Kétségtelen, hogy ha a dallamos heavy metal kialakulását elemezzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a Dokken a legeurópaibb amcsi zenekar. A norvég felmenőkkel rendelkező frontember, Don Dokken a 80-as évek végén Európában szívta magába a zene illatát. 12 éves korában még gitározni tanult, de aztán az egyik sulis fellépésen nem jött el a csapat énekese, így Don kényszerből ragadta magához a mikrofont. Olyan jó hangja volt (amit persze énekleckékkel képzett tovább), hogy talán kevesen tudják, de amikor Klaus Meine, a Scorpions frontembere a Blackout című Scorpions lemez felvételei közben megbetegedett, Don Dokken demózta fel a dalokat. Mivel a KlasszikuShock című rádióműsorunkban sosem szerepelt a banda, így kétség sem férhetett ahhoz, hogy a Dokken egyik csúcslemezéről írjak. Az 1977 -ben alakult formáció 3. nagylemezét jelentette meg 1985 novemberében. Elődjei a Breaking The Chains és a Tooth And Nail is jó albumok lettek, de az Under Lock And Key minden idők egyik legjobb Dokken lemezévé vált. Ha csak a száraz tényeket nézzük: az album több mint 1 millió példányban kelt el csak az Egyesült Államokban akkor már érthető is miért ez az egyik legjobb. Ezt csak az 1987-ben megjelenő Back For The Attack-al tudták túlszárnyalni a srácok (természetesen arról a korongról is olvashattok).
A Sunset Strip bandái közül elsőként a Mötley Crüe-nek, majd a Quiet Riot-nak és a Ratt-nek sikerült a nagy amerikai áttörés, pedig a Dokkenék is az elsők között voltak, de ők a hosszabb, nehezebb utat járták be. A debütáló Back In The Streets EP hanganyagát hivatalosan még 1979-ben rögzítették, tehát jóval a bemutatkozó 1983-as Breaking The Chains Dokken nagylemez előtt, csak ez tíz éven át Don Dokken fiókjában lapult, mígnem valaki ellopta tőle és piacra bocsájtotta. Az énekes nem tudott mit tenni, a bootleg-cuccot 1989-ben hivatalosan is megjelentette. Az első nagylemezez, a Breaking The Chains Van Halen hatásokban bővelkedő együttest mutatott, ennek ellenére a lemez bekerült a Billboard 200-as listájába. Az igazi áttörés a Tooth And Nail lemezzel érkezett meg, amit az Under Lock And Key lemezzel tovább fokoztak.
Kétségtelen, a Dokken egyik vezető csapata lett a 80-as évek hard rock mezőnyének. Ugyanis a zene, amit játszottak hard rock volt, de annak a dallamosabb, könnyebben befogadhatóbb fajtája. Zeneileg követték a hard rock nagyjainak útvonalát, muzsikájukban ott van az erő, a tűz, és a száguldás. Ötletes, nem túl komplex riffek, jól megválasztott tempó, példásan működő ritmusszekció, ami jellemző a Dokken zenéjére. George Lynch egyike a 80-as évek legnagyobb gitárosainak, zseniális témái, a már említett riffjei, és a fenomenális szólói nyugodtan állhatnak példaként a követők elé. A ritmus szekció tagjai Jeff Pilson és Mick Brown egy igazán erős kettőst alkottak. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy a melodic hard rock legjobb párosa. Pilson játéka azért is nagyon fontos, hiszen a Dokkenben nincs billentyűs és másod gitáros, így neki kell Lynch játékát támogatni és szolgáltatni az alapot. És ezt mester fokon teszi. A zenekar európai módra, azaz ízes riffekre építették a zenéjüket, csak mondjuk az Accepttel szemben a Dokkenben hatalmas énekdallamok, rafinált refrének, ellenállhatatlan, többszólamú kórusok is voltak.
Az Under Lock And Key 1985. november 9-én jelent meg. Ez volt a banda harmadik albuma, és az első, amit már nem Európában rögzítettek, hanem Neil Kernon producerrel Kaliforniában. Hozzátartozik, hogy Kernon ezen az albumon még nem végzett teljes értékű munkát, hiszen Angelo Arcuri és Michael Wagener mellett „csupán” társproducere volt a korongnak. Bárki is végzett nagyobb munkát, kétségtelen, hogy a Dokken az egész korszak egyik legerősebb, legkiérleltebb és legmeghatározóbb amerikai dallamos metal albumát készítették el, ami az In My Dreams, a The Hunter és az It’s Not Love dalok sikere révén csak tovább emelte ázsiójukat.
Az Under Lock And Key is bőven tartalmazza a fent említett Dokken stílus jegyeket. A nyitó tétel az Unchain The Night indításnak egy kemény, dögös rock nóta szikár, erős gitár témákkal és Don hangja helyenként keményebbre veszi a figurát, ami igen izgalmassá teszi a dalt. Lynch itt egy nagyon ízléses szólóval jelentkezik, ez a dal egyike a legismertebb Dokken szerzeményeknek. Nem véletlen, hogy a dalt két évvel később a Pokolgép szemérmetlenül lenyúlta, haranggal, riffel, szólóval, mindennel együtt, és Éjféli harang címmel tette halhatatlanná. De nem csak ez a nóta alapmű, hanem a másik kilenc is. A második szám az albumról megint egy nagy sláger a The Hunter. Ez a dal már lágyabb egy fokkal, mint az Unchain, szövegileg is érzelmesebb, refrénje is egészen jó. Dokken itt játszik a hangjával, elmozog mélyebb tartományokba is, üde színfoltja a lemeznek eme sláger. “In my dream its still the same Your love is strong, it still remains In my dreams youre still by me Just the way it used to be.” Ezt a pár sort gondolom egy Dokken rajongónak sem kell bemutatnom. Sőt aki egy kicsit is szereti a dallamos rock zenét, rájöhet ez a pár sor a banda legnagyobb slágerének refrénje. Ez pedig nem más, mint az In My Dreams. Ez a szerzemény maga a tökély. Elképesztően jól megírt ének dallamok, mesés refrén és a zene is megérne egy misét. Lynch (akit Randy Rhoads halála után Ozzy is próbált magához csábítani, de aztán végül mégis Jake E. Lee kapta meg Ozzy bandájában az állást) itt is kitett magáért, témái csodásan idomulnak ehhez a mega-dallamos szerzeményhez, szólója is igen pazar lett. 17 évvel az album megjelenése után, is ki lehet jelenteni, hogy a zene nem vesztett a vonz erejéből, ma is teljes mértékig élvezhető. A lemez minden dala hibátlan, a Dokken egyik legjobb lemeze, igazi Hall Of Flame-er, örök érvényű klasszikus, a stílus egyik meghatározó lemeze, a dallamos hard rock legnagyobb bandájától.
Aki egy kicsit is beleásta már magát a rock történelemkönyvébe tudhatja, hogy a hirtelen jött sikerrel a bandák többsége nem tud mit kezdeni és elindulnak lefelé a lejtőn. Hiába volt világkörüli turné a Scorpions társaságával, a tagok között (legfőképp Don és George nem jött ki egymással) egyre nőtt a feszültség. A belső problémák állandósultak, a frontember ivott, mint a gödény, a zenészek pedig tolták magukba a kokaint. A negyedik lemez elkészítéséhez az Elektra kiadó iszonyatos mennyiségű dollárt utalt át a banda tagjainak, akik az összeférhetetlenség miatt sajátos módszert választottak. A kreatív munka folyamán Don és George egyetlen percre sem találkoztak, csak kazettákat küldözgettek egymásnak postán. Így született meg minden idők legsikeresebb Dokken albuma, a Back For The Attack. A Dokken ezután kiadta még a szintén óriási Beast From The East dupla koncertalbumot, és nekem még a 1993-as újjáalakulás utáni modernizált hangzású késői lemezeik is tetszenek.
