választás volt a Noctiferia, de nem hiszem, hogy ha egyszer önálló esttel jönnének hozzánk, akkor megnézném őket.
Dallista:
-Terror
-Slavedriver
-Deluders and Followers
-So Devoid
-Beast
-Demoncracy
-Monarch
-Catarsis
-Samsara
-Holymen
Háromnegyed tíz környékén eljött a pillanat, amire a Club 202-ben tanyázó több ezer ember várt, elfoglalta a színpadot az In Flames. A legelső perctől fogva arra törekedett a zenekar, hogy szétzúzza a fejünket. Nem volt pihenő vagy megállás, sorra jöttek a tempósabbnál tempósabb dalok, köztük olyan nagy slágerek, mint a Trigger vagy az All For Me. Nem csak zenében de a színpadi teljesítményben is elkápráztatta a nagyérdeműt Anders Friden és csapata. Egy percet nem állt senki egy helyben, de hisz egy In Flames koncerten pont ezt várják el a rajongók. A különleges zenei összhatással már egybefonódott az állandó ugrálás, rohangálás, fejrázás, esetenként body-surfözés. Méltán tartják az egyik „legtáncolósabb” rock zenei irányzatnak a melodic-death-t.
Sajnos amilyen gyorsan el is kezdődött a koncert, olyan hamar vége is lett, pedig tizennyolc dalt játszottak nekünk. Csak ugye nem a hosszúságukról híresek ezek a dalok. Majdnem tökéletes este volt ez így, a majdnem szócska csak azért került oda, mert a kedvencemet az Ordinary Story-t nem játszották.
A végére még egy apró észrevétel: Az In Flames is azok közé a zenekarok közé tartozik, akik rég kinőtték már a Club 202 méreteit, remélem ha legközelebb jönnek minimum egy PeCsa kaliberű helyre kerülnek.
Dallista:
-Sounds of a Playground Fading
-Deliver Us
-All for Me
-Trigger
-Alias
-Colony
-Swim
-The Hive
-The Quiet Place
-Where The Dead Ships Dwell
-Fear Is The Weakness
-Come Clarity
-Inspirit 2000
-Only For The Weak
-Delight and Angers
-Cloud Connected
-The Mirror’s Truth
-Take This Life
