
Ellentétben a többi bandával, az Artension esetében a domináns gitárfutamok helyét a billentyűk vették át, tehát amolyan “Emerson, Lake & Malmsteen” íze volt a dolognak. Míg Yngwie-nél Jens Johansson távozása után egyre inkább háttérbe kerültek a billentyűk, Vitalij Kuprij csapata már első lemezén is ennek fordítottját produkálta: volt gitárnyak-füstölés bőven, de mégiscsak az orgona/zongora/stb. maradt felül. És bár Kuprij villogott a legtöbbet, a többiek is osztályon felüli teljesítményt nyújtottak: a későbbiek során mind Mike Terrana, mind John West is nagyokat alakított máshol is, de az Artension másik dobosa, Shane Galaas és John Onder bőgős is hallatott magáról több ízben. Richard Staffelbach gitáros azonban hűséges maradt főnökéhez és a többiek vándorolgatása közepette is rendszeresen gyártották a nótákat.
Az első négy Artension lemez mind zseniális, a totális csúcs pedig a 99-es Forces Of Nature album, West leggyilkosabb énektémáival és Kuprij/Staffelbach legjobb szerzeményeivel. Etalon. Éppen ezért én, mint hallgató, mindig azt a lemezt tartom a kiindulópontnak és egyben célállomásnak. A New Discovery azonban rávilágít arra, hogy John West énekes hasonlóan az André Andersen billentyűs vezette Royal Hunt esetében, itt is csupán háttérember és valójában csak a zenekarvezető/billentyűs Vitalij Kuprij virtuóz technikára épülő progresszív játékához asszisztál.
Pedig magával a hangszerrel nincs bajom, sokszor jól esik a billentyű szőnyeg, különösen ha érzéssel tolják a gitáralapok alá. Itt sajnos nem erről van szó. Bár a legújabb Artension albumon nagyon erős dalok szerepelnek, a problémám talán ugyanaz, mint Malmsteen legtöbb lemezénél, tudniillik a főszereplő túlspirázza a szerepét. Néha a kevesebb több tud lenni. A New Discovery albumon azonban minden lehetséges üres helyre be lett illesztve egy billentyűfutam, egy kis díszítés, amitől az egész korong rendkívül töménnyé, nehezen emészthetővé válik. Pedig ha egy kicsit sikerül Vitalijt elrángatni a hangszerétől, és hagyni, hogy Roger Staffelbach – aki szintén nem kispályás neoklasszikus gitárzsonglőr – kibontakozzon, és némileg hangosabban nyomhassa a riffjeit, akkor ez egy jóval kiegyensúlyozottabb album lett volna.
Így is sodró a lendület, John West hozza Glenn Hughes-osan bluesos énektémákat, Mike Terrana zseniális ritmustémákat püföl, az egész banda süt, mint a déli nap a sivatagban, ám a tizedik dal után az ember azt kívánja, minden billentyűs hangszernek látszó tárgyat, illetve ilyen zenét tartalmazó albumot távolítsanak el a közeléből. De mindezzel együtt kár lenne nem meghallgatni az olyan fantasztikus témákat, mint a lemezt indító, címadó New Discovery, vagy a középtájon elhelyezkedő, lassan hömpölygő, kellemesen visszafogott Hearts Are Broken. Nálam az a dal a lemez csúcspontja. Lehet, hogy sokan prog metal remekműnek fogják tartani ezt a nagyon igényesen megszólaló, lendületes és hihetetlen játéktechnikát felvonultató albumot, de azért lássuk be: nem feltétlenül a lejátszott hangok számán múlik az üdvösségünk. Végére is lehet egy Ramones album is megaklasszikus remekmű!
De akárhogy is, a Vitalij Kuprij által készített albumok közül mindig is a Forces Of Nature és Mark Boals Ring Of Fire című szólóanyaga lesz az abszolút kedvenc és én azt hiszem, hogy a soha véget nem érő, görcsös stúdiózás helyett most már végre össze lehetne hozni egy – lehetőleg Japánon kívülre is eljutó – Artension turnét.
Pontszám: 7/10
A lemezen hallható muzsikusok:
Roger Staffelbach – gitár
Kevin Chown – basszusgitár
Mike Terrana – dobok
John West – ének
Vitalij Kuprij – billentyű
A dalok sorrendje:
01. New Discovery
02. Remember My Name
03. Innocence Lost
04. The Last Survivor
05. Hearts Are Broken
06. Symphonic Expedition
07. Endless Days
08. Call Of The Wild
09. Story Teller
10. Endless Days (Radio edit)
11. Prelude In E Flat Minor (Theme by J.S. Bach)












